Lehet-e megcsalás az, ha két ember között soha nem történik semmi testi? A kérdés egyszerűnek tűnik, a válasz azonban egyáltalán nem az. Egy titokban zajló kapcsolat, amelyben nincs csók, nincs szex, kívülről akár ártatlannak is tűnhet. Belülről azonban egészen más lehet a történet. Mert egy párkapcsolatban nemcsak a testünkkel, hanem a figyelmünkkel, a bizalmunkkal, az intimitásunkkal és az érzelmeinkkel is kapcsolatot építünk. Az érzelmi megcsalás éppen azért különösen fájdalmas, mert sokszor nehéz megfogni azt a pillanatot, amikor egy ártatlan beszélgetésből valami több lesz. Talán egy kollégával kezdődik, akivel jókat lehet beszélgetni. Talán egy régi ismerős bukkan fel újra az életünkben. Először csak üzenetek érkeznek, aztán egyre több személyes dolog kerül szóba. Egy idő után pedig már ő az első ember, akinek el akarjuk mondani, mi történt velünk. De honnan lehet tudni, hogy egy barátság átlépett-e egy láthatatlan határt?
Egy új munkáról, egy jó hírről, egy konfliktusról vagy akár egy apró örömről történik valami, és már nyúlunk is a telefonért. Nem a párunknak írunk, hanem neki. Ez önmagában még nem jelent megcsalást, hiszen teljesen természetes, hogy vannak barátaink és bizalmasaink. A kérdés inkább az, hogy lassan ki tölti be azt az érzelmi szerepet, amely korábban a párunké volt. Ha valaki más lesz az első ember, akivel megosztjuk az életünk fontos pillanatait, a kapcsolatunkban valami már biztosan megváltozott.
Van, amit azért nem mondunk el otthon, mert nem akarunk vitát. Máskor azért, mert úgy érezzük, a másik úgysem értené meg. Az érzelmi közelség azonban gyakran éppen ezekből a beszélgetésekből épül fel. Ha valaki másnak rendszeresen elmeséljük a félelmeinket, a párkapcsolati problémáinkat, a bizonytalanságainkat és a legmélyebb gondolatainkat, miközben otthon egyre kevesebbet osztunk meg magunkból, érdemes megállni egy pillanatra. Nem biztos, hogy megcsalás történik, de az érzelmi energia már máshová kerül.
„Nem fontos, minek mondanám el?” Ez az egyik leggyakoribb mondat, amikor valaki saját magának próbálja megmagyarázni, miért nem beszél a másikról a párjának. Nem feltétlenül kell minden üzenetről beszámolni egy kapcsolatban, hiszen a magánszféra egészséges dolog. De más a magánszféra, és más a titkolózás. Ha valaki letörli az üzeneteket, elrejti a beszélgetéseket, megváltoztatja a telefonhasználati szokásait, vagy kellemetlenül érzi magát attól a gondolattól, hogy a párja meglátná, miről beszélgetnek, az már fontos jel lehet. Egy egyszerű kérdés sok mindent megmutathat: ha a párod mindent látna, amit írtatok egymásnak, zavarban lennél?
Megérkezik egy üzenet, és hirtelen jobb kedved lesz. Ha nem ír, hiányérzeted támad. Figyeled, mikor lesz online, és örülsz, amikor felbukkan a neve a kijelzőn. A kapcsolat ilyenkor már nem egyszerűen kellemes kommunikáció, hanem érzelmi jelentőséget kap. Lehet, hogy még mindig azt mondod: „köztünk nincs semmi”. Csakhogy a saját érzéseid közben valami egészen mást mesélnek.
„Ő legalább meghallgat.” „Vele olyan könnyű beszélgetni.” „Ő érti, mire gondolok.” Az összehasonlítás veszélyes, mert egy új kapcsolatban általában csak a könnyebb oldalát látjuk a másiknak. Nincsenek közös számlák, fáradt hétköznapok, családi viták, házimunka vagy évek alatt felhalmozódott sérelmek. A másik ember ilyenkor könnyen tökéletesnek tűnik. Nem feltétlenül azért, mert az, hanem azért, mert még nem élünk vele valódi kapcsolatban.
