A nők kígyók, a férfiak szemetek?

Nemrég olvastam egy cikket arról, hogy milyen rossz irányba tart a világ, milyen rosszak a férfiak. Taposnak a nőkön, és miután használták őket, könnyedén tovább lépnek. A cikk alján összegyűlt kommenteknél valódi kis háború alakult ki a nők és a férfiak között. A férfiak tábora úgy gondolta, a nők miatt váltak ilyenné, a nők azonban úgy vélték, a férfiakban már születésüktől kódolva van az, hogy hogyan bánnak a nőkkel.

Az a véleményem, hogy semmiben sem lehet általánosítani, főleg az olyan dolgokban nem, amelyek emberekkel kapcsolatosak. Mindenki más és más, így nem lehet egy kaptafára húzni a személyiségeinket. Milyen is lenne a világ, ha egyformák lennénk! Valószínűleg szörnyű.

De vajon mégis mi lehet az oka annak, hogy a nők többségében az él, hogy minden férfi csak trófeát keres és kihasználja a nőket? Bizonyára e mögött olyan, személyes tapasztalatok állnak, amelyek ezt a megközelítést hagyják csak szabadon, és nem is engednek máshogy látni. Megvan ez a másik oldalon is. Sok férfi úgy gondolja, a nők állnak a mögött, hogy ilyenné lett a férfiak többsége. A mai nők - szerintük – abban lelik örömüket, hogy férfiak pénzét szedik el, kihasználják őket, mindezt mosolyogva, és egy hamis, közös jövő illúzióját lebegtetve. Talán mindkettőben van igazság, ugyanakkor mindkét nem képviselői igyekeznek magukat jó színben feltűntetni. A férfiak azt hangoztatják, hogy ők csak valódi boldogságra vágynak. Amikor összejönnek egy nővel, aki tényleg tetszik, rövid időn belül kiderül, hogy ő is csak egy kígyó, ahogy az összes többi. Csak a pénzt, a menő kocsit akarja, de amikor már nem elég, amit kap, lelép.

A nők szerint minden férfi egy szemét, hiszen kőkemény sportot űznek abból, hogy hány nővel tudnak lefeküdni. Pedig ők, a nők, semmi másra nem vágynak, csak romantikus érzelmekre, csodás, intim pillanatokra azzal a férfival, akit az ég nekik rendelt.

A baj az, hogy senki, egyik fél sem keresi a hibát saját magában. Nem is jut eszükbe, hogy esetleg akkor, ha ők maguk egyenesbe kerülnek saját magukkal, a másik nem is sokkal inkább nyitott lesz egy valódi kapcsolatra. A nők és az anyagiasság, a férfiak és a vadászösztön, mind-mind csak védekezés. Azt hisszük, hogy csalódni fogunk, és már nem merjük megnyitni a szívünket.

Sokan hajszolják az élvezeteket, mert ebben látják az egyetlen esélyt arra, hogy ne legyenek egyedül. Nem párkapcsolatban gondolkodnak, hanem instant, gyorsan jövő örömökben, amelyekbe nem keverik bele a lelki dolgokat.

Kicsit megfordult az ismerkedés idővonala. Ma már a szex nagyon előre került, a kémia mindennél fontosabbá vált. Persze, lényeges dolog, nélküle nem lehet egészséges egy párkapcsolat, de jóval hátrébb kellene lennie az idővonalon. Így sokan esélyt sem kapnak egy normális kapcsolatra, nem bizonyíthatnak sem saját maguknak, sem a partnernek. A szex nem bizonyít semmit, abból nem derül fény arra, milyen lenne a kapcsolat az adott két ember között. Nem mond semmit arról, milyen lenne a kommunikáció, mennyire bízhatnak egymásban. Bugyi le, bugyi fel – ebből nem jössz rá, hogy az a pasi valóban téged akar-e, és ő sem tudhatja, hogy mi van a lelkedben. Egyáltalán arra sem jön rá, hogy valójában érdekli-e a lelked.

