A függőség nem szerelem

Ugye veled is történt már olyan, hogy egyszer csak magával ragadott egy kapcsolat, jött, mint a hurrikán, elsodort, és alig tértél magadhoz? Nem ritka, hogy mi, nők annyira vágyunk az igazira, hogy hajlamosak vagyunk sodródni, nem figyelni a részletekre, csak a szerelem érzésére… De vajon ez tényleg szerelem?

Sokszor annyira várunk arra, hogy valaki végre nőként kezeljen, önmagunkért szeressen, és kicsit táplálja az önbecsülésünket, erősítse az önbizalmunkat, hogy úgy érezzük, ez most más, ez szerelem. Nem is figyelünk arra, hogy valójában ki az, akiről azt hisszük, ő a nagy ő. Egyszerűen csak vágyunk a nagy érzésre, és hagyjuk, hogy ez a vágy magával sodorjon.

Csak azt akarjuk, hogy valaki éreztesse velünk, mennyire szerethetők vagyunk. Azt szeretnénk, ha valaki úgy szeretne végre, hogy nem akar megváltoztatni. A sok csalódás, az élet buktatói oda vezettek, hogy el akarjuk hinni, hogy ez igaz lehet, és nem is nézzük, hogy valójában kivel osztjuk meg a lelkünket. Azt gondoljuk, ez a kapcsolat lesz majd az, ami kirángat abból a gödörből, amelyben már hosszú ideje senyvedünk.

Ám sokszor ez az egész egy nagy buborék, amiben nincs más, csak levegő. Lebeghetünk benne, ugyanakkor nem ad semmi pluszt. Egyszer csak azt kezdjük érezni, hogy nem elég az érzés. Tudni akarjuk, hogy kivel van, mit csinál, miért nincs velünk minden pillanatban. Az érzelmek és a kapcsolat függőjévé válunk.

„Amikor összejöttem Andrissal, nagyon mélyen voltam lelkileg” – meséli Reni. „Ő csak jött a semmiből, és úgy éreztem hirtelen, hogy minden a helyére került. Folyton pillangók röpködtek a gyomromban, akkor is ő járt a fejemben, amikor nem voltunk együtt. Folyton rá gondoltam. Ha nem volt ott velem, olyan egyedül éreztem magam, mint soha életemben. Magányos voltam, és kiüresedett, amikor nem voltunk együtt. Nem igazán érdekelt rajta kívül semmi. Persze nem volt tökéletes… korántsem. De én mindent megtettem, hogy a kedvére tegyek, mert úgy éreztem, hogy szükségem van a megerősítésére, arra, hogy elmondja, mennyire szeret. Folyamatosan harcoltam a figyelméért, és ezt nem vettem észre. Ha nem hívott, aggódtam. Nem azért, hogy történt-e vele valami, mert tudtam, hogy nem. Azért aggódtam, hogy lehet, hogy már nem szeret, lehet, hogy már nem kellek neki. Most, így utólag belegondolva, teljesen megaláztam magam előtte. Egyszerűen szomjaztam őt. Az időt, amit vele tölthetek, a szavakat, amiket felém intézett, az érintéseket, amelyekben részem lehetett, amikor velem volt. Függtem tőle érzelmileg. Ez most elborzaszt, de akkor ez volt a természetes életem. Az őrületem csúcsa az volt, amikor át akartam térni az ő hitére csak azért, hogy ő elégedett legyen. Semmilyen meggyőződés nem állt mögötte, egyszerűen csak meg akartam felelni a családjának és neki. Anyukám ekkor csapott az asztalra, amit akkor nem vettem jó néven, és nagyon csalódott voltam, hogy nem áll mellettem. Ma persze már tudom, hogy csak az én fejemben létezett ez az óriási szerelem, és Andrisnak úgy is jó lett volna, ha nem vagyunk ilyen szoros kötelékben. Én bezzeg csak tőle, vele éreztem teljesnek magam.”

