Egy viszony - Elena története

Egy viszony - Elena története

„Valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzésre ébredtem. Olyan volt, mintha valami hiányozna, de nem tudod, mi az. Még mindig gyötrődtem, pedig már három éve történt, hogy a férjem elhagyott minket.” Elena történetét olvashatod.

Nem kertelt, egyből megmondta, hogy beleszeretett valakibe. Csak álltam ott, kezemben a nemrég kitöltött borral, és nem hittem a fülemnek. – Hülye vagy? – tört ki belőlem a kérdés. – Hiszen gyerekeid vannak, kötelezettségeid. Nem tűnhetsz el csak úgy! – zokogtam, és egyszerre hajtottam fel a pohár bort.

Elmondta, hogy a viszonya úgy három hónapja tart. A nyaralásunkon szedte össze a helyi könyvtár csinos (és persze nála jóval fiatalabb) könyvtárosnőjét. Lejátszódott bennem egy pillanat alatt az a három hónap. Láttam őket, ahogy szenvedélyesen szeretkeznek, ahogy a férjem őt csókolja, öleli. Láttam a hazugságát, ahogy minden nap hazajött, és nem szólt semmit. Ez a veszekedés váltotta ki, hogy végül elmondta. Lehet, hogy már belefáradt a színlelésbe, nem tudom. Azt mondta, végre boldog akar lenni, mert elege van abból, hogy én nem látom őt. Pff… könyörgöm… három gyerekünk van, mellettük aztán nagyon könnyű bárki mást látni! Engem ki lát? Senki! Most már nem is fog.

Két perc alatt pakolta össze a holmiját, beült a kocsiba, és elment. Nem mondott semmi mást, csak ezt: Viszlát, tényleg szerettelek! – Hát, a jó édes…! Ott maradtam a kiürült borospohárral, még mindig leforrázva, a szemfestékem lefolyt az arcomon. – Még jó, hogy a gyerekek nincsenek itthon – gondoltam. Nem tudtam ugyanis leplezni azt a mérhetetlen fájdalmat és csalódottságot, amit abban a pillanatban éreztem.

Tényleg elment, és nem jön vissza. Nem akartam elhinni, hogy ennyi, vége. És az, hogy nem vettem észre semmit, még jobban mélyítette a sebeimet.

Régen azt gondoltam, én fogom elhagyni őt. Egyszer elmegyek, és vissza se nézek. De mindig erősebbek voltak az iránta érzett érzéseim, mint ez a gondolat. És tessék! Én maradtam egyedül. Fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek. Hogy mondom el a gyerekeknek? Mit mondok? Hogy az apjuk boldog akart lenni? Szerelmes? Tudom, hogy azt kérdeznék, hogy – Miért, anya, beléd nem szerelmes? Fogalmam sem lenne, hogy erre mit mondanék. De jó, hogy nincsenek itthon!

Töltöttem még egy pohár bort, és leültem a fotelba, de nem tudtam mást, csak sírni. Azt sirattam, hogy rá pazaroltam egy csomó energiát. Persze voltak nagyon jó éveink. De egy idő óta csak toporogtunk. Nem tudtuk megbeszélni a problémáinkat, és többnyire csak a szex nyelvén kommunikáltunk. A gyerekekkel én foglalkoztam, ő pedig folyamatosan ügyeletet vállalt a kórházban. Azt gondoltam, hogy ez biztos így van minden házasságban.

Három év. Ennyi idő telt el. És én még mindig nem tudtam túltenni magam rajta, hogy a férjem elhagyott. A gyerekek akkor vannak nála, amikor csak akarnak, nem akartam megfosztani őket az apjuktól. A könyvtárosnővel van még mindig. Szereti. Közös gyereket vállaltak. Röhögnöm kell! Hát nem veszi észre az a nő, hogy egyszer csak ő lesz én? Őt is lecseréli majd, ha már nem annyira feszes, nem annyira szép, nem annyira szórakoztató.

Nekem azóta sincs komoly kapcsolatom. Nem is vágyom rá. Fogalmam sincs, hogy egyáltalán lesz-e kedvem valaha is elkezdeni egy másik férfival. Egy részem elment vele, azon a három évvel ezelőtti estén. Csak a magányos reggelek szúrják belém néha a kést, és emlékeztetnek arra, hogy ebben az ágyban egykor ketten voltunk.

 

Ligeti Anna

Egy viszony - Elena története

Egy viszony - Elena története

„Valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzésre ébredtem. Olyan volt, mintha valami hiányozna, de nem tudod, mi az. Még mindig gyötrődtem, pedig már három éve történt, hogy a férjem elhagyott minket.” Elena történetét olvashatod.

Nem kertelt, egyből megmondta, hogy beleszeretett valakibe. Csak álltam ott, kezemben a nemrég kitöltött borral, és nem hittem a fülemnek. – Hülye vagy? – tört ki belőlem a kérdés. – Hiszen gyerekeid vannak, kötelezettségeid. Nem tűnhetsz el csak úgy! – zokogtam, és egyszerre hajtottam fel a pohár bort.