Egy vacsora, egy kávé vagy egy közös program önmagában természetesen nem megcsalás. A kérdés az, hogy miért érzed szükségesnek elrejteni. Ha egy találkozó után az az első gondolatod, hogyan magyarázd meg otthon, hol voltál, vagy ha előre tudod, hogy a párodnak rosszul esne, mégis folytatod, akkor valószínűleg már nem egyszerű barátságról van szó. A határ sokszor nem ott húzódik, hogy történt-e szex, hanem ott, hogy átléptél-e egy olyan határt, amelyről tudod, hogy a párod számára fontos lenne.
Néha egy ártatlan „mi lett volna, ha...” gondolatból egész történet születik. Elképzeled, milyen lenne vele élni, utazni, együtt ébredni, vagy egyszerűen csak egy másik életet kezdeni. A fantázia önmagában nem bűn, hiszen az ember gondolatai nem mindig engedelmeskednek neki. De ha valaki rendszeresen táplálja ezeket a gondolatokat, és a másik ember egyre több helyet foglal el a képzeletében, az már azt jelezheti, hogy érzelmileg jelentős kapcsolat alakult ki.
Ez különösen veszélyes terep. Amikor valaki rendszeresen a párjáról panaszkodik egy harmadik embernek, a harmadik fél könnyen a „megértő megmentő” szerepébe kerülhet. Meghallgat, együtt érez, igazat ad, és pontosan azt nyújtja, ami otthon éppen hiányzik. Közben azonban a párkapcsolatban egyre kevesebb valódi beszélgetés marad. A kapcsolat problémái ugyanis nem oldódnak meg attól, hogy valaki mással beszéljük ki őket. Sőt, néha éppen ez távolít el minket attól, akivel valóban rendeznünk kellene a helyzetet.
Egy idő után nem feltétlenül maga az ember hiányzik, hanem az érzés, amit mellette átélünk. A figyelem, az izgalom, az újdonság, az érzés, hogy valaki kíváncsi ránk, hogy érdekesek vagyunk, hogy valaki várja az üzenetünket. Ez különösen erős lehet hosszú kapcsolatokban, ahol a kezdeti izgalmat idővel felváltja a biztonság és a megszokás. Az érzelmi megcsalás ilyenkor nem feltétlenül arról szól, hogy már nem szeretjük a párunkat. Arról is szólhat, hogy valami hiányzik, amit nem tudunk vagy nem merünk otthon kimondani.
Talán ez a legegyszerűbb, mégis legőszintébb próba. Képzeld el, hogy a párod ugyanilyen gyakran ír valakinek, ugyanilyen izgatott, amikor megérkezik az üzenet, ugyanilyen dolgokat oszt meg vele, és ugyanígy elrejti előled a beszélgetéseket. Mit éreznél? Ha a válasz az, hogy „nagyon rosszul esne”, akkor érdemes elgondolkodni azon, miért tartod elfogadhatónak ugyanezt a saját oldaladon.
Erre nincs mindenkire érvényes, egyetlen mondatos válasz. Minden párkapcsolatnak megvannak a maga határai. Ami az egyik kapcsolatban teljesen természetes barátság, az egy másikban már bizalomvesztést okozhat. Éppen ezért nem mindig az a legfontosabb kérdés, hogy „technikai értelemben megcsaltam-e?”, hanem az, hogy mi történt a bizalommal. A megcsalás ugyanis nem kizárólag testi esemény lehet. Egy kapcsolatban a bizalom legalább olyan fontos, mint a kizárólagosság. Ha valamit azért teszünk, mert tudjuk, hogy a párunk előtt nem vállalnánk fel, már érdemes megállni.
