A férfi, aki adni szeretne, de senki sem kér belőle
A férfi lényegéhez tartozik, hogy adni tudjon – figyelmet, biztonságot, megoldást vagy egyszerűen csak jelenlétet. Az adás nem kötelesség számára, hanem önkifejezés: így érzi, hogy hasznos, hogy értéket teremt. Amikor azonban azt tapasztalja, hogy nincs szükség arra, amit nyújtani tud, valami csendesen megreped benne. Nem a dicséret hiányzik, hanem az érzés, hogy fontos, hogy számít.
A láthatatlanság érzése lassan kikezdi az önbizalmat
A modern kapcsolatokban sok férfi elveszíti ezt a kapcsolódási pontot. A nők egyre önállóbbak, a feladatok kiegyenlítődnek, és miközben ez felszabadító lehet, gyakran azt eredményezi, hogy a férfi már nem tudja, hol van rá valódi szükség. Ilyenkor csendben visszavonul, kevésbé kezdeményez, és fokozatosan elveszíti a kapcsolatban a saját súlyát.
Az elismerés fontos
Egy férfi nem attól lesz erős, hogy mindig mindent meg tud oldani, hanem attól, hogy érzi: értékelik az erőfeszítéseit. Az elismerés, a hála és a bizalom azok a visszajelzések, amelyek újra életet lehelnek belé. Nem arról van szó, hogy a nőnek „dicsérnie kell” – elég, ha látja, amit a férfi tesz, és hagyja, hogy ő is hozzátegye a magáét a közös élethez.
Amikor a nő átveszi a vezetést
Ha a férfi nem kap teret, a nő óhatatlanul erősebbé válik, átveszi a döntéseket, és a kapcsolatban egyre inkább a „szülő” szerepébe csúszik. Ez viszont megváltoztatja az intimitás minőségét: a vágy, a szenvedély és a kölcsönös vonzalom helyét átveszi a felelősség és a fáradtság. Egy idő után egyikük sem érzi magát igazán jól ebben a helyzetben.
Visszaadni a szerepeket, újra megtalálni a bizalmat
A megoldás nem a régi szerepminták visszahozása, hanem az, hogy mindkét fél teret adjon a másik természetes működésének. A férfi akkor tud újra önazonos lenni, ha érezheti, hogy szükség van rá – nem azért, mert a nő gyenge, hanem mert a kapcsolat ereje az együttműködésből fakad.
Egy kapcsolat akkor tud mélyülni, ha mindkét fél megélheti, hogy adhat és kaphat. Amikor a férfi biztonságot ad, a nő megnyílik; amikor a nő megbecsül, a férfi szárnyal. Így születik meg az a csendes harmónia, ahol senki sem érzi magát fölöslegesnek – csak szeretve valónak.
Ligeti Anna
A férfi, aki adni szeretne, de senki sem kér belőle
A férfi lényegéhez tartozik, hogy adni tudjon – figyelmet, biztonságot, megoldást vagy egyszerűen csak jelenlétet. Az adás nem kötelesség számára, hanem önkifejezés: így érzi, hogy hasznos, hogy értéket teremt. Amikor azonban azt tapasztalja, hogy nincs szükség arra, amit nyújtani tud, valami csendesen megreped benne. Nem a dicséret hiányzik, hanem az érzés, hogy fontos, hogy számít.
A láthatatlanság érzése lassan kikezdi az önbizalmat
A modern kapcsolatokban sok férfi elveszíti ezt a kapcsolódási pontot. A nők egyre önállóbbak, a feladatok kiegyenlítődnek, és miközben ez felszabadító lehet, gyakran azt eredményezi, hogy a férfi már nem tudja, hol van rá valódi szükség. Ilyenkor csendben visszavonul, kevésbé kezdeményez, és fokozatosan elveszíti a kapcsolatban a saját súlyát.
Az elismerés fontos
Egy férfi nem attól lesz erős, hogy mindig mindent meg tud oldani, hanem attól, hogy érzi: értékelik az erőfeszítéseit. Az elismerés, a hála és a bizalom azok a visszajelzések, amelyek újra életet lehelnek belé. Nem arról van szó, hogy a nőnek „dicsérnie kell” – elég, ha látja, amit a férfi tesz, és hagyja, hogy ő is hozzátegye a magáét a közös élethez.