Elmondta, hogy a viszonya úgy három hónapja tart. A nyaralásunkon szedte össze a helyi könyvtár csinos (és persze nála jóval fiatalabb) könyvtárosnőjét. Lejátszódott bennem egy pillanat alatt az a három hónap. Láttam őket, ahogy szenvedélyesen szeretkeznek, ahogy a férjem őt csókolja, öleli. Láttam a hazugságát, ahogy minden nap hazajött, és nem szólt semmit. Ez a veszekedés váltotta ki, hogy végül elmondta. Lehet, hogy már belefáradt a színlelésbe, nem tudom. Azt mondta, végre boldog akar lenni, mert elege van abból, hogy én nem látom őt. Pff… könyörgöm… három gyerekünk van, mellettük aztán nagyon könnyű bárki mást látni! Engem ki lát? Senki! Most már nem is fog.

Két perc alatt pakolta össze a holmiját, beült a kocsiba, és elment. Nem mondott semmi mást, csak ezt: Viszlát, tényleg szerettelek! – Hát, a jó édes…! Ott maradtam a kiürült borospohárral, még mindig leforrázva, a szemfestékem lefolyt az arcomon. – Még jó, hogy a gyerekek nincsenek itthon – gondoltam. Nem tudtam ugyanis leplezni azt a mérhetetlen fájdalmat és csalódottságot, amit abban a pillanatban éreztem.

Tényleg elment, és nem jön vissza. Nem akartam elhinni, hogy ennyi, vége. És az, hogy nem vettem észre semmit, még jobban mélyítette a sebeimet.

Régen azt gondoltam, én fogom elhagyni őt. Egyszer elmegyek, és vissza se nézek. De mindig erősebbek voltak az iránta érzett érzéseim, mint ez a gondolat. És tessék! Én maradtam egyedül. Fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek. Hogy mondom el a gyerekeknek? Mit mondok? Hogy az apjuk boldog akart lenni? Szerelmes? Tudom, hogy azt kérdeznék, hogy – Miért, anya, beléd nem szerelmes? Fogalmam sem lenne, hogy erre mit mondanék. De jó, hogy nincsenek itthon!

Töltöttem még egy pohár bort, és leültem a fotelba, de nem tudtam mást, csak sírni. Azt sirattam, hogy rá pazaroltam egy csomó energiát. Persze voltak nagyon jó éveink. De egy idő óta csak toporogtunk. Nem tudtuk megbeszélni a problémáinkat, és többnyire csak a szex nyelvén kommunikáltunk. A gyerekekkel én foglalkoztam, ő pedig folyamatosan ügyeletet vállalt a kórházban. Azt gondoltam, hogy ez biztos így van minden házasságban.

Három év. Ennyi idő telt el. És én még mindig nem tudtam túltenni magam rajta, hogy a férjem elhagyott. A gyerekek akkor vannak nála, amikor csak akarnak, nem akartam megfosztani őket az apjuktól. A könyvtárosnővel van még mindig. Szereti. Közös gyereket vállaltak. Röhögnöm kell! Hát nem veszi észre az a nő, hogy egyszer csak ő lesz én? Őt is lecseréli majd, ha már nem annyira feszes, nem annyira szép, nem annyira szórakoztató.

Nekem azóta sincs komoly kapcsolatom. Nem is vágyom rá. Fogalmam sincs, hogy egyáltalán lesz-e kedvem valaha is elkezdeni egy másik férfival. Egy részem elment vele, azon a három évvel ezelőtti estén. Csak a magányos reggelek szúrják belém néha a kést, és emlékeztetnek arra, hogy ebben az ágyban egykor ketten voltunk.

 

Ligeti Anna

Egy viszony - Elena története

Egy viszony - Elena története

„Valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzésre ébredtem. Olyan volt, mintha valami hiányozna, de nem tudod, mi az. Még mindig gyötrődtem, pedig már három éve történt, hogy a férjem elhagyott minket.” Elena történetét olvashatod.

Nem kertelt, egyből megmondta, hogy beleszeretett valakibe. Csak álltam ott, kezemben a nemrég kitöltött borral, és nem hittem a fülemnek. – Hülye vagy? – tört ki belőlem a kérdés. – Hiszen gyerekeid vannak, kötelezettségeid. Nem tűnhetsz el csak úgy! – zokogtam, és egyszerre hajtottam fel a pohár bort.

Elmondta, hogy a viszonya úgy három hónapja tart. A nyaralásunkon szedte össze a helyi könyvtár csinos (és persze nála jóval fiatalabb) könyvtárosnőjét. Lejátszódott bennem egy pillanat alatt az a három hónap. Láttam őket, ahogy szenvedélyesen szeretkeznek, ahogy a férjem őt csókolja, öleli. Láttam a hazugságát, ahogy minden nap hazajött, és nem szólt semmit. Ez a veszekedés váltotta ki, hogy végül elmondta. Lehet, hogy már belefáradt a színlelésbe, nem tudom. Azt mondta, végre boldog akar lenni, mert elege van abból, hogy én nem látom őt. Pff… könyörgöm… három gyerekünk van, mellettük aztán nagyon könnyű bárki mást látni! Engem ki lát? Senki! Most már nem is fog.

