Ha valakinek – általában egy nőnek – rossz kedve van, sokszor mondjuk, hogy biztos éppen menstruál, ezért házisárkány, vagy lehet, hogy ez már a klimax… de legtöbbször az jut eszünkbe, hogy nem volt része szexben aznap. Vajon ennek a feltételezésnek mi lehet a hátterében?

Szex partner nélkül

Partner nélkül lehet szexelni, nem lehetetlen, de azért egy partnerrel teljesebb az élmény. Hevesi Krisztina szexuálpszichológus szerint „A legfontosabb, hogy fedezzük fel egymás testét. Ismerjük meg társunk, szerelemünk erogén zónáit. A nőknek sokkal fontosabb az előjáték, hogy mind lelkileg, mind testileg felkészüljenek az aktusra. Az előjáték során olyan ajándékot adhat a férfi a nőnek, amit maga sem ismert. Hiszen egy simogatás közben fog kiderülni, hogy a hát is lehet erogén zóna, amit egyedül az ember sosem tapasztal meg. Ez a játék a férfi számára is meghatározó lehet, hiszen őt izgalomba hozza, ha látja, érzi, hogy amit tesz, az a nőnek jó.” 

Ha valakiről azt gondoljuk, hogy azért rossz a kedve, mert nem volt része szexben, azzal azt feltételezzük, hogy a szex, az aktus képes arra, hogy az embernek instant örömöt és boldogságot adjon. A szex hosszú távú megvonása persze okozhat negatív viselkedési megnyilvánulásokat, ahogyan depresszióhoz, szorongáshoz is vezethet. Ám ez a fajta megközelítés nagyon egysíkú, hiszen a boldogsághoz nem feltétlenül kell napi rendszerességgel szexuális örömszerzés.

„Nincs szükség rám, nem kellek senkinek!”

Az, ha szexuálisan kielégültek vagyunk, nemcsak fizikálisan, hanem lelki értelemben is pozitívan hat ránk. Ha boldogok vagyunk, többnyire senki nem azt gondolja, hogy most biztosan szexeltünk, ezért van jó kedvünk. Ekkor inkább előtérbe lép a rosszindulat, és sokan megpróbálnak ellene tenni.

Az viszont, ha sokáig, vagy egyáltalán nincs részünk szexuális élményben, azt az érzést keltheti bennünk, hogy nem kellünk, nincs ránk szükség. Az, hogy a rosszkedv első számú okozója a szex hiánya, főleg nőkkel kapcsolatban terjedt el, ám ugyanúgy férfiaknál is előfordul, hogy a szexhiány problémákat okoz. A férfiak esetében korai magömlés vagy erekciós zavarok formájában jelenik meg a szexuális élet hiánya, a szexmegvonás. Egyre gyakrabban fordul elő a spermium-visszatartás, a saját nemi szervvel való elégedetlenség.

Mégis, hogy lehet boldog (szexuális) életet élni?

Erre természetesen nincs recept, hiszen különbözőek vagyunk. Mindenkinek mást jelent a boldog, kiegyensúlyozott (szexuális) élet. Tény, hogy az az elterjedt sztereotípia, miszerint szexuális partner nélkül nem lehetünk kiegyensúlyozottak, abszolút idejétmúlt. Ma már az emberek, akik megfelelő önértékeléssel és értékrenddel bírnak, úgy élnek szexuális életet, ahogyan akarnak. Előfordul, hogy akár hónapokig sehogy, ekkor más dolgok kapnak hangsúlyt, amelyek ugyanúgy fontosak lehetnek az élet más területein: hobbik, barátok, együttlét olyan emberekkel, akikkel egyszerűen csak jó együtt lenni.

Azok az emberek, akik tisztában vannak önmagukkal, sokkal inkább tudnak közelíteni a boldog (szexuális) élethez. Előfordulhat, hogy épp egy alkalmi partnerrel élnek át szexuális örömöt, amiből aztán hosszú távon nem lesz semmi, és ez is teljesen rendben van. Saját magunk ismerete, a testünk ismerete már előfeltétele a boldog szexuális életnek és persze annak a szabadságnak is, amire vágyunk. Csak így tudjuk nyíltan befogadni és elfogadni a másik embert, csak így lehetünk testi és lelki értelemben is kiegyensúlyozottak. Idáig eljutni azonban komoly feladat, nagyon komoly önmunka kell hozzá, ami persze nem mindenkinek sikerül.

Ha rossz a kedvünk, az tényleg senkit sem érdekel?

Ha valaki durván nyilvánul meg velünk szemben, amögött a saját elkeseredettsége és magánya húzódik meg. Ítélkezni mindig sokkal könnyebb, mint az, hogy tényleg érdeklődést mutassunk a másik fél irányában. Sokszor az, aki ítélkezik, nem akar magának mély problémát azzal, hogy valóban érdeklődést mutat a másik felé, nem akarja megérteni, miért boldogtalan a másik. Erre sokan valóban képtelenek, mégpedig a saját egyszerű korlátaik miatt. Pedig sokkal többet érne minden emberi kapcsolatban, ha az érzelmeket megélve közelítenénk egymáshoz, nem félnénk attól, hogy a vágyainkat megfogalmazzuk. Sokkal többre mehetnénk azzal, ha embertársaink irányába az örömszerzés és a támogatás lenne a célunk. Csak egy életünk van, kár lenne azt gyalázkodással tölteni ahelyett, hogy a boldogságra és annak okozására törekednénk.

Tarjáni Rita