A függést nagyon nehéz elengedni. Azok, akik benne élnek, úgy érzik, szükségük van a másikra, mint a levegőre. A másik fél felől azonban csak csepegtetve érkezik a szeretet, a kedves szavak sem egyértelműek, és az intimitás minden percéért küzdeni kell. Ez életben tartja ezt a függőséget, ám nem okoz hosszú távú boldogságot.

Nem igazi szerelem ez, hiszen úgy érezzük a kapcsolatban, hogy meg kell változnunk azért, hogy a másik szeressen. Ez már alapvetően rossz irány. Igaz szerelem nem létezhet anélkül, hogy önmagunkat igazán szeretnénk és elfogadnánk.

 

Komáromi Csenge

A függőség nem szerelem

Ugye veled is történt már olyan, hogy egyszer csak magával ragadott egy kapcsolat, jött, mint a hurrikán, elsodort, és alig tértél magadhoz? Nem ritka, hogy mi, nők annyira vágyunk az igazira, hogy hajlamosak vagyunk sodródni, nem figyelni a részletekre, csak a szerelem érzésére… De vajon ez tényleg szerelem?

Sokszor annyira várunk arra, hogy valaki végre nőként kezeljen, önmagunkért szeressen, és kicsit táplálja az önbecsülésünket, erősítse az önbizalmunkat, hogy úgy érezzük, ez most más, ez szerelem. Nem is figyelünk arra, hogy valójában ki az, akiről azt hisszük, ő a nagy ő. Egyszerűen csak vágyunk a nagy érzésre, és hagyjuk, hogy ez a vágy magával sodorjon.

Csak azt akarjuk, hogy valaki éreztesse velünk, mennyire szerethetők vagyunk. Azt szeretnénk, ha valaki úgy szeretne végre, hogy nem akar megváltoztatni. A sok csalódás, az élet buktatói oda vezettek, hogy el akarjuk hinni, hogy ez igaz lehet, és nem is nézzük, hogy valójában kivel osztjuk meg a lelkünket. Azt gondoljuk, ez a kapcsolat lesz majd az, ami kirángat abból a gödörből, amelyben már hosszú ideje senyvedünk.

Ám sokszor ez az egész egy nagy buborék, amiben nincs más, csak levegő. Lebeghetünk benne, ugyanakkor nem ad semmi pluszt. Egyszer csak azt kezdjük érezni, hogy nem elég az érzés. Tudni akarjuk, hogy kivel van, mit csinál, miért nincs velünk minden pillanatban. Az érzelmek és a kapcsolat függőjévé válunk.

„Amikor összejöttem Andrissal, nagyon mélyen voltam lelkileg” – meséli Reni. „Ő csak jött a semmiből, és úgy éreztem hirtelen, hogy minden a helyére került. Folyton pillangók röpködtek a gyomromban, akkor is ő járt a fejemben, amikor nem voltunk együtt. Folyton rá gondoltam. Ha nem volt ott velem, olyan egyedül éreztem magam, mint soha életemben. Magányos voltam, és kiüresedett, amikor nem voltunk együtt. Nem igazán érdekelt rajta kívül semmi. Persze nem volt tökéletes… korántsem. De én mindent megtettem, hogy a kedvére tegyek, mert úgy éreztem, hogy szükségem van a megerősítésére, arra, hogy elmondja, mennyire szeret. Folyamatosan harcoltam a figyelméért, és ezt nem vettem észre. Ha nem hívott, aggódtam. Nem azért, hogy történt-e vele valami, mert tudtam, hogy nem. Azért aggódtam, hogy lehet, hogy már nem szeret, lehet, hogy már nem kellek neki. Most, így utólag belegondolva, teljesen megaláztam magam előtte. Egyszerűen szomjaztam őt. Az időt, amit vele tölthetek, a szavakat, amiket felém intézett, az érintéseket, amelyekben részem lehetett, amikor velem volt. Függtem tőle érzelmileg. Ez most elborzaszt, de akkor ez volt a természetes életem. Az őrületem csúcsa az volt, amikor át akartam térni az ő hitére csak azért, hogy ő elégedett legyen. Semmilyen meggyőződés nem állt mögötte, egyszerűen csak meg akartam felelni a családjának és neki. Anyukám ekkor csapott az asztalra, amit akkor nem vettem jó néven, és nagyon csalódott voltam, hogy nem áll mellettem. Ma persze már tudom, hogy csak az én fejemben létezett ez az óriási szerelem, és Andrisnak úgy is jó lett volna, ha nem vagyunk ilyen szoros kötelékben. Én bezzeg csak tőle, vele éreztem teljesnek magam.”