Hanem az, hogy mi hiányzott az első kapcsolatból. Figyelem? Beszélgetés? Elismerés? Izgalom? Intimitás? Vágy? Vagy egyszerűen az érzés, hogy valaki kíváncsi ránk? Az érzelmi megcsalás néha nem egy új szerelem kezdete, hanem egy régi kapcsolat problémáinak tünete. Ettől még nem lesz kevésbé fájdalmas, de segíthet megérteni, mi vezetett idáig. Mert egy kapcsolat nem attól lesz erős, hogy soha nincs benne kísértés, hiány vagy konfliktus, hanem attól, hogy a felek képesek ezekről beszélni, mielőtt valaki más lesz az, aki meghallgatja őket.
Kovács-Hain Zsuzsa
Lehet-e megcsalás az, ha két ember között soha nem történik semmi testi? A kérdés egyszerűnek tűnik, a válasz azonban egyáltalán nem az. Egy titokban zajló kapcsolat, amelyben nincs csók, nincs szex, kívülről akár ártatlannak is tűnhet. Belülről azonban egészen más lehet a történet. Mert egy párkapcsolatban nemcsak a testünkkel, hanem a figyelmünkkel, a bizalmunkkal, az intimitásunkkal és az érzelmeinkkel is kapcsolatot építünk. Az érzelmi megcsalás éppen azért különösen fájdalmas, mert sokszor nehéz megfogni azt a pillanatot, amikor egy ártatlan beszélgetésből valami több lesz. Talán egy kollégával kezdődik, akivel jókat lehet beszélgetni. Talán egy régi ismerős bukkan fel újra az életünkben. Először csak üzenetek érkeznek, aztán egyre több személyes dolog kerül szóba. Egy idő után pedig már ő az első ember, akinek el akarjuk mondani, mi történt velünk. De honnan lehet tudni, hogy egy barátság átlépett-e egy láthatatlan határt?
Egy új munkáról, egy jó hírről, egy konfliktusról vagy akár egy apró örömről történik valami, és már nyúlunk is a telefonért. Nem a párunknak írunk, hanem neki. Ez önmagában még nem jelent megcsalást, hiszen teljesen természetes, hogy vannak barátaink és bizalmasaink. A kérdés inkább az, hogy lassan ki tölti be azt az érzelmi szerepet, amely korábban a párunké volt. Ha valaki más lesz az első ember, akivel megosztjuk az életünk fontos pillanatait, a kapcsolatunkban valami már biztosan megváltozott.
Van, amit azért nem mondunk el otthon, mert nem akarunk vitát. Máskor azért, mert úgy érezzük, a másik úgysem értené meg. Az érzelmi közelség azonban gyakran éppen ezekből a beszélgetésekből épül fel. Ha valaki másnak rendszeresen elmeséljük a félelmeinket, a párkapcsolati problémáinkat, a bizonytalanságainkat és a legmélyebb gondolatainkat, miközben otthon egyre kevesebbet osztunk meg magunkból, érdemes megállni egy pillanatra. Nem biztos, hogy megcsalás történik, de az érzelmi energia már máshová kerül.
„Nem fontos, minek mondanám el?” Ez az egyik leggyakoribb mondat, amikor valaki saját magának próbálja megmagyarázni, miért nem beszél a másikról a párjának. Nem feltétlenül kell minden üzenetről beszámolni egy kapcsolatban, hiszen a magánszféra egészséges dolog. De más a magánszféra, és más a titkolózás. Ha valaki letörli az üzeneteket, elrejti a beszélgetéseket, megváltoztatja a telefonhasználati szokásait, vagy kellemetlenül érzi magát attól a gondolattól, hogy a párja meglátná, miről beszélgetnek, az már fontos jel lehet. Egy egyszerű kérdés sok mindent megmutathat: ha a párod mindent látna, amit írtatok egymásnak, zavarban lennél?
