A romantika és a testi közelség sokak fejében kizárólag a fiatalsághoz kapcsolódik, mintha az évek múlásával ezek a vágyak automatikusan kikopnának az életünkből. Valójában azonban az emberi kapcsolatok – és azok legmélyebb, legőszintébb rétegei – nem ismernek születési dátumot. Az intimitás nem a kor függvénye, hanem a kötődésé, a bizalomé és az önelfogadásé. Hogyan élhető meg a gyengédség, a szeretet és a vágy idősebb korban is? Miért lenne fontos újragondolnunk, mit jelent igazán intimen kapcsolódni valakihez?
Társadalmunk gyakran hajlamos a romantikus kapcsolatokat kizárólag a fiatalok világához kötni. A médiában, a filmekben és a reklámokban is szinte kizárólag fiatal, tökéletes testű párok jelennek meg, ha szerelemről vagy testi kapcsolatról van szó. Ez a torz reprezentáció sokakban azt a téves meggyőződést kelti, hogy a gyengédség, a vágy, vagy akár a szenvedély idővel egyszerűen eltűnik. Pedig az életkornak semmi köze ahhoz, hogy valaki szeretni akarjon, és szeressen is.
A kapcsolatok fejlődnek, formálódnak az idővel, de ez nem jelenti azt, hogy elhalványulnának. Az évtizedek alatt együtt megélt pillanatok mély érzelmi összetartozást hoznak, ami sokszor erősebb alapja az intimitásnak, mint bármely ifjúkori fellángolás. Az idősebb párok gyakran számolnak be arról, hogy kapcsolatuk bensőségesebb, figyelmesebb és őszintébb, mint valaha.
Ugyanakkor a társadalmi berögződések gyakran szembe mennek ezekkel a tapasztalatokkal. Kevés helyen kapnak hangot az idősebb emberek személyes történetei a kapcsolataikról, különösen, ha azok intimitásról is szólnak. Ez a csend könnyen vezethet ahhoz az érzéshez, hogy a vágy vagy a testi közeledés "nem való" egy bizonyos életkor felett. De ki dönt erről, és miért hisszük el?
Az idő múlásával változik a test, és vele együtt az is, ahogyan a közelséget megéljük. A szenvedély nem mindig a heves gesztusokban vagy a gyors reakciókban nyilvánul meg. A tekintetben, egy kéz érintésében, vagy egy együtt töltött csendes délutánban éppúgy ott lehet a szerelem.
A modern pszichológia is egyre többször hangsúlyozza: az emberi szükségletek – köztük a testi közelség iránti igény – nem tűnnek el, csak átalakulnak. A kor előrehaladtával az intimitás egyre inkább kapcsolódik az elfogadáshoz, a biztonsághoz, a mély kötődéshez.
A családokon belüli kommunikáció is ritkán terjed ki ezekre a kérdésekre. A fiatalabb generációk gyakran tartanak attól, hogy kényelmetlenséget okoznak, ha nyitottan érdeklődnek az idősebbek párkapcsolati életéről. Az idősebbek pedig nem szívesen osztják meg az érzéseiket, mert úgy érzik, úgysem lenne rá kíváncsi senki.
Ez a kölcsönös visszafogottság viszont nemcsak az őszinte beszélgetéseket akadályozza meg, hanem fenntartja azt a hamis képet is, hogy az idősödés kizárólag a lemondásról szól. Pedig a kapcsolatokról való beszéd – legyen szó érzésekről vagy fizikai közeledésről – minden életkorban fontos, sőt, gyógyító hatású lehet.
Számos országban már elindult egyfajta szemléletváltás. Skandináv országokban például időseknek szóló párkapcsolati és szexualitási tanácsadást is kínálnak, amelyeket sokan vesznek igénybe. Egy holland dokumentumfilm-sorozatban idős párokat mutattak be, akik nyíltan beszéltek arról, hogyan tartják életben a kapcsolatukat – ezek az őszinte történetek pedig a fiatalabb korosztály tagjaiból tiszteletet váltottak ki.
Nem elhanyagolható az sem, hogy a testi közelség – akár csak egy ölelés vagy kézfogás formájában – pozitívan hat a mentális egészségre. Csökkenti a magányérzetet, enyhíti a stresszt, javítja az alvásminőséget, sőt, a fizikai fájdalmakat is enyhítheti. Az intimitás tehát nem csupán vágy vagy élvezet kérdése, hanem egy összetett, az egész jól-létet befolyásoló tényező.
Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogyan formálhatnánk át azt a képet, amit a kapcsolatok időskori megéléséről őrzünk. Mert ha a ma fiataljai azt látják, hogy az idősödés nem jelent visszavonulást a szeretetből, a vágyból, a közelségből – akkor talán ők is kevésbé tartanak majd az időskortól, ha egyszer rájuk kerül a sor. Mély beszélgetésekre lenne szükség családon belül, olyan szülőkre, akik nem az iskolától várják, hogy gyermeküket felvilágosítsa a szexszel kapcsolatban. Olyan családi kapcsolatokra lenne szükség, amelyben a gyermek olyannyira bízik a nagyszülőjében, hogy vele is meg mer beszélni intim kérdéseket, és bátran kérdez, ha érdekli valami ezzel kapcsolatban – a nagyszülő pedig válaszol is, őszintén.
Az intimitás nem kor kérdése. Sokkal inkább emberi, érzelmi és kapcsolati minőség, ami megérdemli, hogy minden életszakaszban jelen lehessen – és amiről nyíltan, őszintén lehessen beszélni.
Tarjáni Rita
Forrás:
https://www.nia.nih.gov/health/sexuality/sexuality-and-intimacy-older-adults
A romantika és a testi közelség sokak fejében kizárólag a fiatalsághoz kapcsolódik, mintha az évek múlásával ezek a vágyak automatikusan kikopnának az életünkből. Valójában azonban az emberi kapcsolatok – és azok legmélyebb, legőszintébb rétegei – nem ismernek születési dátumot. Az intimitás nem a kor függvénye, hanem a kötődésé, a bizalomé és az önelfogadásé. Hogyan élhető meg a gyengédség, a szeretet és a vágy idősebb korban is? Miért lenne fontos újragondolnunk, mit jelent igazán intimen kapcsolódni valakihez?
Társadalmunk gyakran hajlamos a romantikus kapcsolatokat kizárólag a fiatalok világához kötni. A médiában, a filmekben és a reklámokban is szinte kizárólag fiatal, tökéletes testű párok jelennek meg, ha szerelemről vagy testi kapcsolatról van szó. Ez a torz reprezentáció sokakban azt a téves meggyőződést kelti, hogy a gyengédség, a vágy, vagy akár a szenvedély idővel egyszerűen eltűnik. Pedig az életkornak semmi köze ahhoz, hogy valaki szeretni akarjon, és szeressen is.
A kapcsolatok fejlődnek, formálódnak az idővel, de ez nem jelenti azt, hogy elhalványulnának. Az évtizedek alatt együtt megélt pillanatok mély érzelmi összetartozást hoznak, ami sokszor erősebb alapja az intimitásnak, mint bármely ifjúkori fellángolás. Az idősebb párok gyakran számolnak be arról, hogy kapcsolatuk bensőségesebb, figyelmesebb és őszintébb, mint valaha.
Ugyanakkor a társadalmi berögződések gyakran szembe mennek ezekkel a tapasztalatokkal. Kevés helyen kapnak hangot az idősebb emberek személyes történetei a kapcsolataikról, különösen, ha azok intimitásról is szólnak. Ez a csend könnyen vezethet ahhoz az érzéshez, hogy a vágy vagy a testi közeledés "nem való" egy bizonyos életkor felett. De ki dönt erről, és miért hisszük el?
Az idő múlásával változik a test, és vele együtt az is, ahogyan a közelséget megéljük. A szenvedély nem mindig a heves gesztusokban vagy a gyors reakciókban nyilvánul meg. A tekintetben, egy kéz érintésében, vagy egy együtt töltött csendes délutánban éppúgy ott lehet a szerelem.
A modern pszichológia is egyre többször hangsúlyozza: az emberi szükségletek – köztük a testi közelség iránti igény – nem tűnnek el, csak átalakulnak. A kor előrehaladtával az intimitás egyre inkább kapcsolódik az elfogadáshoz, a biztonsághoz, a mély kötődéshez.
A családokon belüli kommunikáció is ritkán terjed ki ezekre a kérdésekre. A fiatalabb generációk gyakran tartanak attól, hogy kényelmetlenséget okoznak, ha nyitottan érdeklődnek az idősebbek párkapcsolati életéről. Az idősebbek pedig nem szívesen osztják meg az érzéseiket, mert úgy érzik, úgysem lenne rá kíváncsi senki.
Ez a kölcsönös visszafogottság viszont nemcsak az őszinte beszélgetéseket akadályozza meg, hanem fenntartja azt a hamis képet is, hogy az idősödés kizárólag a lemondásról szól. Pedig a kapcsolatokról való beszéd – legyen szó érzésekről vagy fizikai közeledésről – minden életkorban fontos, sőt, gyógyító hatású lehet.
Számos országban már elindult egyfajta szemléletváltás. Skandináv országokban például időseknek szóló párkapcsolati és szexualitási tanácsadást is kínálnak, amelyeket sokan vesznek igénybe. Egy holland dokumentumfilm-sorozatban idős párokat mutattak be, akik nyíltan beszéltek arról, hogyan tartják életben a kapcsolatukat – ezek az őszinte történetek pedig a fiatalabb korosztály tagjaiból tiszteletet váltottak ki.
