A lelkünk mélyén arra vágyunk, hogy végre kiadhassuk magunkból az érzelmeinket. Arra vágyunk, hogy nők lehessünk egy igazi férfi oldalán. Mégis mi, magunk vagyunk ennek a legnagyobb ellenségei.
A lelkünk mélyén arra vágyunk, hogy azzal, akit szeretünk, őszinték lehessünk, ne kelljen az érzelmeket titkolni, ne kelljen játszadozni. Mégis egy kapcsolat már eleve hátrányból indít. Bizalmatlanul állunk egymáshoz, nem akarjuk kiadni magunkat, hiszen annyiszor megbántottak már.
Elfáradtunk, hiszen újra és újra azokba a csapdákba futunk bele, amelyekbe minden alkalommal. A múltat pedig nagyon nehéz feldolgozni, ezért mi, magunk rontjuk el a jelent. Nem engedjük, hogy a férfiak valóban udvarolhassanak, nem hagyjuk, hogy ők válasszanak helyet és időt. Nagyon kevés olyan kapcsolat van, amely igazi, hamisítatlan randevúval indult.
De a férfiak is félnek. Félnek, hogy nem gondoljuk őket elég férfiasnak, ha kiderül, ők is éreznek. Mi, nők pedig attól tartunk a legjobban, hogy a férfiak túlzásnak érzik majd az elvárásainkat, telítődnek az érzelmeinkkel. Ezért inkább visszafogjuk magunkat, és nem engedjük szabadjára az őszinteségünket. Bebújunk amögé a furcsa, kopott álarc mögé, amit sokáig rejtegettünk. Félünk, hogy elmenekülnek előlünk a férfiak, vagy, ha túlságosan kiadjuk magunkat, akkor majd kihasználnak.
Ó, pedig mennyire fontos lenne, hogy a férfi férfi lehessen, mi pedig nők. Már a kapcsolat elején is! De manapság minden olyan gyors. Az első, ismerkedés nélküli néhány óra után az ágyban ér véget az este. A szex elmosódott határvonalat húz a valódi kapcsolat és a látszat közé. Adunk is valamit, meg nem is, kapunk is valamit, meg nem is. Az a gyomrunkban érzett izgalom, ami megelőzi az egészet, nincs már, sokan nem is ismerik ezt a bizsergető érzést. Eltűntek a beszélgetések, nincs már értékük az egykor még fontos szavaknak, nincs izgalmas flört az egészben.
A kényszer költözött ezek helyére. A férfiak kényszere, hogy felülmúlják saját magukat és a lehetséges vetélytársakat is. Ez így nincs rendben, hiszen egy féldologban vagyunk benne, amiben nincsenek valódi dolgok. Nincsenek benne valódi értékek. Olyan, mint egy mikrózott étel, ami meleg, egy kicsit talán még finom is, de hamar felejthető. Nincs értéke, ahogy a látszatkapcsolatnak sincs, a látszatszexnek sincs. Nem akarunk bele energiát tenni, érdektelen. De csak ez jut. A férfiak lassan-lassan elfelejtik, hogyan kell hódítani. Már nem érzik szükségét ennek. Talán akarják érezni, de nem tudják, hogy pontosan mit.
A nők kényszere pedig az, hogy nem akarnak egyedül maradni, ezért képesek egy olyan kapcsolatban is benne lenni, amelyben nem érzik igazán értékesnek magukat. Benne maradnak, hiszen ha nem, akkor jön a magány, ami sokkal rosszabb. Nem adunk esélyt arra, hogy értékesek legyünk egy férfi számára. Hogy annyira értékesek legyünk, hogy érdemes legyen ránk időt és energiát fordítani.
Hogy mi a tanulság? Mindenképpen az, hogy nem kizárólag a férfiakat kell hibáztatnunk, hanem magunkban is meg kell keresnünk azt, hogy vajon miért nem működik a mai világban ez az egész. Mert nem a férfiak a hibásak azért, hogy nincs érzelem a hódításban, csak a fizikai kényszer. Mi, nők is hibásak vagyunk ezért, mert nem várjuk el. Nem vagyunk kellően igényesek, hogy azt mondjuk, nem! Nem akarunk nemet mondani, mert mi lesz, ha emiatt majd egyedül maradunk. Ki kell mondani! El kell dönteni, hogy mit szeretnénk egy kapcsolattól, mit akarunk az életünktől, és mit akarunk a férfiaktól.
Kovács-Hain Zsuzsa
A lelkünk mélyén arra vágyunk, hogy végre kiadhassuk magunkból az érzelmeinket. Arra vágyunk, hogy nők lehessünk egy igazi férfi oldalán. Mégis mi, magunk vagyunk ennek a legnagyobb ellenségei.
A lelkünk mélyén arra vágyunk, hogy azzal, akit szeretünk, őszinték lehessünk, ne kelljen az érzelmeket titkolni, ne kelljen játszadozni. Mégis egy kapcsolat már eleve hátrányból indít. Bizalmatlanul állunk egymáshoz, nem akarjuk kiadni magunkat, hiszen annyiszor megbántottak már.
