„A fiúk nem sírnak – A férjem sem teszi”

„A fiúk nem sírnak – A férjem sem teszi”

„Egy egész évtized. Pont ennyi ideje vagyunk házasok, van három gyermekünk, és minden olyan csodás… volt. A férjem lelkileg teljesen eltávolodott tőlünk. Eleinte fogalmam sem volt, mi lehet ennek az oka.”

„Az első kisfiunk születésekor mi voltunk a legboldogabb pár az egész Földön, ez biztos. Telt-múlt az idő, és egyszer csak azt vettem észre, hogy a férjem, Robi valahogy mindig kivonja magát a családi dolgokból. Ott van, de mégsincs ott. Beugrottak azok a filmek, amelyekben az apuka csak ül a kanapén, vagy az asztal mellett, és lélekben egészen máshol jár, nem a történésben.” – meséli Eszter, aki egész fiatalságát adta a férjének, valamint három gyönyörű kisfiút. Most pedig a válás szélén állnak, és igen távol kerültek attól, amit úgy hívunk, hogy család.

„A közhelyes családi jelenetek ellenére, bíztam abban, hogy a férjem megváltozik, vagy rájön, milyen érték a családunk. De nem változott semmi. Tudom, hogy most sokan a fejüket ingatják, hogy akkor minek szültem még két gyermeket egy olyan férfinak, aki nem igazán az apjuk és nem igazán a férjem. Persze dönthettem volna másképp is, elválhattam volna, elköltözhettem volna a kisfiammal, de a férjem igazából nem tett semmit.

És pont ez volt a baj… hogy nem tett semmit. De én úgy éreztem, nem érdemli meg, hogy búcsút mondjak. Megpróbáltam helyrehozni a dolgot. Próbáltam beszélni vele, próbáltam a párterápiára rábeszélni, de ezeknek semmi eredménye nem volt.”

Kutatások szerint a férfiak többsége már gyermekkorban megtanulja, hogyan szorítsa háttérbe az érzéseit. Beléjük nevelik, hogy egy igazi férfi nem mutatja ki az érzelmeit, hanem uralja őket.

„Amikor összejöttünk, nem volt semmi gond azzal, hogy közvetítse felém az érzéseit. Sokszor és sokféleképpen mondta el, hogy szeret. De valahogy az évek alatt ez eltűnt az életünkből. A férjem közömbössé vált. Amikor a harmadik kisfiunk megszületett, Robi egy kis időre megint a régi volt, de hamar visszatért abba az állapotba, amit nem igazán lehet apának nevezni.”

A felnőtté válás mindenkinek nagyon nehéz folyamat, de a férfiaknak egy kicsit mégis nehezebb. Ők is ugyanolyan érzelmekkel küzdenek, mint a nők, ám ők kénytelenek az érzéseiket elrejteni, lenyelni, csak így maradhatnak igazán férfiasak. Az érzelmek elfojtása pedig sokszor okoz egészségügyi tüneteket.

„Csak később gondoltam bele, hogy Robi apja is pont így viselkedett. Soha nem volt egyetlen olyan családi összejövetel, vagy ünnep sem, amikor azt láttam volna rajta, hogy felhőtlenül örül az unokáinak. Mindig nagyon komoly és megközelíthetetlen volt. Talán Robi az ő "tanítását" vitte tovább, és ez ütközik ki abban, hogy pont így viselkedik Robi is, ha együtt van a család.

Kicsit nehezen bírom már ezt a helyzetet, és sok minden megfordult a fejemben. Még mindig úgy érzem, megjavíthatom a dolgokat, a kapcsolatunkat. Rá akarom ébreszteni, hogy ezzel a viselkedéssel csak egyre távolabb kerül a fiaitól. Szeretném őt bevonni minél több közös programba. Bízom az újrakezdésben. Abban, hogy egyszer minden megváltozik. A párkapcsolatunk nem rossz… a tizenöt együtt töltött év egyszerűen nem múlhat így el. Szeretjük egymást, tudom, hogy ő is… de nehéz, mert rajta nem látszik. De minden rendben lesz.”


Ligeti Anna

 

 

 

„A fiúk nem sírnak – A férjem sem teszi”

„A fiúk nem sírnak – A férjem sem teszi”

„Egy egész évtized. Pont ennyi ideje vagyunk házasok, van három gyermekünk, és minden olyan csodás… volt. A férjem lelkileg teljesen eltávolodott tőlünk. Eleinte fogalmam sem volt, mi lehet ennek az oka.”

„Az első kisfiunk születésekor mi voltunk a legboldogabb pár az egész Földön, ez biztos. Telt-múlt az idő, és egyszer csak azt vettem észre, hogy a férjem, Robi valahogy mindig kivonja magát a családi dolgokból. Ott van, de mégsincs ott. Beugrottak azok a filmek, amelyekben az apuka csak ül a kanapén, vagy az asztal mellett, és lélekben egészen máshol jár, nem a történésben.” – meséli Eszter, aki egész fiatalságát adta a férjének, valamint három gyönyörű kisfiút. Most pedig a válás szélén állnak, és igen távol kerültek attól, amit úgy hívunk, hogy család.

