A húgycső-helyreállító műtét – Fontos lehet a megtermékenyítés szempontjából is
Veleszületett vagy szerezett betegségek miatt is sor kerülhet a húgycső-helyreállító műtétre. Ennek egyik szakértője, Dr. Bánfi Gergely Ph.D, urológus, a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikájának adjunktusa segített eligazodni a műtéttel, és a terápiás lehetőségekkel kapcsolatban.
A húgyhólyagból a vizelet külvilágra kiürülését biztosító húgycső műtéti helyreállítására annak veleszületett állapotai vagy úgynevezett szerzett betegségei miatt kerül sor – kezdte a tájékoztatást Bánfi Dr. –, jellemzően férfiaknál. Mivel a nők rövid és egyenes húgycsöve legtöbbször ritkán érintett fejlődési rendellenesség kapcsán, sérüléseknek pedig alig van kitéve, így nem igazán fordul elő náluk ez a probléma. A férfiak húgycsöve, amelynek veleszületett rendellenességei főként a húgycsőnyílás szabálytalan helyzetében – azaz nem a hímvessző végén –, ritkábban a húgycső járatának szűkületében nyilvánulnak meg mindenképpen problémát jelenthetnek. Akkor igényelnek beavatkozást, ha az ugyanitt ürülő ondó szeretkezés közbeni hüvelybe jutását és ezáltal a megtermékenyítést lehetetlenné teszik. A szerzett húgycső-szűkületei régebben főként húgyúti gyulladások, napjainkban viszont legtöbbször katéterezés, ritkábban a területet érintő balesetek, ütődések következtében alakulnak ki. A vizeletsugár gyengülése, súlyos esetben a vizelés lehetetlenné válása, „elakadása” indokolja a műtéttel történő helyreállítást.
Miért lehet szükség a műtétre?
Egyrészt szocio-esztétikai okból van szükség rá. A húgycső rendellenes külvilágra kivezetése esetén, a társakéhoz hasonló vizelés elérése céljából jön szóba a műtét. Valamint a fent már említett termékenyítést zavaró esetben igényel helyreállítást. A húgycső szűkülete esetén a vizeletsugár bizonyos fokot meghaladó gyengülése azért igényli a helyzet megoldását, mert a kiürülni „akaró” húgyhólyag falában levő izomréteg a többi izommal szemben a fokozott igénybevételtől nemhogy nem erősödik meg, de rugalmasságát vesztve, kötőszövetté alakul és súlyos esetben akár minimálisra csökkent kapacitású, úgynevezett zsugorhólyag alakulhat ki. Ennek a kapacitáscsökkenésnek zavaró gyakoriságúvá váló vizelési ingerek és a hólyagban levő folyadék nyomásának növekedése révén akár a vesékig is visszahatva veseműködés-károsodás is lehet a következménye. Mindezek elkerülésére a húgycső helyreállítása, az életminőség megfelelő dinamikájú vizelés biztosításával való javítása a célunk.
Hogyan zajlik általában a beavatkozás?
A húgycsőnyílás rendellenes helyzete, illetve a húgycső hímvesszői szakaszának szűkülete esetén nyílt húgycsőplasztikát végzünk, melynek célja a húgycsőnyílás a hímvessző végéhez lehető legközelebb való áthelyezése vagy a szűkült rész kellő tágasságúvá alakítása. Utóbbit vagy a hímvessző bőréből (fitymából) vagy akár máshonnan nyert, megfelelő ellenállóképességű és rugalmasságú (pl. száj-nyálkahártyából vett) folttal, a szűk részt „kipótolva” tudjuk elérni. Az ettől „beljebb”, a húgyhólyag felé levő szűkületek esetén elsőként a húgycső járatába vékony kamerát vezetve ún. belső bemetszést végzünk. Ha a szűkület visszatérne, rövid szűk szakasz esetén annak kimetszése és a két egészséges vég összevarrása, hosszabb szűkület esetén a korábban említett szájnyálkahártya-folttal való kipótlása jöhet szóba.
Milyen terápiát alkalmaznak a műtétet követően?
A műtétet követően 1-3 hétig az operált terület „sámfázása”, sínezése okán húgycsőkatéter viselését javasoljuk. Sajnos, gyógyszeres kezelés nem ismeretes a szűkület kezelésére, az esetleges kiújulás megakadályozására, de a terület fizikai kímélete (pl. a kerékpározás kerülése vagy a nem feltétlenül szükséges katéterezések elkerülése) kívánatos. Néhány esetben a húgycső rendszeres, katéterrel történő tágítására is szükség lehet. Visszatérő vagy szövődménnyel (például sipolyképződéssel) járó esetben a nyílt helyreállító műtét ismétlése más technikákkal lehet célravezető.
Szükség van a műtét után életmódbeli változtatásokra?
Az operált terület hosszabb-rövidebb ideig tartó kímélete elkerülhetetlen. A gáti húgycső helyreállítása esetén lovaglás, biciklizés, motorozás hónapokig kerülendő a műtét után.