Két perc alatt pakolta össze a holmiját, beült a kocsiba, és elment. Nem mondott semmi mást, csak ezt: Viszlát, tényleg szerettelek! – Hát, a jó édes…! Ott maradtam a kiürült borospohárral, még mindig leforrázva, a szemfestékem lefolyt az arcomon. – Még jó, hogy a gyerekek nincsenek itthon – gondoltam. Nem tudtam ugyanis leplezni azt a mérhetetlen fájdalmat és csalódottságot, amit abban a pillanatban éreztem.

Tényleg elment, és nem jön vissza. Nem akartam elhinni, hogy ennyi, vége. És az, hogy nem vettem észre semmit, még jobban mélyítette a sebeimet.

Régen azt gondoltam, én fogom elhagyni őt. Egyszer elmegyek, és vissza se nézek. De mindig erősebbek voltak az iránta érzett érzéseim, mint ez a gondolat. És tessék! Én maradtam egyedül. Fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek. Hogy mondom el a gyerekeknek? Mit mondok? Hogy az apjuk boldog akart lenni? Szerelmes? Tudom, hogy azt kérdeznék, hogy – Miért, anya, beléd nem szerelmes? Fogalmam sem lenne, hogy erre mit mondanék. De jó, hogy nincsenek itthon!

Töltöttem még egy pohár bort, és leültem a fotelba, de nem tudtam mást, csak sírni. Azt sirattam, hogy rá pazaroltam egy csomó energiát. Persze voltak nagyon jó éveink. De egy idő óta csak toporogtunk. Nem tudtuk megbeszélni a problémáinkat, és többnyire csak a szex nyelvén kommunikáltunk. A gyerekekkel én foglalkoztam, ő pedig folyamatosan ügyeletet vállalt a kórházban. Azt gondoltam, hogy ez biztos így van minden házasságban.

Három év. Ennyi idő telt el. És én még mindig nem tudtam túltenni magam rajta, hogy a férjem elhagyott. A gyerekek akkor vannak nála, amikor csak akarnak, nem akartam megfosztani őket az apjuktól. A könyvtárosnővel van még mindig. Szereti. Közös gyereket vállaltak. Röhögnöm kell! Hát nem veszi észre az a nő, hogy egyszer csak ő lesz én? Őt is lecseréli majd, ha már nem annyira feszes, nem annyira szép, nem annyira szórakoztató.

Nekem azóta sincs komoly kapcsolatom. Nem is vágyom rá. Fogalmam sincs, hogy egyáltalán lesz-e kedvem valaha is elkezdeni egy másik férfival. Egy részem elment vele, azon a három évvel ezelőtti estén. Csak a magányos reggelek szúrják belém néha a kést, és emlékeztetnek arra, hogy ebben az ágyban egykor ketten voltunk.

 

Ligeti Anna


Sokfélét hallasz a férfiproblémákról?
Szeretnél végre tisztán látni?

Az Online Urológiai Rendelés egy olyan fórum, ahol, anonimitásod megőrizve, bátran kérdezhetsz urológus szakértőinktől. 

Kapcsolatok

  • impresszum

    Impresszum


    Az A-FÉRFI weboldalt a Richter Gedeon Nyrt. üzemelteti. A portál szerkesztését és karbantartását a HealthLinePR-Med Kommunikációs Ügynökség végzi a Richter Gedeon Nyrt. megbízásából.

    Portál üzemeltetője
    Richter Gedeon Nyrt.
    Székhely: 1103 Budapest, Gyömrői út 19-21.
    Cg.: 01-10-040944 (Cégbíróság: Fővárosi Bíróság)
    Adószám: 10484878-2-44

    Portál szerkesztője, karbantartója
    HealthLinePR-Med Kommunikációs Ügynökség
    Székhely: 1037 Budapest, Montevideo utca 7.
    Email: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

    Főszerkesztő: Örkényi Gabriella
    Szerkesztőségi főmunkatárs: Kovács –Hain Zsuzsanna
    Munkatársak:
    Balogh Ferenc, Dr. Jármi Hilda, Földi Miklós,
    Frank Róbert, Haris Éva, Kapuvári Tamás, Molnár Miklós, Serbán Richárd,
    Szarvas Zoltán, Tóth Anna, Vémi Zoltán

    Kapcsolat:
    Richter Gedeon Nyrt. – kapcsolatért kattintson

    Hatóság: OGYÉI

    A weboldal urológiai szakmai tartalmát lektorálta: Dr. Lőrincz László urológus szakorvos


     

Online rendelés

  • mellékhatás bejelentés

    Amennyiben egy gyógyszerrel kapcsolatban mellékhatást vagy minőségi reklamációt szeretne bejelenteni, a következő lehetőségek bármelyikén megteheti:

    Tel: +36 1 505 7032

    Vagy az alábbi felületen:

    https://www.gedeonrichter.com//hu-hu/kapcsolat

    illetve a következő e-mail-címek bármelyikén:
    Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
    Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

kövess minket