Elfáradtunk, hiszen újra és újra azokba a csapdákba futunk bele, amelyekbe minden alkalommal. A múltat pedig nagyon nehéz feldolgozni, ezért mi, magunk rontjuk el a jelent. Nem engedjük, hogy a férfiak valóban udvarolhassanak, nem hagyjuk, hogy ők válasszanak helyet és időt. Nagyon kevés olyan kapcsolat van, amely igazi, hamisítatlan randevúval indult.
De a férfiak is félnek. Félnek, hogy nem gondoljuk őket elég férfiasnak, ha kiderül, ők is éreznek. Mi, nők pedig attól tartunk a legjobban, hogy a férfiak túlzásnak érzik majd az elvárásainkat, telítődnek az érzelmeinkkel. Ezért inkább visszafogjuk magunkat, és nem engedjük szabadjára az őszinteségünket. Bebújunk amögé a furcsa, kopott álarc mögé, amit sokáig rejtegettünk. Félünk, hogy elmenekülnek előlünk a férfiak, vagy, ha túlságosan kiadjuk magunkat, akkor majd kihasználnak.
Ó, pedig mennyire fontos lenne, hogy a férfi férfi lehessen, mi pedig nők. Már a kapcsolat elején is! De manapság minden olyan gyors. Az első, ismerkedés nélküli néhány óra után az ágyban ér véget az este. A szex elmosódott határvonalat húz a valódi kapcsolat és a látszat közé. Adunk is valamit, meg nem is, kapunk is valamit, meg nem is. Az a gyomrunkban érzett izgalom, ami megelőzi az egészet, nincs már, sokan nem is ismerik ezt a bizsergető érzést. Eltűntek a beszélgetések, nincs már értékük az egykor még fontos szavaknak, nincs izgalmas flört az egészben.
A kényszer költözött ezek helyére. A férfiak kényszere, hogy felülmúlják saját magukat és a lehetséges vetélytársakat is. Ez így nincs rendben, hiszen egy féldologban vagyunk benne, amiben nincsenek valódi dolgok. Nincsenek benne valódi értékek. Olyan, mint egy mikrózott étel, ami meleg, egy kicsit talán még finom is, de hamar felejthető. Nincs értéke, ahogy a látszatkapcsolatnak sincs, a látszatszexnek sincs. Nem akarunk bele energiát tenni, érdektelen. De csak ez jut. A férfiak lassan-lassan elfelejtik, hogyan kell hódítani. Már nem érzik szükségét ennek. Talán akarják érezni, de nem tudják, hogy pontosan mit.
A nők kényszere pedig az, hogy nem akarnak egyedül maradni, ezért képesek egy olyan kapcsolatban is benne lenni, amelyben nem érzik igazán értékesnek magukat. Benne maradnak, hiszen ha nem, akkor jön a magány, ami sokkal rosszabb. Nem adunk esélyt arra, hogy értékesek legyünk egy férfi számára. Hogy annyira értékesek legyünk, hogy érdemes legyen ránk időt és energiát fordítani.
Hogy mi a tanulság? Mindenképpen az, hogy nem kizárólag a férfiakat kell hibáztatnunk, hanem magunkban is meg kell keresnünk azt, hogy vajon miért nem működik a mai világban ez az egész. Mert nem a férfiak a hibásak azért, hogy nincs érzelem a hódításban, csak a fizikai kényszer. Mi, nők is hibásak vagyunk ezért, mert nem várjuk el. Nem vagyunk kellően igényesek, hogy azt mondjuk, nem! Nem akarunk nemet mondani, mert mi lesz, ha emiatt majd egyedül maradunk. Ki kell mondani! El kell dönteni, hogy mit szeretnénk egy kapcsolattól, mit akarunk az életünktől, és mit akarunk a férfiaktól.
Kovács-Hain Zsuzsa
A lelkünk mélyén arra vágyunk, hogy végre kiadhassuk magunkból az érzelmeinket. Arra vágyunk, hogy nők lehessünk egy igazi férfi oldalán. Mégis mi, magunk vagyunk ennek a legnagyobb ellenségei.
A lelkünk mélyén arra vágyunk, hogy azzal, akit szeretünk, őszinték lehessünk, ne kelljen az érzelmeket titkolni, ne kelljen játszadozni. Mégis egy kapcsolat már eleve hátrányból indít. Bizalmatlanul állunk egymáshoz, nem akarjuk kiadni magunkat, hiszen annyiszor megbántottak már.
Elfáradtunk, hiszen újra és újra azokba a csapdákba futunk bele, amelyekbe minden alkalommal. A múltat pedig nagyon nehéz feldolgozni, ezért mi, magunk rontjuk el a jelent. Nem engedjük, hogy a férfiak valóban udvarolhassanak, nem hagyjuk, hogy ők válasszanak helyet és időt. Nagyon kevés olyan kapcsolat van, amely igazi, hamisítatlan randevúval indult.