Dr. Járomi Hilda
A húgycső-helyreállító műtét – Fontos lehet a megtermékenyítés szempontjából is
Veleszületett vagy szerezett betegségek miatt is sor kerülhet a húgycső-helyreállító műtétre. Ennek egyik szakértője, Dr. Bánfi Gergely Ph.D, urológus, a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikájának adjunktusa segített eligazodni a műtéttel, és a terápiás lehetőségekkel kapcsolatban.
A húgyhólyagból a vizelet külvilágra kiürülését biztosító húgycső műtéti helyreállítására annak veleszületett állapotai vagy úgynevezett szerzett betegségei miatt kerül sor – kezdte a tájékoztatást Bánfi Dr. –, jellemzően férfiaknál. Mivel a nők rövid és egyenes húgycsöve legtöbbször ritkán érintett fejlődési rendellenesség kapcsán, sérüléseknek pedig alig van kitéve, így nem igazán fordul elő náluk ez a probléma. A férfiak húgycsöve, amelynek veleszületett rendellenességei főként a húgycsőnyílás szabálytalan helyzetében – azaz nem a hímvessző végén –, ritkábban a húgycső járatának szűkületében nyilvánulnak meg mindenképpen problémát jelenthetnek. Akkor igényelnek beavatkozást, ha az ugyanitt ürülő ondó szeretkezés közbeni hüvelybe jutását és ezáltal a megtermékenyítést lehetetlenné teszik. A szerzett húgycső-szűkületei régebben főként húgyúti gyulladások, napjainkban viszont legtöbbször katéterezés, ritkábban a területet érintő balesetek, ütődések következtében alakulnak ki. A vizeletsugár gyengülése, súlyos esetben a vizelés lehetetlenné válása, „elakadása” indokolja a műtéttel történő helyreállítást.
Miért lehet szükség a műtétre?
Egyrészt szocio-esztétikai okból van szükség rá. A húgycső rendellenes külvilágra kivezetése esetén, a társakéhoz hasonló vizelés elérése céljából jön szóba a műtét. Valamint a fent már említett termékenyítést zavaró esetben igényel helyreállítást. A húgycső szűkülete esetén a vizeletsugár bizonyos fokot meghaladó gyengülése azért igényli a helyzet megoldását, mert a kiürülni „akaró” húgyhólyag falában levő izomréteg a többi izommal szemben a fokozott igénybevételtől nemhogy nem erősödik meg, de rugalmasságát vesztve, kötőszövetté alakul és súlyos esetben akár minimálisra csökkent kapacitású, úgynevezett zsugorhólyag alakulhat ki. Ennek a kapacitáscsökkenésnek zavaró gyakoriságúvá váló vizelési ingerek és a hólyagban levő folyadék nyomásának növekedése révén akár a vesékig is visszahatva veseműködés-károsodás is lehet a következménye. Mindezek elkerülésére a húgycső helyreállítása, az életminőség megfelelő dinamikájú vizelés biztosításával való javítása a célunk.
Hogyan zajlik általában a beavatkozás?
A húgycsőnyílás rendellenes helyzete, illetve a húgycső hímvesszői szakaszának szűkülete esetén nyílt húgycsőplasztikát végzünk, melynek célja a húgycsőnyílás a hímvessző végéhez lehető legközelebb való áthelyezése vagy a szűkült rész kellő tágasságúvá alakítása. Utóbbit vagy a hímvessző bőréből (fitymából) vagy akár máshonnan nyert, megfelelő ellenállóképességű és rugalmasságú (pl. száj-nyálkahártyából vett) folttal, a szűk részt „kipótolva” tudjuk elérni. Az ettől „beljebb”, a húgyhólyag felé levő szűkületek esetén elsőként a húgycső járatába vékony kamerát vezetve ún. belső bemetszést végzünk. Ha a szűkület visszatérne, rövid szűk szakasz esetén annak kimetszése és a két egészséges vég összevarrása, hosszabb szűkület esetén a korábban említett szájnyálkahártya-folttal való kipótlása jöhet szóba.
Milyen terápiát alkalmaznak a műtétet követően?
A műtétet követően 1-3 hétig az operált terület „sámfázása”, sínezése okán húgycsőkatéter viselését javasoljuk. Sajnos, gyógyszeres kezelés nem ismeretes a szűkület kezelésére, az esetleges kiújulás megakadályozására, de a terület fizikai kímélete (pl. a kerékpározás kerülése vagy a nem feltétlenül szükséges katéterezések elkerülése) kívánatos. Néhány esetben a húgycső rendszeres, katéterrel történő tágítására is szükség lehet. Visszatérő vagy szövődménnyel (például sipolyképződéssel) járó esetben a nyílt helyreállító műtét ismétlése más technikákkal lehet célravezető.
Szükség van a műtét után életmódbeli változtatásokra?
Az operált terület hosszabb-rövidebb ideig tartó kímélete elkerülhetetlen. A gáti húgycső helyreállítása esetén lovaglás, biciklizés, motorozás hónapokig kerülendő a műtét után.