Megérkezik egy üzenet, és hirtelen jobb kedved lesz. Ha nem ír, hiányérzeted támad. Figyeled, mikor lesz online, és örülsz, amikor felbukkan a neve a kijelzőn. A kapcsolat ilyenkor már nem egyszerűen kellemes kommunikáció, hanem érzelmi jelentőséget kap. Lehet, hogy még mindig azt mondod: „köztünk nincs semmi”. Csakhogy a saját érzéseid közben valami egészen mást mesélnek.
„Ő legalább meghallgat.” „Vele olyan könnyű beszélgetni.” „Ő érti, mire gondolok.” Az összehasonlítás veszélyes, mert egy új kapcsolatban általában csak a könnyebb oldalát látjuk a másiknak. Nincsenek közös számlák, fáradt hétköznapok, családi viták, házimunka vagy évek alatt felhalmozódott sérelmek. A másik ember ilyenkor könnyen tökéletesnek tűnik. Nem feltétlenül azért, mert az, hanem azért, mert még nem élünk vele valódi kapcsolatban.
Egy vacsora, egy kávé vagy egy közös program önmagában természetesen nem megcsalás. A kérdés az, hogy miért érzed szükségesnek elrejteni. Ha egy találkozó után az az első gondolatod, hogyan magyarázd meg otthon, hol voltál, vagy ha előre tudod, hogy a párodnak rosszul esne, mégis folytatod, akkor valószínűleg már nem egyszerű barátságról van szó. A határ sokszor nem ott húzódik, hogy történt-e szex, hanem ott, hogy átléptél-e egy olyan határt, amelyről tudod, hogy a párod számára fontos lenne.
Néha egy ártatlan „mi lett volna, ha...” gondolatból egész történet születik. Elképzeled, milyen lenne vele élni, utazni, együtt ébredni, vagy egyszerűen csak egy másik életet kezdeni. A fantázia önmagában nem bűn, hiszen az ember gondolatai nem mindig engedelmeskednek neki. De ha valaki rendszeresen táplálja ezeket a gondolatokat, és a másik ember egyre több helyet foglal el a képzeletében, az már azt jelezheti, hogy érzelmileg jelentős kapcsolat alakult ki.
Ez különösen veszélyes terep. Amikor valaki rendszeresen a párjáról panaszkodik egy harmadik embernek, a harmadik fél könnyen a „megértő megmentő” szerepébe kerülhet. Meghallgat, együtt érez, igazat ad, és pontosan azt nyújtja, ami otthon éppen hiányzik. Közben azonban a párkapcsolatban egyre kevesebb valódi beszélgetés marad. A kapcsolat problémái ugyanis nem oldódnak meg attól, hogy valaki mással beszéljük ki őket. Sőt, néha éppen ez távolít el minket attól, akivel valóban rendeznünk kellene a helyzetet.
Egy idő után nem feltétlenül maga az ember hiányzik, hanem az érzés, amit mellette átélünk. A figyelem, az izgalom, az újdonság, az érzés, hogy valaki kíváncsi ránk, hogy érdekesek vagyunk, hogy valaki várja az üzenetünket. Ez különösen erős lehet hosszú kapcsolatokban, ahol a kezdeti izgalmat idővel felváltja a biztonság és a megszokás. Az érzelmi megcsalás ilyenkor nem feltétlenül arról szól, hogy már nem szeretjük a párunkat. Arról is szólhat, hogy valami hiányzik, amit nem tudunk vagy nem merünk otthon kimondani.
Talán ez a legegyszerűbb, mégis legőszintébb próba. Képzeld el, hogy a párod ugyanilyen gyakran ír valakinek, ugyanilyen izgatott, amikor megérkezik az üzenet, ugyanilyen dolgokat oszt meg vele, és ugyanígy elrejti előled a beszélgetéseket. Mit éreznél? Ha a válasz az, hogy „nagyon rosszul esne”, akkor érdemes elgondolkodni azon, miért tartod elfogadhatónak ugyanezt a saját oldaladon.