A függést nagyon nehéz elengedni. Azok, akik benne élnek, úgy érzik, szükségük van a másikra, mint a levegőre. A másik fél felől azonban csak csepegtetve érkezik a szeretet, a kedves szavak sem egyértelműek, és az intimitás minden percéért küzdeni kell. Ez életben tartja ezt a függőséget, ám nem okoz hosszú távú boldogságot.

Nem igazi szerelem ez, hiszen úgy érezzük a kapcsolatban, hogy meg kell változnunk azért, hogy a másik szeressen. Ez már alapvetően rossz irány. Igaz szerelem nem létezhet anélkül, hogy önmagunkat igazán szeretnénk és elfogadnánk.

 

Komáromi Csenge

A függőség nem szerelem

Ugye veled is történt már olyan, hogy egyszer csak magával ragadott egy kapcsolat, jött, mint a hurrikán, elsodort, és alig tértél magadhoz? Nem ritka, hogy mi, nők annyira vágyunk az igazira, hogy hajlamosak vagyunk sodródni, nem figyelni a részletekre, csak a szerelem érzésére… De vajon ez tényleg szerelem?

Sokszor annyira várunk arra, hogy valaki végre nőként kezeljen, önmagunkért szeressen, és kicsit táplálja az önbecsülésünket, erősítse az önbizalmunkat, hogy úgy érezzük, ez most más, ez szerelem. Nem is figyelünk arra, hogy valójában ki az, akiről azt hisszük, ő a nagy ő. Egyszerűen csak vágyunk a nagy érzésre, és hagyjuk, hogy ez a vágy magával sodorjon.

Csak azt akarjuk, hogy valaki éreztesse velünk, mennyire szerethetők vagyunk. Azt szeretnénk, ha valaki úgy szeretne végre, hogy nem akar megváltoztatni. A sok csalódás, az élet buktatói oda vezettek, hogy el akarjuk hinni, hogy ez igaz lehet, és nem is nézzük, hogy valójában kivel osztjuk meg a lelkünket. Azt gondoljuk, ez a kapcsolat lesz majd az, ami kirángat abból a gödörből, amelyben már hosszú ideje senyvedünk.

Ám sokszor ez az egész egy nagy buborék, amiben nincs más, csak levegő. Lebeghetünk benne, ugyanakkor nem ad semmi pluszt. Egyszer csak azt kezdjük érezni, hogy nem elég az érzés. Tudni akarjuk, hogy kivel van, mit csinál, miért nincs velünk minden pillanatban. Az érzelmek és a kapcsolat függőjévé válunk.