Amikor a nő átveszi a vezetést
Ha a férfi nem kap teret, a nő óhatatlanul erősebbé válik, átveszi a döntéseket, és a kapcsolatban egyre inkább a „szülő” szerepébe csúszik. Ez viszont megváltoztatja az intimitás minőségét: a vágy, a szenvedély és a kölcsönös vonzalom helyét átveszi a felelősség és a fáradtság. Egy idő után egyikük sem érzi magát igazán jól ebben a helyzetben.
Visszaadni a szerepeket, újra megtalálni a bizalmat
A megoldás nem a régi szerepminták visszahozása, hanem az, hogy mindkét fél teret adjon a másik természetes működésének. A férfi akkor tud újra önazonos lenni, ha érezheti, hogy szükség van rá – nem azért, mert a nő gyenge, hanem mert a kapcsolat ereje az együttműködésből fakad.
Egy kapcsolat akkor tud mélyülni, ha mindkét fél megélheti, hogy adhat és kaphat. Amikor a férfi biztonságot ad, a nő megnyílik; amikor a nő megbecsül, a férfi szárnyal. Így születik meg az a csendes harmónia, ahol senki sem érzi magát fölöslegesnek – csak szeretve valónak.
Ligeti Anna
A férfi, aki adni szeretne, de senki sem kér belőle
A férfi lényegéhez tartozik, hogy adni tudjon – figyelmet, biztonságot, megoldást vagy egyszerűen csak jelenlétet. Az adás nem kötelesség számára, hanem önkifejezés: így érzi, hogy hasznos, hogy értéket teremt. Amikor azonban azt tapasztalja, hogy nincs szükség arra, amit nyújtani tud, valami csendesen megreped benne. Nem a dicséret hiányzik, hanem az érzés, hogy fontos, hogy számít.
A láthatatlanság érzése lassan kikezdi az önbizalmat
A modern kapcsolatokban sok férfi elveszíti ezt a kapcsolódási pontot. A nők egyre önállóbbak, a feladatok kiegyenlítődnek, és miközben ez felszabadító lehet, gyakran azt eredményezi, hogy a férfi már nem tudja, hol van rá valódi szükség. Ilyenkor csendben visszavonul, kevésbé kezdeményez, és fokozatosan elveszíti a kapcsolatban a saját súlyát.
Az elismerés fontos
Egy férfi nem attól lesz erős, hogy mindig mindent meg tud oldani, hanem attól, hogy érzi: értékelik az erőfeszítéseit. Az elismerés, a hála és a bizalom azok a visszajelzések, amelyek újra életet lehelnek belé. Nem arról van szó, hogy a nőnek „dicsérnie kell” – elég, ha látja, amit a férfi tesz, és hagyja, hogy ő is hozzátegye a magáét a közös élethez.
Amikor a nő átveszi a vezetést
Ha a férfi nem kap teret, a nő óhatatlanul erősebbé válik, átveszi a döntéseket, és a kapcsolatban egyre inkább a „szülő” szerepébe csúszik. Ez viszont megváltoztatja az intimitás minőségét: a vágy, a szenvedély és a kölcsönös vonzalom helyét átveszi a felelősség és a fáradtság. Egy idő után egyikük sem érzi magát igazán jól ebben a helyzetben.
Visszaadni a szerepeket, újra megtalálni a bizalmat
A megoldás nem a régi szerepminták visszahozása, hanem az, hogy mindkét fél teret adjon a másik természetes működésének. A férfi akkor tud újra önazonos lenni, ha érezheti, hogy szükség van rá – nem azért, mert a nő gyenge, hanem mert a kapcsolat ereje az együttműködésből fakad.
Egy kapcsolat akkor tud mélyülni, ha mindkét fél megélheti, hogy adhat és kaphat. Amikor a férfi biztonságot ad, a nő megnyílik; amikor a nő megbecsül, a férfi szárnyal. Így születik meg az a csendes harmónia, ahol senki sem érzi magát fölöslegesnek – csak szeretve valónak.
Ligeti Anna