Erre nincs mindenkire érvényes, egyetlen mondatos válasz. Minden párkapcsolatnak megvannak a maga határai. Ami az egyik kapcsolatban teljesen természetes barátság, az egy másikban már bizalomvesztést okozhat. Éppen ezért nem mindig az a legfontosabb kérdés, hogy „technikai értelemben megcsaltam-e?”, hanem az, hogy mi történt a bizalommal. A megcsalás ugyanis nem kizárólag testi esemény lehet. Egy kapcsolatban a bizalom legalább olyan fontos, mint a kizárólagosság. Ha valamit azért teszünk, mert tudjuk, hogy a párunk előtt nem vállalnánk fel, már érdemes megállni.
Hanem az, hogy mi hiányzott az első kapcsolatból. Figyelem? Beszélgetés? Elismerés? Izgalom? Intimitás? Vágy? Vagy egyszerűen az érzés, hogy valaki kíváncsi ránk? Az érzelmi megcsalás néha nem egy új szerelem kezdete, hanem egy régi kapcsolat problémáinak tünete. Ettől még nem lesz kevésbé fájdalmas, de segíthet megérteni, mi vezetett idáig. Mert egy kapcsolat nem attól lesz erős, hogy soha nincs benne kísértés, hiány vagy konfliktus, hanem attól, hogy a felek képesek ezekről beszélni, mielőtt valaki más lesz az, aki meghallgatja őket.
Kovács-Hain Zsuzsa
Lehet-e megcsalás az, ha két ember között soha nem történik semmi testi? A kérdés egyszerűnek tűnik, a válasz azonban egyáltalán nem az. Egy titokban zajló kapcsolat, amelyben nincs csók, nincs szex, kívülről akár ártatlannak is tűnhet. Belülről azonban egészen más lehet a történet. Mert egy párkapcsolatban nemcsak a testünkkel, hanem a figyelmünkkel, a bizalmunkkal, az intimitásunkkal és az érzelmeinkkel is kapcsolatot építünk. Az érzelmi megcsalás éppen azért különösen fájdalmas, mert sokszor nehéz megfogni azt a pillanatot, amikor egy ártatlan beszélgetésből valami több lesz. Talán egy kollégával kezdődik, akivel jókat lehet beszélgetni. Talán egy régi ismerős bukkan fel újra az életünkben. Először csak üzenetek érkeznek, aztán egyre több személyes dolog kerül szóba. Egy idő után pedig már ő az első ember, akinek el akarjuk mondani, mi történt velünk. De honnan lehet tudni, hogy egy barátság átlépett-e egy láthatatlan határt?
Egy új munkáról, egy jó hírről, egy konfliktusról vagy akár egy apró örömről történik valami, és már nyúlunk is a telefonért. Nem a párunknak írunk, hanem neki. Ez önmagában még nem jelent megcsalást, hiszen teljesen természetes, hogy vannak barátaink és bizalmasaink. A kérdés inkább az, hogy lassan ki tölti be azt az érzelmi szerepet, amely korábban a párunké volt. Ha valaki más lesz az első ember, akivel megosztjuk az életünk fontos pillanatait, a kapcsolatunkban valami már biztosan megváltozott.
Van, amit azért nem mondunk el otthon, mert nem akarunk vitát. Máskor azért, mert úgy érezzük, a másik úgysem értené meg. Az érzelmi közelség azonban gyakran éppen ezekből a beszélgetésekből épül fel. Ha valaki másnak rendszeresen elmeséljük a félelmeinket, a párkapcsolati problémáinkat, a bizonytalanságainkat és a legmélyebb gondolatainkat, miközben otthon egyre kevesebbet osztunk meg magunkból, érdemes megállni egy pillanatra. Nem biztos, hogy megcsalás történik, de az érzelmi energia már máshová kerül.