„Amikor összejöttem Andrissal, nagyon mélyen voltam lelkileg” – meséli Reni. „Ő csak jött a semmiből, és úgy éreztem hirtelen, hogy minden a helyére került. Folyton pillangók röpködtek a gyomromban, akkor is ő járt a fejemben, amikor nem voltunk együtt. Folyton rá gondoltam. Ha nem volt ott velem, olyan egyedül éreztem magam, mint soha életemben. Magányos voltam, és kiüresedett, amikor nem voltunk együtt. Nem igazán érdekelt rajta kívül semmi. Persze nem volt tökéletes… korántsem. De én mindent megtettem, hogy a kedvére tegyek, mert úgy éreztem, hogy szükségem van a megerősítésére, arra, hogy elmondja, mennyire szeret. Folyamatosan harcoltam a figyelméért, és ezt nem vettem észre. Ha nem hívott, aggódtam. Nem azért, hogy történt-e vele valami, mert tudtam, hogy nem. Azért aggódtam, hogy lehet, hogy már nem szeret, lehet, hogy már nem kellek neki. Most, így utólag belegondolva, teljesen megaláztam magam előtte. Egyszerűen szomjaztam őt. Az időt, amit vele tölthetek, a szavakat, amiket felém intézett, az érintéseket, amelyekben részem lehetett, amikor velem volt. Függtem tőle érzelmileg. Ez most elborzaszt, de akkor ez volt a természetes életem. Az őrületem csúcsa az volt, amikor át akartam térni az ő hitére csak azért, hogy ő elégedett legyen. Semmilyen meggyőződés nem állt mögötte, egyszerűen csak meg akartam felelni a családjának és neki. Anyukám ekkor csapott az asztalra, amit akkor nem vettem jó néven, és nagyon csalódott voltam, hogy nem áll mellettem. Ma persze már tudom, hogy csak az én fejemben létezett ez az óriási szerelem, és Andrisnak úgy is jó lett volna, ha nem vagyunk ilyen szoros kötelékben. Én bezzeg csak tőle, vele éreztem teljesnek magam.”

A függést nagyon nehéz elengedni. Azok, akik benne élnek, úgy érzik, szükségük van a másikra, mint a levegőre. A másik fél felől azonban csak csepegtetve érkezik a szeretet, a kedves szavak sem egyértelműek, és az intimitás minden percéért küzdeni kell. Ez életben tartja ezt a függőséget, ám nem okoz hosszú távú boldogságot.

Nem igazi szerelem ez, hiszen úgy érezzük a kapcsolatban, hogy meg kell változnunk azért, hogy a másik szeressen. Ez már alapvetően rossz irány. Igaz szerelem nem létezhet anélkül, hogy önmagunkat igazán szeretnénk és elfogadnánk.

 

Komáromi Csenge


Sokfélét hallasz a férfiproblémákról?
Szeretnél végre tisztán látni?

Az Online Urológiai Rendelés egy olyan fórum, ahol, anonimitásod megőrizve, bátran kérdezhetsz urológus szakértőinktől. 

Kapcsolatok

  • impresszum

    Impresszum


    Az A-FÉRFI weboldalt a Richter Gedeon Nyrt. üzemelteti. A portál szerkesztését és karbantartását a HealthLinePR-Med Kommunikációs Ügynökség végzi a Richter Gedeon Nyrt. megbízásából.

    Portál üzemeltetője
    Richter Gedeon Nyrt.
    Székhely: 1103 Budapest, Gyömrői út 19-21.
    Cg.: 01-10-040944 (Cégbíróság: Fővárosi Bíróság)
    Adószám: 10484878-2-44

    Portál szerkesztője, karbantartója
    HealthLinePR-Med Kommunikációs Ügynökség
    Székhely: 1037 Budapest, Montevideo utca 7.
    Email: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

    Főszerkesztő: Örkényi Gabriella
    Szerkesztőségi főmunkatárs: Kovács –Hain Zsuzsanna
    Munkatársak:
    Balogh Ferenc, Dr. Jármi Hilda, Földi Miklós,
    Frank Róbert, Haris Éva, Kapuvári Tamás, Molnár Miklós, Serbán Richárd,
    Szarvas Zoltán, Tóth Anna, Vémi Zoltán

    Kapcsolat:
    Richter Gedeon Nyrt. – kapcsolatért kattintson

    Hatóság: OGYÉI

    A weboldal urológiai szakmai tartalmát lektorálta: Dr. Máté Zsolt urológus szakorvos


     

Online rendelés

  • mellékhatás bejelentés

    Amennyiben egy gyógyszerrel kapcsolatban mellékhatást vagy minőségi reklamációt szeretne bejelenteni, a következő lehetőségek bármelyikén megteheti:

    Tel: +36 1 505 7032

    Vagy az alábbi felületen:

    https://www.gedeonrichter.com//hu-hu/kapcsolat

    illetve a következő e-mail-címek bármelyikén:
    Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
    Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

kövess minket