Dr. Járomi Hilda
A húgycső-helyreállító műtét – Fontos lehet a megtermékenyítés szempontjából is
Veleszületett vagy szerezett betegségek miatt is sor kerülhet a húgycső-helyreállító műtétre. Ennek egyik szakértője, Dr. Bánfi Gergely Ph.D, urológus, a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikájának adjunktusa segített eligazodni a műtéttel, és a terápiás lehetőségekkel kapcsolatban.
A húgyhólyagból a vizelet külvilágra kiürülését biztosító húgycső műtéti helyreállítására annak veleszületett állapotai vagy úgynevezett szerzett betegségei miatt kerül sor – kezdte a tájékoztatást Bánfi Dr. –, jellemzően férfiaknál. Mivel a nők rövid és egyenes húgycsöve legtöbbször ritkán érintett fejlődési rendellenesség kapcsán, sérüléseknek pedig alig van kitéve, így nem igazán fordul elő náluk ez a probléma. A férfiak húgycsöve, amelynek veleszületett rendellenességei főként a húgycsőnyílás szabálytalan helyzetében – azaz nem a hímvessző végén –, ritkábban a húgycső járatának szűkületében nyilvánulnak meg mindenképpen problémát jelenthetnek. Akkor igényelnek beavatkozást, ha az ugyanitt ürülő ondó szeretkezés közbeni hüvelybe jutását és ezáltal a megtermékenyítést lehetetlenné teszik. A szerzett húgycső-szűkületei régebben főként húgyúti gyulladások, napjainkban viszont legtöbbször katéterezés, ritkábban a területet érintő balesetek, ütődések következtében alakulnak ki. A vizeletsugár gyengülése, súlyos esetben a vizelés lehetetlenné válása, „elakadása” indokolja a műtéttel történő helyreállítást.
Miért lehet szükség a műtétre?
Egyrészt szocio-esztétikai okból van szükség rá. A húgycső rendellenes külvilágra kivezetése esetén, a társakéhoz hasonló vizelés elérése céljából jön szóba a műtét. Valamint a fent már említett termékenyítést zavaró esetben igényel helyreállítást. A húgycső szűkülete esetén a vizeletsugár bizonyos fokot meghaladó gyengülése azért igényli a helyzet megoldását, mert a kiürülni „akaró” húgyhólyag falában levő izomréteg a többi izommal szemben a fokozott igénybevételtől nemhogy nem erősödik meg, de rugalmasságát vesztve, kötőszövetté alakul és súlyos esetben akár minimálisra csökkent kapacitású, úgynevezett zsugorhólyag alakulhat ki. Ennek a kapacitáscsökkenésnek zavaró gyakoriságúvá váló vizelési ingerek és a hólyagban levő folyadék nyomásának növekedése révén akár a vesékig is visszahatva veseműködés-károsodás is lehet a következménye. Mindezek elkerülésére a húgycső helyreállítása, az életminőség megfelelő dinamikájú vizelés biztosításával való javítása a célunk.
Hogyan zajlik általában a beavatkozás?
A húgycsőnyílás rendellenes helyzete, illetve a húgycső hímvesszői szakaszának szűkülete esetén nyílt húgycsőplasztikát végzünk, melynek célja a húgycsőnyílás a hímvessző végéhez lehető legközelebb való áthelyezése vagy a szűkült rész kellő tágasságúvá alakítása. Utóbbit vagy a hímvessző bőréből (fitymából) vagy akár máshonnan nyert, megfelelő ellenállóképességű és rugalmasságú (pl. száj-nyálkahártyából vett) folttal, a szűk részt „kipótolva” tudjuk elérni. Az ettől „beljebb”, a húgyhólyag felé levő szűkületek esetén elsőként a húgycső járatába vékony kamerát vezetve ún. belső bemetszést végzünk. Ha a szűkület visszatérne, rövid szűk szakasz esetén annak kimetszése és a két egészséges vég összevarrása, hosszabb szűkület esetén a korábban említett szájnyálkahártya-folttal való kipótlása jöhet szóba.
Milyen terápiát alkalmaznak a műtétet követően?
A műtétet követően 1-3 hétig az operált terület „sámfázása”, sínezése okán húgycsőkatéter viselését javasoljuk. Sajnos, gyógyszeres kezelés nem ismeretes a szűkület kezelésére, az esetleges kiújulás megakadályozására, de a terület fizikai kímélete (pl. a kerékpározás kerülése vagy a nem feltétlenül szükséges katéterezések elkerülése) kívánatos. Néhány esetben a húgycső rendszeres, katéterrel történő tágítására is szükség lehet. Visszatérő vagy szövődménnyel (például sipolyképződéssel) járó esetben a nyílt helyreállító műtét ismétlése más technikákkal lehet célravezető.
Szükség van a műtét után életmódbeli változtatásokra?
Az operált terület hosszabb-rövidebb ideig tartó kímélete elkerülhetetlen. A gáti húgycső helyreállítása esetén lovaglás, biciklizés, motorozás hónapokig kerülendő a műtét után.
Dr. Járomi Hilda