Nem elhanyagolható az sem, hogy a testi közelség – akár csak egy ölelés vagy kézfogás formájában – pozitívan hat a mentális egészségre. Csökkenti a magányérzetet, enyhíti a stresszt, javítja az alvásminőséget, sőt, a fizikai fájdalmakat is enyhítheti. Az intimitás tehát nem csupán vágy vagy élvezet kérdése, hanem egy összetett, az egész jól-létet befolyásoló tényező.
Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogyan formálhatnánk át azt a képet, amit a kapcsolatok időskori megéléséről őrzünk. Mert ha a ma fiataljai azt látják, hogy az idősödés nem jelent visszavonulást a szeretetből, a vágyból, a közelségből – akkor talán ők is kevésbé tartanak majd az időskortól, ha egyszer rájuk kerül a sor. Mély beszélgetésekre lenne szükség családon belül, olyan szülőkre, akik nem az iskolától várják, hogy gyermeküket felvilágosítsa a szexszel kapcsolatban. Olyan családi kapcsolatokra lenne szükség, amelyben a gyermek olyannyira bízik a nagyszülőjében, hogy vele is meg mer beszélni intim kérdéseket, és bátran kérdez, ha érdekli valami ezzel kapcsolatban – a nagyszülő pedig válaszol is, őszintén.
Az intimitás nem kor kérdése. Sokkal inkább emberi, érzelmi és kapcsolati minőség, ami megérdemli, hogy minden életszakaszban jelen lehessen – és amiről nyíltan, őszintén lehessen beszélni.
Tarjáni Rita
Forrás:
https://www.nia.nih.gov/health/sexuality/sexuality-and-intimacy-older-adults
A romantika és a testi közelség sokak fejében kizárólag a fiatalsághoz kapcsolódik, mintha az évek múlásával ezek a vágyak automatikusan kikopnának az életünkből. Valójában azonban az emberi kapcsolatok – és azok legmélyebb, legőszintébb rétegei – nem ismernek születési dátumot. Az intimitás nem a kor függvénye, hanem a kötődésé, a bizalomé és az önelfogadásé. Hogyan élhető meg a gyengédség, a szeretet és a vágy idősebb korban is? Miért lenne fontos újragondolnunk, mit jelent igazán intimen kapcsolódni valakihez?
Társadalmunk gyakran hajlamos a romantikus kapcsolatokat kizárólag a fiatalok világához kötni. A médiában, a filmekben és a reklámokban is szinte kizárólag fiatal, tökéletes testű párok jelennek meg, ha szerelemről vagy testi kapcsolatról van szó. Ez a torz reprezentáció sokakban azt a téves meggyőződést kelti, hogy a gyengédség, a vágy, vagy akár a szenvedély idővel egyszerűen eltűnik. Pedig az életkornak semmi köze ahhoz, hogy valaki szeretni akarjon, és szeressen is.
A kapcsolatok fejlődnek, formálódnak az idővel, de ez nem jelenti azt, hogy elhalványulnának. Az évtizedek alatt együtt megélt pillanatok mély érzelmi összetartozást hoznak, ami sokszor erősebb alapja az intimitásnak, mint bármely ifjúkori fellángolás. Az idősebb párok gyakran számolnak be arról, hogy kapcsolatuk bensőségesebb, figyelmesebb és őszintébb, mint valaha.
Ugyanakkor a társadalmi berögződések gyakran szembe mennek ezekkel a tapasztalatokkal. Kevés helyen kapnak hangot az idősebb emberek személyes történetei a kapcsolataikról, különösen, ha azok intimitásról is szólnak. Ez a csend könnyen vezethet ahhoz az érzéshez, hogy a vágy vagy a testi közeledés "nem való" egy bizonyos életkor felett. De ki dönt erről, és miért hisszük el?
Az idő múlásával változik a test, és vele együtt az is, ahogyan a közelséget megéljük. A szenvedély nem mindig a heves gesztusokban vagy a gyors reakciókban nyilvánul meg. A tekintetben, egy kéz érintésében, vagy egy együtt töltött csendes délutánban éppúgy ott lehet a szerelem.
A modern pszichológia is egyre többször hangsúlyozza: az emberi szükségletek – köztük a testi közelség iránti igény – nem tűnnek el, csak átalakulnak. A kor előrehaladtával az intimitás egyre inkább kapcsolódik az elfogadáshoz, a biztonsághoz, a mély kötődéshez.