El vagyunk rontva? Nincs már lelkünk, amit odaadhatnánk? Mindent azonnal akarunk, gyorsan. Ítélkezünk, általánosítunk, gyanakszunk, és közben észre sem vesszük, hogy magunk alatt vágjuk ezzel a fát. Senki sem hibátlan, de vannak azért olyanok, akik ezt be merik vallani, és nem hazudnak önmaguknak. A reményt nem szabad feladnod, hogy megtalálod azt, akivel majd idős korodban teázhatsz a verandán kéz a kézben.

 

Ligeti Anna

A nők kígyók, a férfiak szemetek?

Nemrég olvastam egy cikket arról, hogy milyen rossz irányba tart a világ, milyen rosszak a férfiak. Taposnak a nőkön, és miután használták őket, könnyedén tovább lépnek. A cikk alján összegyűlt kommenteknél valódi kis háború alakult ki a nők és a férfiak között. A férfiak tábora úgy gondolta, a nők miatt váltak ilyenné, a nők azonban úgy vélték, a férfiakban már születésüktől kódolva van az, hogy hogyan bánnak a nőkkel.

Az a véleményem, hogy semmiben sem lehet általánosítani, főleg az olyan dolgokban nem, amelyek emberekkel kapcsolatosak. Mindenki más és más, így nem lehet egy kaptafára húzni a személyiségeinket. Milyen is lenne a világ, ha egyformák lennénk! Valószínűleg szörnyű.

De vajon mégis mi lehet az oka annak, hogy a nők többségében az él, hogy minden férfi csak trófeát keres és kihasználja a nőket? Bizonyára e mögött olyan, személyes tapasztalatok állnak, amelyek ezt a megközelítést hagyják csak szabadon, és nem is engednek máshogy látni. Megvan ez a másik oldalon is. Sok férfi úgy gondolja, a nők állnak a mögött, hogy ilyenné lett a férfiak többsége. A mai nők - szerintük – abban lelik örömüket, hogy férfiak pénzét szedik el, kihasználják őket, mindezt mosolyogva, és egy hamis, közös jövő illúzióját lebegtetve. Talán mindkettőben van igazság, ugyanakkor mindkét nem képviselői igyekeznek magukat jó színben feltűntetni. A férfiak azt hangoztatják, hogy ők csak valódi boldogságra vágynak. Amikor összejönnek egy nővel, aki tényleg tetszik, rövid időn belül kiderül, hogy ő is csak egy kígyó, ahogy az összes többi. Csak a pénzt, a menő kocsit akarja, de amikor már nem elég, amit kap, lelép.

A nők szerint minden férfi egy szemét, hiszen kőkemény sportot űznek abból, hogy hány nővel tudnak lefeküdni. Pedig ők, a nők, semmi másra nem vágynak, csak romantikus érzelmekre, csodás, intim pillanatokra azzal a férfival, akit az ég nekik rendelt.

A baj az, hogy senki, egyik fél sem keresi a hibát saját magában. Nem is jut eszükbe, hogy esetleg akkor, ha ők maguk egyenesbe kerülnek saját magukkal, a másik nem is sokkal inkább nyitott lesz egy valódi kapcsolatra. A nők és az anyagiasság, a férfiak és a vadászösztön, mind-mind csak védekezés. Azt hisszük, hogy csalódni fogunk, és már nem merjük megnyitni a szívünket.

Sokan hajszolják az élvezeteket, mert ebben látják az egyetlen esélyt arra, hogy ne legyenek egyedül. Nem párkapcsolatban gondolkodnak, hanem instant, gyorsan jövő örömökben, amelyekbe nem keverik bele a lelki dolgokat.