„Nem fontos, minek mondanám el?” Ez az egyik leggyakoribb mondat, amikor valaki saját magának próbálja megmagyarázni, miért nem beszél a másikról a párjának. Nem feltétlenül kell minden üzenetről beszámolni egy kapcsolatban, hiszen a magánszféra egészséges dolog. De más a magánszféra, és más a titkolózás. Ha valaki letörli az üzeneteket, elrejti a beszélgetéseket, megváltoztatja a telefonhasználati szokásait, vagy kellemetlenül érzi magát attól a gondolattól, hogy a párja meglátná, miről beszélgetnek, az már fontos jel lehet. Egy egyszerű kérdés sok mindent megmutathat: ha a párod mindent látna, amit írtatok egymásnak, zavarban lennél?
Megérkezik egy üzenet, és hirtelen jobb kedved lesz. Ha nem ír, hiányérzeted támad. Figyeled, mikor lesz online, és örülsz, amikor felbukkan a neve a kijelzőn. A kapcsolat ilyenkor már nem egyszerűen kellemes kommunikáció, hanem érzelmi jelentőséget kap. Lehet, hogy még mindig azt mondod: „köztünk nincs semmi”. Csakhogy a saját érzéseid közben valami egészen mást mesélnek.
„Ő legalább meghallgat.” „Vele olyan könnyű beszélgetni.” „Ő érti, mire gondolok.” Az összehasonlítás veszélyes, mert egy új kapcsolatban általában csak a könnyebb oldalát látjuk a másiknak. Nincsenek közös számlák, fáradt hétköznapok, családi viták, házimunka vagy évek alatt felhalmozódott sérelmek. A másik ember ilyenkor könnyen tökéletesnek tűnik. Nem feltétlenül azért, mert az, hanem azért, mert még nem élünk vele valódi kapcsolatban.
Egy vacsora, egy kávé vagy egy közös program önmagában természetesen nem megcsalás. A kérdés az, hogy miért érzed szükségesnek elrejteni. Ha egy találkozó után az az első gondolatod, hogyan magyarázd meg otthon, hol voltál, vagy ha előre tudod, hogy a párodnak rosszul esne, mégis folytatod, akkor valószínűleg már nem egyszerű barátságról van szó. A határ sokszor nem ott húzódik, hogy történt-e szex, hanem ott, hogy átléptél-e egy olyan határt, amelyről tudod, hogy a párod számára fontos lenne.
Néha egy ártatlan „mi lett volna, ha...” gondolatból egész történet születik. Elképzeled, milyen lenne vele élni, utazni, együtt ébredni, vagy egyszerűen csak egy másik életet kezdeni. A fantázia önmagában nem bűn, hiszen az ember gondolatai nem mindig engedelmeskednek neki. De ha valaki rendszeresen táplálja ezeket a gondolatokat, és a másik ember egyre több helyet foglal el a képzeletében, az már azt jelezheti, hogy érzelmileg jelentős kapcsolat alakult ki.
Ez különösen veszélyes terep. Amikor valaki rendszeresen a párjáról panaszkodik egy harmadik embernek, a harmadik fél könnyen a „megértő megmentő” szerepébe kerülhet. Meghallgat, együtt érez, igazat ad, és pontosan azt nyújtja, ami otthon éppen hiányzik. Közben azonban a párkapcsolatban egyre kevesebb valódi beszélgetés marad. A kapcsolat problémái ugyanis nem oldódnak meg attól, hogy valaki mással beszéljük ki őket. Sőt, néha éppen ez távolít el minket attól, akivel valóban rendeznünk kellene a helyzetet.
Egy idő után nem feltétlenül maga az ember hiányzik, hanem az érzés, amit mellette átélünk. A figyelem, az izgalom, az újdonság, az érzés, hogy valaki kíváncsi ránk, hogy érdekesek vagyunk, hogy valaki várja az üzenetünket. Ez különösen erős lehet hosszú kapcsolatokban, ahol a kezdeti izgalmat idővel felváltja a biztonság és a megszokás. Az érzelmi megcsalás ilyenkor nem feltétlenül arról szól, hogy már nem szeretjük a párunkat. Arról is szólhat, hogy valami hiányzik, amit nem tudunk vagy nem merünk otthon kimondani.