A családokon belüli kommunikáció is ritkán terjed ki ezekre a kérdésekre. A fiatalabb generációk gyakran tartanak attól, hogy kényelmetlenséget okoznak, ha nyitottan érdeklődnek az idősebbek párkapcsolati életéről. Az idősebbek pedig nem szívesen osztják meg az érzéseiket, mert úgy érzik, úgysem lenne rá kíváncsi senki.
Ez a kölcsönös visszafogottság viszont nemcsak az őszinte beszélgetéseket akadályozza meg, hanem fenntartja azt a hamis képet is, hogy az idősödés kizárólag a lemondásról szól. Pedig a kapcsolatokról való beszéd – legyen szó érzésekről vagy fizikai közeledésről – minden életkorban fontos, sőt, gyógyító hatású lehet.
Számos országban már elindult egyfajta szemléletváltás. Skandináv országokban például időseknek szóló párkapcsolati és szexualitási tanácsadást is kínálnak, amelyeket sokan vesznek igénybe. Egy holland dokumentumfilm-sorozatban idős párokat mutattak be, akik nyíltan beszéltek arról, hogyan tartják életben a kapcsolatukat – ezek az őszinte történetek pedig a fiatalabb korosztály tagjaiból tiszteletet váltottak ki.
Nem elhanyagolható az sem, hogy a testi közelség – akár csak egy ölelés vagy kézfogás formájában – pozitívan hat a mentális egészségre. Csökkenti a magányérzetet, enyhíti a stresszt, javítja az alvásminőséget, sőt, a fizikai fájdalmakat is enyhítheti. Az intimitás tehát nem csupán vágy vagy élvezet kérdése, hanem egy összetett, az egész jól-létet befolyásoló tényező.
Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogyan formálhatnánk át azt a képet, amit a kapcsolatok időskori megéléséről őrzünk. Mert ha a ma fiataljai azt látják, hogy az idősödés nem jelent visszavonulást a szeretetből, a vágyból, a közelségből – akkor talán ők is kevésbé tartanak majd az időskortól, ha egyszer rájuk kerül a sor. Mély beszélgetésekre lenne szükség családon belül, olyan szülőkre, akik nem az iskolától várják, hogy gyermeküket felvilágosítsa a szexszel kapcsolatban. Olyan családi kapcsolatokra lenne szükség, amelyben a gyermek olyannyira bízik a nagyszülőjében, hogy vele is meg mer beszélni intim kérdéseket, és bátran kérdez, ha érdekli valami ezzel kapcsolatban – a nagyszülő pedig válaszol is, őszintén.
Az intimitás nem kor kérdése. Sokkal inkább emberi, érzelmi és kapcsolati minőség, ami megérdemli, hogy minden életszakaszban jelen lehessen – és amiről nyíltan, őszintén lehessen beszélni.
Tarjáni Rita
Forrás:
https://www.nia.nih.gov/health/sexuality/sexuality-and-intimacy-older-adults
Az Online Urológiai Rendelés egy olyan fórum, ahol, anonimitásod megőrizve, bátran kérdezhetsz urológus szakértőinktől.
Az A-FÉRFI weboldalt a Richter Gedeon Nyrt. üzemelteti. A portál szerkesztését és karbantartását a HealthLinePR-Med Kommunikációs Ügynökség végzi a Richter Gedeon Nyrt. megbízásából.
Portál üzemeltetője
Richter Gedeon Nyrt.
Székhely: 1103 Budapest, Gyömrői út 19-21.
Cg.: 01-10-040944 (Cégbíróság: Fővárosi Bíróság)
Adószám: 10484878-2-44
Portál szerkesztője, karbantartója
HealthLinePR-Med Kommunikációs Ügynökség
Székhely: 1037 Budapest, Montevideo utca 7.
Email: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Főszerkesztő: Örkényi Gabriella
Szerkesztőségi főmunkatárs: Kovács –Hain Zsuzsanna
Munkatársak:
Balogh Ferenc, Dr. Jármi Hilda, Földi Miklós,
Frank Róbert, Haris Éva, Molnár Miklós, Serbán Richárd,
Szarvas Zoltán, Tóth Anna, Vémi Zoltán
Kapcsolat:
Richter Gedeon Nyrt. – kapcsolatért kattintson
Hatóság: OGYÉI
A weboldal urológiai szakmai tartalmát lektorálta: Dr. Lőrincz László urológus szakorvos
Képek forrása: 123RF Hungary, Freepik Company
Amennyiben egy gyógyszerrel kapcsolatban mellékhatást vagy minőségi reklamációt szeretne bejelenteni, a következő lehetőségek bármelyikén megteheti:
Tel: +36 1 505 7032
Vagy az alábbi felületen:
https://www.gedeonrichter.com//hu-hu/kapcsolat
illetve a következő e-mail-címek bármelyikén:
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.