Kicsit megfordult az ismerkedés idővonala. Ma már a szex nagyon előre került, a kémia mindennél fontosabbá vált. Persze, lényeges dolog, nélküle nem lehet egészséges egy párkapcsolat, de jóval hátrébb kellene lennie az idővonalon. Így sokan esélyt sem kapnak egy normális kapcsolatra, nem bizonyíthatnak sem saját maguknak, sem a partnernek. A szex nem bizonyít semmit, abból nem derül fény arra, milyen lenne a kapcsolat az adott két ember között. Nem mond semmit arról, milyen lenne a kommunikáció, mennyire bízhatnak egymásban. Bugyi le, bugyi fel – ebből nem jössz rá, hogy az a pasi valóban téged akar-e, és ő sem tudhatja, hogy mi van a lelkedben. Egyáltalán arra sem jön rá, hogy valójában érdekli-e a lelked.

El vagyunk rontva? Nincs már lelkünk, amit odaadhatnánk? Mindent azonnal akarunk, gyorsan. Ítélkezünk, általánosítunk, gyanakszunk, és közben észre sem vesszük, hogy magunk alatt vágjuk ezzel a fát. Senki sem hibátlan, de vannak azért olyanok, akik ezt be merik vallani, és nem hazudnak önmaguknak. A reményt nem szabad feladnod, hogy megtalálod azt, akivel majd idős korodban teázhatsz a verandán kéz a kézben.

 

Ligeti Anna

A nők kígyók, a férfiak szemetek?

Nemrég olvastam egy cikket arról, hogy milyen rossz irányba tart a világ, milyen rosszak a férfiak. Taposnak a nőkön, és miután használták őket, könnyedén tovább lépnek. A cikk alján összegyűlt kommenteknél valódi kis háború alakult ki a nők és a férfiak között. A férfiak tábora úgy gondolta, a nők miatt váltak ilyenné, a nők azonban úgy vélték, a férfiakban már születésüktől kódolva van az, hogy hogyan bánnak a nőkkel.

Az a véleményem, hogy semmiben sem lehet általánosítani, főleg az olyan dolgokban nem, amelyek emberekkel kapcsolatosak. Mindenki más és más, így nem lehet egy kaptafára húzni a személyiségeinket. Milyen is lenne a világ, ha egyformák lennénk! Valószínűleg szörnyű.

De vajon mégis mi lehet az oka annak, hogy a nők többségében az él, hogy minden férfi csak trófeát keres és kihasználja a nőket? Bizonyára e mögött olyan, személyes tapasztalatok állnak, amelyek ezt a megközelítést hagyják csak szabadon, és nem is engednek máshogy látni. Megvan ez a másik oldalon is. Sok férfi úgy gondolja, a nők állnak a mögött, hogy ilyenné lett a férfiak többsége. A mai nők - szerintük – abban lelik örömüket, hogy férfiak pénzét szedik el, kihasználják őket, mindezt mosolyogva, és egy hamis, közös jövő illúzióját lebegtetve. Talán mindkettőben van igazság, ugyanakkor mindkét nem képviselői igyekeznek magukat jó színben feltűntetni. A férfiak azt hangoztatják, hogy ők csak valódi boldogságra vágynak. Amikor összejönnek egy nővel, aki tényleg tetszik, rövid időn belül kiderül, hogy ő is csak egy kígyó, ahogy az összes többi. Csak a pénzt, a menő kocsit akarja, de amikor már nem elég, amit kap, lelép.

A nők szerint minden férfi egy szemét, hiszen kőkemény sportot űznek abból, hogy hány nővel tudnak lefeküdni. Pedig ők, a nők, semmi másra nem vágynak, csak romantikus érzelmekre, csodás, intim pillanatokra azzal a férfival, akit az ég nekik rendelt.

A baj az, hogy senki, egyik fél sem keresi a hibát saját magában. Nem is jut eszükbe, hogy esetleg akkor, ha ők maguk egyenesbe kerülnek saját magukkal, a másik nem is sokkal inkább nyitott lesz egy valódi kapcsolatra. A nők és az anyagiasság, a férfiak és a vadászösztön, mind-mind csak védekezés. Azt hisszük, hogy csalódni fogunk, és már nem merjük megnyitni a szívünket.

