Az egyik barátnőm apukája még a lánya születése előtt elhagyta a családot. Az édesanyja egyedül nevelte fel őt és a bátyját. A mi családunkban apukám nagyon különleges helyet foglalt el, mindenben kikértük a véleményét, felelősséggel viselte ezt a fontos szerepet.

A barátnőm anyukája mindig sietett, soha nem volt semmi rendben a gyerekek körül, mindig hiányzott valami a suliból. Ám olyan szeretetben éltek, mint kevesen az osztályunkban. Nem volt apukája, mégis valahogy teljes volt a kis családjuk. Egy másik osztálytársam apja a családdal volt ugyan, de semmit nem csinált és nem is akart. Főleg a gyerekek voltak útban neki. Az anyukája ugyanúgy sietett, náluk is folyton volt valami probléma, de az ő esetükben a szeretettel is gond volt. A szülei között mindig érezni lehetett valami feszültséget, amit persze az akkori énünk csak érzékelt, nem tudatosítottuk. Az anyukáját minden kérdésben elnyomta az apa. Nem kérte ki semmihez a véleményét, csak elvárta, hogy kiszolgálja a családot.

Ez két véglet, és azt mutatja, hogy nem feltétlenül az apaszerep a lényeg, hanem az, hogy aki apaként jelen van a családban, az hogyan tud azonosulni az apaszereppel.

Ez a szerep ugyanis egy férfi számára nagyon is különleges, de nem minden férfi alkalmas erre. Egy apának ugyanis nagyon erősnek kell lennie lelkileg. Olyannak, akitől a nő, az anya biztonságot remélhet, és kap is.

Ahol nincs apa, valami mégis sérül. Az a barátnőm, akinek az apukája elment, mindig nagyon szeretett nálunk lenni. Számára a mi családunk volt az igazi. Sokszor mondta nekem, hogy szeretne az én tesóm lenni. A szüleim nagyon sajnálták őt, mindig megengedték, hogy eljöjjön velünk kirándulni, vagy állatkertbe. Az anyukája nagyon hálás volt ezért a szüleimnek. Azt mondta, hogy a kislánya mindig nyugodt, amikor hazamegy tőlünk. Tényleg jó érzés volt a mi családunkban lenni. Nagyon sokat nevettünk, apa humora rendkívüli volt. Ugyanakkor mindig tudta, mit kell tenni, mire mi a megoldás. Ez pedig anyának nagyon nagy biztonságot adott. Apa mindig a stabilitást jelentette, a biztos fogódzót. Számunkra is egyértelmű volt a nővéremmel, hogy mik a szabályok otthon. Ezektől nem tértünk el. Tudtuk, mik a határok, amelyeket nem léphetünk át, a határokon belül azonban kedvünkre mozoghattunk, ami hatalmas szabadságot jelentett.

Apa nem viselkedett velünk soha következetlenül. Ha egyszer volt egy szabály, akkor az volt, és kész. Ma már talán ez egy kicsit furcsán hangzik, de mi ettől éreztük úgy, hogy otthon minden rendben van. Enélkül valahogy minden szétesett volna. Az apa feladata néha eléggé nehéz, hiszen neki kell betartatnia ezeket a szabályokat. Neki kell lennie az állandóságnak, miközben minden változik. Ez igazán férfias dolog. Az apa az anya kedvéért vállalja ezt. Azért, hogy az anya koncentrálhasson az otthon melegére. Az anya alakítja a család életét, miközben az apa hátának támaszkodva mindig biztonságban érzi magát. Ha nincs apa a családban, az anya számára szinte lehetetlen vállalkozás mindenre figyelni. Így volt ezzel a barátnőm anyukája is, aki igyekezett derekasan helyt állni, de mégsem sikerült mindent úgy megoldania, hogy ő mint nő és anya önmagára is tudjon időt fordítani. Ez nagy gond az egyedülálló anyáknál. Mindent megtesznek a gyermekeikért, a családért, de apa nélkül ők maguk nem érezhetik igazán biztonságban magukat. Egyszerre kell apának és anyának lenniük, ami lehetetlen vállalkozás.

Egy olyan családban, ahol anya és apa együtt vezérlik a család életét, mindkettejüknek szülőként és magánemberként is megvan a feladata és az értéke. Ezeket az értékeket pedig egymásban tudják erősíteni, nincsenek egyedül. Csak úgy tud mindenki létrehozni valamit és csak így tudnak együtt létezni. Így tudják egymás önbecsülését megsokszorozni.

A szerelem ugyanis egy idő múlva szelídül, a vágy is talán alábbhagy kissé. De ha visszanézünk anyaként és apaként, elégedettséget érzünk, hogy az eddig együtt töltött évek értékesek voltak, és még milyen sok áll előttünk. Ez az igazi boldogság. Szóval a válasz a címben feltett kérdésre egyértelműen igen! Az apa helye különleges a családban, ahogy az anyáé is az. Szülőnek lenni felelősség. Szépséges felelősség.

Tarjáni Rita