Talán ez a legegyszerűbb, mégis legőszintébb próba. Képzeld el, hogy a párod ugyanilyen gyakran ír valakinek, ugyanilyen izgatott, amikor megérkezik az üzenet, ugyanilyen dolgokat oszt meg vele, és ugyanígy elrejti előled a beszélgetéseket. Mit éreznél? Ha a válasz az, hogy „nagyon rosszul esne”, akkor érdemes elgondolkodni azon, miért tartod elfogadhatónak ugyanezt a saját oldaladon.
Erre nincs mindenkire érvényes, egyetlen mondatos válasz. Minden párkapcsolatnak megvannak a maga határai. Ami az egyik kapcsolatban teljesen természetes barátság, az egy másikban már bizalomvesztést okozhat. Éppen ezért nem mindig az a legfontosabb kérdés, hogy „technikai értelemben megcsaltam-e?”, hanem az, hogy mi történt a bizalommal. A megcsalás ugyanis nem kizárólag testi esemény lehet. Egy kapcsolatban a bizalom legalább olyan fontos, mint a kizárólagosság. Ha valamit azért teszünk, mert tudjuk, hogy a párunk előtt nem vállalnánk fel, már érdemes megállni.
Hanem az, hogy mi hiányzott az első kapcsolatból. Figyelem? Beszélgetés? Elismerés? Izgalom? Intimitás? Vágy? Vagy egyszerűen az érzés, hogy valaki kíváncsi ránk? Az érzelmi megcsalás néha nem egy új szerelem kezdete, hanem egy régi kapcsolat problémáinak tünete. Ettől még nem lesz kevésbé fájdalmas, de segíthet megérteni, mi vezetett idáig. Mert egy kapcsolat nem attól lesz erős, hogy soha nincs benne kísértés, hiány vagy konfliktus, hanem attól, hogy a felek képesek ezekről beszélni, mielőtt valaki más lesz az, aki meghallgatja őket.
Kovács-Hain Zsuzsa
Az Online Urológiai Rendelés egy olyan fórum, ahol, anonimitásod megőrizve, bátran kérdezhetsz urológus szakértőinktől.
Az A-FÉRFI weboldalt a Richter Gedeon Nyrt. üzemelteti. A portál szerkesztését és karbantartását a HealthLinePR-Med Kommunikációs Ügynökség végzi a Richter Gedeon Nyrt. megbízásából.
Portál üzemeltetője
Richter Gedeon Nyrt.
Székhely: 1103 Budapest, Gyömrői út 19-21.
Cg.: 01-10-040944 (Cégbíróság: Fővárosi Bíróság)
Adószám: 10484878-2-44
Portál szerkesztője, karbantartója
HealthLinePR-Med Kommunikációs Ügynökség
Székhely: 1037 Budapest, Montevideo utca 7.
Email: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Főszerkesztő: Örkényi Gabriella
Szerkesztőségi főmunkatárs: Kovács –Hain Zsuzsanna
Munkatársak:
Balogh Ferenc, Dr. Jármi Hilda, Földi Miklós,
Frank Róbert, Haris Éva, Molnár Miklós, Serbán Richárd,
Szarvas Zoltán, Tóth Anna, Vémi Zoltán
Kapcsolat:
Richter Gedeon Nyrt. – kapcsolatért kattintson
Hatóság: OGYÉI
A weboldal urológiai szakmai tartalmát lektorálta: Dr. Lőrincz László urológus szakorvos
Képek forrása: 123RF Hungary, Freepik Company
Amennyiben egy gyógyszerrel kapcsolatban mellékhatást vagy minőségi reklamációt szeretne bejelenteni, a következő lehetőségek bármelyikén megteheti:
Tel: +36 1 505 7032
Vagy az alábbi felületen:
https://www.gedeonrichter.com//hu-hu/kapcsolat
illetve a következő e-mail-címek bármelyikén:
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.