Sokan hajszolják az élvezeteket, mert ebben látják az egyetlen esélyt arra, hogy ne legyenek egyedül. Nem párkapcsolatban gondolkodnak, hanem instant, gyorsan jövő örömökben, amelyekbe nem keverik bele a lelki dolgokat.

Kicsit megfordult az ismerkedés idővonala. Ma már a szex nagyon előre került, a kémia mindennél fontosabbá vált. Persze, lényeges dolog, nélküle nem lehet egészséges egy párkapcsolat, de jóval hátrébb kellene lennie az idővonalon. Így sokan esélyt sem kapnak egy normális kapcsolatra, nem bizonyíthatnak sem saját maguknak, sem a partnernek. A szex nem bizonyít semmit, abból nem derül fény arra, milyen lenne a kapcsolat az adott két ember között. Nem mond semmit arról, milyen lenne a kommunikáció, mennyire bízhatnak egymásban. Bugyi le, bugyi fel – ebből nem jössz rá, hogy az a pasi valóban téged akar-e, és ő sem tudhatja, hogy mi van a lelkedben. Egyáltalán arra sem jön rá, hogy valójában érdekli-e a lelked.

El vagyunk rontva? Nincs már lelkünk, amit odaadhatnánk? Mindent azonnal akarunk, gyorsan. Ítélkezünk, általánosítunk, gyanakszunk, és közben észre sem vesszük, hogy magunk alatt vágjuk ezzel a fát. Senki sem hibátlan, de vannak azért olyanok, akik ezt be merik vallani, és nem hazudnak önmaguknak. A reményt nem szabad feladnod, hogy megtalálod azt, akivel majd idős korodban teázhatsz a verandán kéz a kézben.

 

Ligeti Anna


Sokfélét hallasz a férfiproblémákról?
Szeretnél végre tisztán látni?

Az Online Urológiai Rendelés egy olyan fórum, ahol, anonimitásod megőrizve, bátran kérdezhetsz urológus szakértőinktől. 

Kapcsolatok

  • impresszum

    Impresszum


    Az A-FÉRFI weboldalt a Richter Gedeon Nyrt. üzemelteti. A portál szerkesztését és karbantartását a HealthLinePR-Med Kommunikációs Ügynökség végzi a Richter Gedeon Nyrt. megbízásából.

    Portál üzemeltetője
    Richter Gedeon Nyrt.
    Székhely: 1103 Budapest, Gyömrői út 19-21.
    Cg.: 01-10-040944 (Cégbíróság: Fővárosi Bíróság)
    Adószám: 10484878-2-44

    Portál szerkesztője, karbantartója
    HealthLinePR-Med Kommunikációs Ügynökség
    Székhely: 1037 Budapest, Montevideo utca 7.
    Email: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

    Főszerkesztő: Örkényi Gabriella
    Szerkesztőségi főmunkatárs: Kovács –Hain Zsuzsanna
    Munkatársak:
    Balogh Ferenc, Dr. Jármi Hilda, Földi Miklós,
    Frank Róbert, Haris Éva, Kapuvári Tamás, Molnár Miklós, Serbán Richárd,
    Szarvas Zoltán, Tóth Anna, Vémi Zoltán


    Kapcsolat:
    Richter Gedeon Nyrt. – kapcsolatért kattintson


    Hatóság: OGYÉI
     

Online rendelés

  • mellékhatás bejelentés

    Amennyiben egy gyógyszerrel kapcsolatban mellékhatást vagy minőségi reklamációt szeretne bejelenteni, a következő lehetőségek bármelyikén megteheti:

    Tel: +36 1 505 7032

    Vagy az alábbi felületen:

    https://www.gedeonrichter.com//hu-hu/kapcsolat

    illetve a következő e-mail-címek bármelyikén:
    Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
    Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

kövess minket