„A közhelyes családi jelenetek ellenére, bíztam abban, hogy a férjem megváltozik, vagy rájön, milyen érték a családunk. De nem változott semmi. Tudom, hogy most sokan a fejüket ingatják, hogy akkor minek szültem még két gyermeket egy olyan férfinak, aki nem igazán az apjuk és nem igazán a férjem. Persze dönthettem volna másképp is, elválhattam volna, elköltözhettem volna a kisfiammal, de a férjem igazából nem tett semmit.

És pont ez volt a baj… hogy nem tett semmit. De én úgy éreztem, nem érdemli meg, hogy búcsút mondjak. Megpróbáltam helyrehozni a dolgot. Próbáltam beszélni vele, próbáltam a párterápiára rábeszélni, de ezeknek semmi eredménye nem volt.”

Kutatások szerint a férfiak többsége már gyermekkorban megtanulja, hogyan szorítsa háttérbe az érzéseit. Beléjük nevelik, hogy egy igazi férfi nem mutatja ki az érzelmeit, hanem uralja őket.

„Amikor összejöttünk, nem volt semmi gond azzal, hogy közvetítse felém az érzéseit. Sokszor és sokféleképpen mondta el, hogy szeret. De valahogy az évek alatt ez eltűnt az életünkből. A férjem közömbössé vált. Amikor a harmadik kisfiunk megszületett, Robi egy kis időre megint a régi volt, de hamar visszatért abba az állapotba, amit nem igazán lehet apának nevezni.”

A felnőtté válás mindenkinek nagyon nehéz folyamat, de a férfiaknak egy kicsit mégis nehezebb. Ők is ugyanolyan érzelmekkel küzdenek, mint a nők, ám ők kénytelenek az érzéseiket elrejteni, lenyelni, csak így maradhatnak igazán férfiasak. Az érzelmek elfojtása pedig sokszor okoz egészségügyi tüneteket.

„Csak később gondoltam bele, hogy Robi apja is pont így viselkedett. Soha nem volt egyetlen olyan családi összejövetel, vagy ünnep sem, amikor azt láttam volna rajta, hogy felhőtlenül örül az unokáinak. Mindig nagyon komoly és megközelíthetetlen volt. Talán Robi az ő "tanítását" vitte tovább, és ez ütközik ki abban, hogy pont így viselkedik Robi is, ha együtt van a család.

Kicsit nehezen bírom már ezt a helyzetet, és sok minden megfordult a fejemben. Még mindig úgy érzem, megjavíthatom a dolgokat, a kapcsolatunkat. Rá akarom ébreszteni, hogy ezzel a viselkedéssel csak egyre távolabb kerül a fiaitól. Szeretném őt bevonni minél több közös programba. Bízom az újrakezdésben. Abban, hogy egyszer minden megváltozik. A párkapcsolatunk nem rossz… a tizenöt együtt töltött év egyszerűen nem múlhat így el. Szeretjük egymást, tudom, hogy ő is… de nehéz, mert rajta nem látszik. De minden rendben lesz.”


Ligeti Anna

 

 

 

„A fiúk nem sírnak – A férjem sem teszi”

„A fiúk nem sírnak – A férjem sem teszi”

„Egy egész évtized. Pont ennyi ideje vagyunk házasok, van három gyermekünk, és minden olyan csodás… volt. A férjem lelkileg teljesen eltávolodott tőlünk. Eleinte fogalmam sem volt, mi lehet ennek az oka.”

„Az első kisfiunk születésekor mi voltunk a legboldogabb pár az egész Földön, ez biztos. Telt-múlt az idő, és egyszer csak azt vettem észre, hogy a férjem, Robi valahogy mindig kivonja magát a családi dolgokból. Ott van, de mégsincs ott. Beugrottak azok a filmek, amelyekben az apuka csak ül a kanapén, vagy az asztal mellett, és lélekben egészen máshol jár, nem a történésben.” – meséli Eszter, aki egész fiatalságát adta a férjének, valamint három gyönyörű kisfiút. Most pedig a válás szélén állnak, és igen távol kerültek attól, amit úgy hívunk, hogy család.

„A közhelyes családi jelenetek ellenére, bíztam abban, hogy a férjem megváltozik, vagy rájön, milyen érték a családunk. De nem változott semmi. Tudom, hogy most sokan a fejüket ingatják, hogy akkor minek szültem még két gyermeket egy olyan férfinak, aki nem igazán az apjuk és nem igazán a férjem. Persze dönthettem volna másképp is, elválhattam volna, elköltözhettem volna a kisfiammal, de a férjem igazából nem tett semmit.