De a férfiak is félnek. Félnek, hogy nem gondoljuk őket elég férfiasnak, ha kiderül, ők is éreznek. Mi, nők pedig attól tartunk a legjobban, hogy a férfiak túlzásnak érzik majd az elvárásainkat, telítődnek az érzelmeinkkel. Ezért inkább visszafogjuk magunkat, és nem engedjük szabadjára az őszinteségünket. Bebújunk amögé a furcsa, kopott álarc mögé, amit sokáig rejtegettünk. Félünk, hogy elmenekülnek előlünk a férfiak, vagy, ha túlságosan kiadjuk magunkat, akkor majd kihasználnak.
Ó, pedig mennyire fontos lenne, hogy a férfi férfi lehessen, mi pedig nők. Már a kapcsolat elején is! De manapság minden olyan gyors. Az első, ismerkedés nélküli néhány óra után az ágyban ér véget az este. A szex elmosódott határvonalat húz a valódi kapcsolat és a látszat közé. Adunk is valamit, meg nem is, kapunk is valamit, meg nem is. Az a gyomrunkban érzett izgalom, ami megelőzi az egészet, nincs már, sokan nem is ismerik ezt a bizsergető érzést. Eltűntek a beszélgetések, nincs már értékük az egykor még fontos szavaknak, nincs izgalmas flört az egészben.
A kényszer költözött ezek helyére. A férfiak kényszere, hogy felülmúlják saját magukat és a lehetséges vetélytársakat is. Ez így nincs rendben, hiszen egy féldologban vagyunk benne, amiben nincsenek valódi dolgok. Nincsenek benne valódi értékek. Olyan, mint egy mikrózott étel, ami meleg, egy kicsit talán még finom is, de hamar felejthető. Nincs értéke, ahogy a látszatkapcsolatnak sincs, a látszatszexnek sincs. Nem akarunk bele energiát tenni, érdektelen. De csak ez jut. A férfiak lassan-lassan elfelejtik, hogyan kell hódítani. Már nem érzik szükségét ennek. Talán akarják érezni, de nem tudják, hogy pontosan mit.
A nők kényszere pedig az, hogy nem akarnak egyedül maradni, ezért képesek egy olyan kapcsolatban is benne lenni, amelyben nem érzik igazán értékesnek magukat. Benne maradnak, hiszen ha nem, akkor jön a magány, ami sokkal rosszabb. Nem adunk esélyt arra, hogy értékesek legyünk egy férfi számára. Hogy annyira értékesek legyünk, hogy érdemes legyen ránk időt és energiát fordítani.
Hogy mi a tanulság? Mindenképpen az, hogy nem kizárólag a férfiakat kell hibáztatnunk, hanem magunkban is meg kell keresnünk azt, hogy vajon miért nem működik a mai világban ez az egész. Mert nem a férfiak a hibásak azért, hogy nincs érzelem a hódításban, csak a fizikai kényszer. Mi, nők is hibásak vagyunk ezért, mert nem várjuk el. Nem vagyunk kellően igényesek, hogy azt mondjuk, nem! Nem akarunk nemet mondani, mert mi lesz, ha emiatt majd egyedül maradunk. Ki kell mondani! El kell dönteni, hogy mit szeretnénk egy kapcsolattól, mit akarunk az életünktől, és mit akarunk a férfiaktól.
Kovács-Hain Zsuzsa
Az Online Urológiai Rendelés egy olyan fórum, ahol, anonimitásod megőrizve, bátran kérdezhetsz urológus szakértőinktől.
Az A-FÉRFI weboldalt a Richter Gedeon Nyrt. üzemelteti. A portál szerkesztését és karbantartását a HealthLinePR-Med Kommunikációs Ügynökség végzi a Richter Gedeon Nyrt. megbízásából.
Portál üzemeltetője
Richter Gedeon Nyrt.
Székhely: 1103 Budapest, Gyömrői út 19-21.
Cg.: 01-10-040944 (Cégbíróság: Fővárosi Bíróság)
Adószám: 10484878-2-44
Portál szerkesztője, karbantartója
HealthLinePR-Med Kommunikációs Ügynökség
Székhely: 1037 Budapest, Montevideo utca 7.
Email: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Főszerkesztő: Örkényi Gabriella
Szerkesztőségi főmunkatárs: Kovács –Hain Zsuzsanna
Munkatársak:
Balogh Ferenc, Dr. Jármi Hilda, Földi Miklós,
Frank Róbert, Haris Éva, Molnár Miklós, Serbán Richárd,
Szarvas Zoltán, Tóth Anna, Vémi Zoltán
Kapcsolat:
Richter Gedeon Nyrt. – kapcsolatért kattintson
Hatóság: OGYÉI
A weboldal urológiai szakmai tartalmát lektorálta: Dr. Lőrincz László urológus szakorvos
Képek forrása: 123RF Hungary, Freepik Company
Amennyiben egy gyógyszerrel kapcsolatban mellékhatást vagy minőségi reklamációt szeretne bejelenteni, a következő lehetőségek bármelyikén megteheti:
Tel: +36 1 505 7032
Vagy az alábbi felületen:
https://www.gedeonrichter.com//hu-hu/kapcsolat
illetve a következő e-mail-címek bármelyikén:
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.