Minden ember alaptermészetéhez hozzátartozik, hogy harmóniára törekszik. Azon kívül, hogy folyamatosan igyekszünk megteremteni belső harmóniánkat, állandóan azon fáradozunk, hogy a környezetünkben is harmónia legyen.

A harmóniával együtt jár a kiegyensúlyozottság, az önismeret és a lelki egyensúly. Akkor lehet teljes az életünk, ha ezt a harmóniát a szexuális életünkre is kiterjesztjük. A kiegyensúlyozatlan, rendszertelen nemi élet vagy az önmegtartóztatás megbontja a test természetes biológiai szükségletrendszerét, ami automatikusan diszharmóniát eredményez.

A szexualitás rendkívül jótékony hatással van a szervezetre, de csak abban az esetben, ha a vágyainktól hajtva nem esünk a végletekbe, azaz, ha a szexuális életünk rendszeres, de nem túlhajszolt. A túlzott szexualitás sem harmonikus, de erre sajnos nem jön rá azonnal az érintett. Egy összeszokott házaspárnál vagy párkapcsolatban élőknél kialakul a nemi élet gyakorlásának egy bizonyos ritmusa. Ez nem vezet kimerüléshez, diszharmóniához, hanem a testi impulzusok jótékony hatásán kívül, a pozitív lelki tényezők is gazdagítják az élvezetek tárházát. Ez pedig jótékony hatással van a nő és a férfi általános közérzetére, életkedvére, munkavégzésére, sőt szellemi tevékenységére is. Éppen ezért nem mindegy, hogy a rendszeres szexuális élet gyakorlása mely életkorban kezdődik. Ha túl fiatalon – vagyis a pszichoszexuális érés előtt – kezdődik, amikor a szex még csak alkalomszerű, a személyiség nem a normális ütemben fejlődik, tehát a korai szexuális élet a személyiséget kitereli normális medréből.

Napjainkban a fiatalok egyre szexcentrikusabbá válnak, vagyis túlértékelik a szexualitás fontosságát. De a felnőttek között is gyakori jelenségnek számít, hogy belső diszharmónia, lelki labilitás esetén a szexbe menekülnek. Amennyiben ez sem nyújtja az elvárásoknak megfelelő mértékű harmóniát, ismételt közösülésekkel próbálják ellensúlyozni a belső bizonytalanságot, nyughatatlanságot és boldogtalanságot. Ezekben az emberekben nem tudatosul, hogy a túlhajszolt aktusok nemcsak fizikai kimerüléshez, hanem pszichés fáradtsághoz és túlterheléshez is vezetnek. Ennek – szélsőséges esetben – egyenes következménye a potenciazavar és a lelki összeomlás. Abban az esetben, ha az óhajtott harmónia nem következik be és az aktusokat egyre csak erőltetik, az orgazmusra való képesség is csökken.

A nemi vágyat – férfiak esetében különösen a teljesítőképességet nem szabad erőltetni, a harmónia kialakításában még az ajzószerek is csak átmeneti megoldást nyújtanak. Ebből kifolyólag a szexuális harmónia kialakítása vagy fenntartása érdekében törekedjünk rendszeres és kiegyensúlyozott nemi életre.

Ligeti Anna