És pont ez volt a baj… hogy nem tett semmit. De én úgy éreztem, nem érdemli meg, hogy búcsút mondjak. Megpróbáltam helyrehozni a dolgot. Próbáltam beszélni vele, próbáltam a párterápiára rábeszélni, de ezeknek semmi eredménye nem volt.”

Kutatások szerint a férfiak többsége már gyermekkorban megtanulja, hogyan szorítsa háttérbe az érzéseit. Beléjük nevelik, hogy egy igazi férfi nem mutatja ki az érzelmeit, hanem uralja őket.

„Amikor összejöttünk, nem volt semmi gond azzal, hogy közvetítse felém az érzéseit. Sokszor és sokféleképpen mondta el, hogy szeret. De valahogy az évek alatt ez eltűnt az életünkből. A férjem közömbössé vált. Amikor a harmadik kisfiunk megszületett, Robi egy kis időre megint a régi volt, de hamar visszatért abba az állapotba, amit nem igazán lehet apának nevezni.”

A felnőtté válás mindenkinek nagyon nehéz folyamat, de a férfiaknak egy kicsit mégis nehezebb. Ők is ugyanolyan érzelmekkel küzdenek, mint a nők, ám ők kénytelenek az érzéseiket elrejteni, lenyelni, csak így maradhatnak igazán férfiasak. Az érzelmek elfojtása pedig sokszor okoz egészségügyi tüneteket.

„Csak később gondoltam bele, hogy Robi apja is pont így viselkedett. Soha nem volt egyetlen olyan családi összejövetel, vagy ünnep sem, amikor azt láttam volna rajta, hogy felhőtlenül örül az unokáinak. Mindig nagyon komoly és megközelíthetetlen volt. Talán Robi az ő "tanítását" vitte tovább, és ez ütközik ki abban, hogy pont így viselkedik Robi is, ha együtt van a család.

Kicsit nehezen bírom már ezt a helyzetet, és sok minden megfordult a fejemben. Még mindig úgy érzem, megjavíthatom a dolgokat, a kapcsolatunkat. Rá akarom ébreszteni, hogy ezzel a viselkedéssel csak egyre távolabb kerül a fiaitól. Szeretném őt bevonni minél több közös programba. Bízom az újrakezdésben. Abban, hogy egyszer minden megváltozik. A párkapcsolatunk nem rossz… a tizenöt együtt töltött év egyszerűen nem múlhat így el. Szeretjük egymást, tudom, hogy ő is… de nehéz, mert rajta nem látszik. De minden rendben lesz.”


Ligeti Anna

 

 

 


Sokfélét hallasz a férfiproblémákról?
Szeretnél végre tisztán látni?

Az Online Urológiai Rendelés egy olyan fórum, ahol, anonimitásod megőrizve, bátran kérdezhetsz urológus szakértőinktől. 

Kapcsolatok

  • impresszum

    Impresszum


    Az A-FÉRFI weboldalt a Richter Gedeon Nyrt. üzemelteti. A portál szerkesztését és karbantartását a HealthLinePR-Med Kommunikációs Ügynökség végzi a Richter Gedeon Nyrt. megbízásából.

    Portál üzemeltetője
    Richter Gedeon Nyrt.
    Székhely: 1103 Budapest, Gyömrői út 19-21.
    Cg.: 01-10-040944 (Cégbíróság: Fővárosi Bíróság)
    Adószám: 10484878-2-44

    Portál szerkesztője, karbantartója
    HealthLinePR-Med Kommunikációs Ügynökség
    Székhely: 1037 Budapest, Montevideo utca 7.
    Email: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

    Főszerkesztő: Örkényi Gabriella
    Szerkesztőségi főmunkatárs: Kovács –Hain Zsuzsanna
    Munkatársak:
    Balogh Ferenc, Dr. Jármi Hilda, Földi Miklós,
    Frank Róbert, Haris Éva, Kapuvári Tamás, Molnár Miklós, Serbán Richárd,
    Szarvas Zoltán, Tóth Anna, Vémi Zoltán

    Kapcsolat:
    Richter Gedeon Nyrt. – kapcsolatért kattintson

    Hatóság: OGYÉI

    A weboldal urológiai szakmai tartalmát lektorálta: Dr. Veszprémi György urológus szakorvos


     

Online rendelés

  • mellékhatás bejelentés

    Amennyiben egy gyógyszerrel kapcsolatban mellékhatást vagy minőségi reklamációt szeretne bejelenteni, a következő lehetőségek bármelyikén megteheti:

    Tel: +36 1 505 7032

    Vagy az alábbi felületen:

    https://www.gedeonrichter.com//hu-hu/kapcsolat

    illetve a következő e-mail-címek bármelyikén:
    Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
    Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

kövess minket