Felnőttként szinte észrevétlenül tanuljuk meg, hogyan kell komolyan venni az életet. Megfelelünk a munkahelyen, helytállunk a családban, próbálunk jó társak, jó szülők, megbízható emberek lenni. Közben azonban sokan lassan elveszítik azt a könnyed, játékos részüket, amely gyerekként még teljesen természetesen működött bennük.

Pedig egy párkapcsolat nemcsak a felelősségről, a közös problémamegoldásról vagy a napi rutinról szól. Hanem arról is, hogy két ember képes-e élni egymás mellett. Tudnak-e még bolondozni, spontán örülni dolgoknak, egymásra mosolyogni, felszabadultan jelen lenni a másik mellett.

A játékosság sokkal több, mint viccelődés

Sokan azt hiszik, a játékosság gyerekes viselkedés. Pedig valójában az egyik legerősebb kapcsolati energia. Nem arról szól, hogy valaki komolytalan, hanem arról, hogy képes megőrizni az érzelmi rugalmasságát. Egy játékos kapcsolatban marad hely a spontaneitásnak. Egy váratlan érintésnek, egy közös táncnak a konyhában, egy hirtelen ötlettől vezérelt esti sétának vagy akár egy buta belsős poénnak, amin csak ketten nevetnek. Ezek az apró pillanatok tartják életben azt az érzést, hogy nemcsak együtt éltek, hanem valóban kapcsolódtok is egymáshoz.

Sok kapcsolatból nem a szeretet tűnik el először, hanem az élet

A kezdeti időszakban szinte minden kapcsolatban ott van a kíváncsiság, a könnyedség és a játékos energia. Később azonban a hétköznapok, a stressz, a fáradtság és a folyamatos megfelelés lassan ráül a kapcsolatra. A beszélgetések gyakorlati ügyintézéssé válnak, az esték rutinossá lesznek, és sok pár egyszer csak arra eszmél, hogy már rég nem élnek meg közös élményeket. Pedig a kapcsolatoknak szükségük van játékra. Nem azért, mert az élet nem komoly, hanem pontosan azért, mert az.

A játékosság az intimitást is mélyíti

A legtöbb ember a szenvedélyt kizárólag a szexualitással azonosítja, pedig a vágy sokszor jóval korábban kezdődik. Abban, hogyan néztek egymásra. Tudtok-e még flörtölni. Van-e köztetek könnyedség, kíváncsiság, élő energia.

Amikor egy kapcsolatból eltűnik a játékosság, gyakran az intimitás is halványulni kezd. Mert a másik már nem társ az élményekben, hanem csak része a napi működésnek. A játékosság viszont újra életet tud vinni a kapcsolódásba. Oldja a feszültséget, közelebb hoz, és emlékeztet arra, miért választottátok egymást.

De ehhez bátorság is kell

Sok felnőtt fél attól, hogy elengedje magát. Fél attól, hogy túl sok lesz, furcsa lesz, nevetséges lesz. Inkább kontrollálja magát, miközben belül egyre fáradtabbá válik. Pedig egy igazán jó kapcsolat egyik legfontosabb ismérve éppen az, hogy lehet benne önfeledten létezni. Hogy nem kell állandóan szerepet játszani. És talán ez az egyik legnagyobb ajándék, amit két ember adhat egymásnak: egy kapcsolatot, ahol néha újra könnyűnek lehet lenni.

Kovács-Hain Zsuzsa