Mit jelent az érzelmi biztonság? Azt, hogy tudom jól, hogy a társamnak én vagyok a világon a legfontosabb személy, tudom, hogy nem árul el, szeret és figyel rám. De vajon miért van az, hogy egyre többször érezzük azt a fájó, mindent elborító hiányérzetet, amit az intimitás, a fizikai közelség hiánya okoz?

A kapcsolat fejlődik, mindig megújul, de ehhez az kell, hogy ebben a két emberből álló szövetségben mindig megtapasztaljuk azt az érzelmi biztonságot, ami előre visz. Amikor együtt vagyunk valakivel jogos elvárásunk, hogy a partner figyeljen ránk, észrevegye lelki szükségleteinket, érdeklődéssel forduljon felénk, jelét adja annak, hogy fontosak vagyunk számára. Ez az érzelmi kapcsolódás minden emberi lény igénye, mindenki erre vágyik a kapcsolatában. Ez az a fontos alkotóelem a kapcsolatban amely segítségével meg tudjuk élni az együtt létezés örömét. Előfordul azonban, hogy ez az érzés nem kap elegendő teret, ekkor viszont úgy érezzük, hogy egyedül maradtunk, a társunk figyelme nem teljes irányunkban. Ekkor érezzük úgy, hogy nem vagyunk a helyünkön, nem vagyunk boldogok a kapcsolatban.

Ebben a helyzetben gyakori az önhibáztatás, hiszen a gyanakvás beköltözik a kapcsolatba, és a bizalom meginog, ami azért nagyon nagy gond, mert az intimitás a bizalomból ered. Tehetetlennek érezzük magunkat, és ez az érzés olyan fájdalmas, hogy akár fizikai tünetei is lehetnek. Átéljük a kapcsolatban az elhagyatottság érzését, ami depresszióhoz, szorongáshoz vezethet. A szerelemben, az együttélésben pedig nem ezt kell megtapasztalni, hanem pont az ellenkezőjét: a biztonságot és a támaszt, ami bizalmat fakaszt.

Ha ez nincs, elveszítjük a lábunk alól a talajt, a biztonságot nyújtó társ közelségét. Ha a társunk érzelmileg elérhetetlen, általában nehezen megközelíthető, hiszen ő maga sem tudja pontosan, mit érez. Ha egy ilyen emberrel hoz össze a sors, lehet, hogy tudunk segíteni rajta azzal, hogy ráirányítjuk a figyelmét a problémára, vezetjük őt azon az önismereti úton, ami sosem könnyű. Ezért azonban áldozatot kell hozni, hiszen kockáztatjuk az érzelmi kiüresedést. Előfordulhat, hogy siker koronázza a próbálkozásunkat, és a társunk ráébred arra, hogy az érzelmeit nem kell elrejtenie, hiszen biztonságban van ebben a kapcsolatban. Ekkor a bizalomnak szabad útja van, és az intimitás kialakulása, feléledése, az érzelmi elérhetőség is közel van. Ha azonban nem sikerül olyan közel hozni az érzelmeket a másik félhez, akkor nem tudunk igazán kapcsolódni, és a társas együttélés elveszíti valódi értelmét. Ilyenkor dönthetünk úgy, hogy tovább próbálkozunk, de sokszor a kapcsolat felbontása a megoldás, hiszen nem lehetünk örök áldozatok, nem küzdhetünk folyton, főleg akkor nem, ha a másik fél részéről nincs beleegyezés, akarat.

Az érzelmeinkkel nem lehet játszani. Csak akkor tudjuk teljes egészében elengedni magunkat egy kapcsolatban, ha azt érezzük, a társunk érzelmei erősek, képes arra, hogy közel engedjen magához.

Az intimitás a bizalomból ered, de bizalmat csak valódi érzelmek árán nyerhetünk és adhatunk.

Tarjáni Rita