Bori 28 éves, jogász. Az élete gyors, nyüzsgő, folyamatosan történik vele valami. Ám a szerelemben nem szerencsés, a kapcsolatai rendre zátonyra futnak. Bori aszexuális.

Hallottam már erről a betegségről (vagy inkább állapotról), de Rózsa előtt még nem ismertem senkit, aki ezzel küzdene. Mielőtt találkoztunk a kis belvárosi kávézóban, millió kérdés kavargott bennem. Az aszexuális voltaképp micsoda? Nem akarja a szexet, vagy akarja, csak nem bízik magában? Alig vártam, hogy minden, bennem kavargó kérdőjel végre kijelentő módba változhasson.

Amikor Bori belépett az ajtón, valahogy azonnal tudtam, hogy vele van találkozóm. Feltűnő, piros szövetkabátot viselt, hozzá illő, vörös rúzsa gyönyörűvé tette az arcát. Hosszú, barna haját laza kontyba fogta. Szép nő – gondoltam, amíg intettem neki, hogy én vagyok az az újságíró, jöjjön.

Mosolyogva ült le, kért egy kávét és egy mentes vizet. Teljesen úgy viselkedett, mint bárki más, mégis valahogy megközelíthetetlennek éreztem. Az összes kérdésemet elfelejtettem, bíztam benne, hogy Bori szívesen beszél majd az aszexualitásáról. Ez a kényes téma már önmagában is nehéz, nemhogy kitárgyalni valakivel, akit nem is ismer. Minden félelmem ellenére, Bori belekezdett épp a közepén.

- Tudom, hogy azt akarod megtudni a legjobban, hogy miért nem kívánom a szexet, igaz?

Hát persze, hogy ezt szerettem volna megtudni.

- Fogalmam sincs, hogy ez miért alakult ki, de minden kapcsolatomra rányomja a bélyegét. Ki akarna olyan nővel együtt lenni, aki nem akar vele lefeküdni. Pedig én egyáltalán nem kívánom, nem akarom más ember – legyen az férfi vagy nő – közelségét. Az ölelésig elmegyek, de már az is sokszor az undorhoz hasonló érzést vált ki belőlem. Volt egy nagy szerelmem, akivel odáig jutottam, hogy meztelenül feküdtünk az ágyban. Hozzámért. Végigsimította a szeméremdombomat, a mellemet. Nem éreztem semmit, csak azt, hogy nem akarom ezt. Szeretem ezt az embert, de jobb lenne, ha csak feküdnénk itt felöltözve. Először furcsa volt neki, de megtette a kedvemért, hogy csak feküdt ott. A harmadik ilyen próbálkozásnál magam kértem arra, hogy ne keressen többet. Azt hittem, belehalok. Fájt a lelkem, de tudtam, hogy nekem ez így lesz jó. Azóta senkivel nem voltam ilyen közelségben.

- Ha egy pasi van a láthatáron, akkor mit teszel, ha meg akar csókolni?

- Semmit, hárítok. Valahogy elodázom a dolgot. Keresem azt az embert, aki a lelki társam lehet, akit esetleg szintén nem hoz lázba a szexualitás.

Nem tudom, hogy létezik-e valahol, vár-e rám, de abban biztos vagyok, hogy az én helyzetemből nincs kiút. Voltam már néhány szakembernél is, megpróbáltak segíteni, valameddig el is jutottunk, de végső megoldás nem született. Azt hiszem, azért, mert bennem nincs elhatározás. Nem akarom a szexet, és kész. Ha az egész életem férfitársaság nélkül telik el, akkor úgy lesz, de nem tudok megváltozni.

Sokszor sírok, amikor otthon, egyedül vagyok. De nem azért, mert azt érzem, hogy de jó lenne most valakihez odabújni, és egy jó nagyot szexelni. Nekem ilyenkor olyasmik járnak a fejemben, hogy jó lenne, ha nem lennék egyedül, de jó lenne valakinek főzni, vagy valakivel megosztani azt az üveg bort a hűtőben. Nem érzem magam szerencsétlennek emiatt, inkább különcnek, másnak.

- Nem érzed úgy, hogy azok az emberek, akik megtudják, hogy aszexuális vagy, sajnálnak?

- Biztos vannak olyanok, akikben szánalmat, sajnálatot vált ki, hogy ilyen életet élek. Sajnos ezzel nem tudok mit kezdeni. A lényeg az, hogy ugyanúgy szeretek élni, mint az, akit a szex izgat, csak épp az én életemben nem játszik semmilyen szerepet.

- Ezek szerint semmilyen módon nem kötődsz a szexhez. Magadnak sem okozol örömöt?

- Nem. Sosem éreztem rá késztetést. Nem hiányzik. Nem érdekel… Az aszexualitás az tényleg szexmentes élet. Tudom, hogy ezt nagyon nehéz megérteni. Sokszor még nekem is az. De én elfogadtam ezt, és tudom, hogy nem is tudnék másképp élni. Teljesen elégedett vagyok az életemmel, vannak barátaim, barátnőim. A legközelebbiek tudják is, hogy mi a helyzet. Az új kapcsolatokkal van csak probléma, de egy kis elfogadással és megértéssel ez áthidalható. Hogy rám talál-e majd a társ, nem tudom, most más tölti ki az életem.

Ligeti Anna

(Képünk illusztráció!)