Amikor elérkeztem a 40. születésnapomhoz, nem voltam felhőtlenül boldog. Vegyes érzések voltak bennem, nem igazán tudtam örülni, és közben valahogy úgy éreztem, valami új köszönt az életembe. 

Nem elég az elhatározás…

Sosem voltam az a kozmetikushoz járó típus, mert szerencsés a bőröm, nincsenek ráncaim. A 40 éves fordulóm azonban szinte rákényszerített, hogy a kozmetikák vívmányaival közelebbről is megismerkedjek. A plasztikai sebészeti beavatkozások azonban távol állnak tőlem, így az szóba sem jöhetett. Mások azonban előszeretettel fordulnak plasztikai sebészhez egy-egy apróbb beavatkozás erejéig, és igénybe veszik a legmodernebb beavatkozásokat.

Az én esetemben őrült nagy elhatározással vágtam bele a megújulásba, hiszen a 40 az új 30, nem igaz? Azonban észrevettem, hogy nem elég az, hogy nagyon akarom, fontos, hogy tényleg tegyek is érte. Először is el kell fogadnom a tényt, változom, és szeretnem kell önmagam, ahogy eddig is, vagy talán még jobban. Jó kapcsolatot kell ápolnom saját magammal, a testemmel, be kell építenem a sportot, a napi mozgást az életembe, és változtatnom kell az életmódomon is.

Nem a plusz kilók és a ráncok jelentik a legnagyobb bajt

Persze, sokszor elhasaltam az utamon, és depresszió-közeli állapotba kerültem, mivel nem volt könnyű elfogadni, hogy immár középkorúnak számítok. Öregnek éreztem magam, és ez persze lelkileg és mentálisan sem tett olyan jót. szóval sokat vívódtam, de azért folytattam az általam kijelölt utat, és ez lett eredményes. Nem foglalkoztam azokkal a cikkekkel, amelyek egy másik irányba akartak terelni, nem érdekelt, hogy mit kellene csinálnom, hogyan kellene kinéznem, mit kellene ennem, vagy hogyan kellene sportolnom. Csak azt követtem, amit a saját testem diktált. Nem vagyok még öreg, és ezt el is kellett hinnem! Tény, hogy volt (van) rajtam egy csomó súlyfelesleg, aminek a leadása folyamatban van, és az is tény, hogy a bőröm is változik, egy-két ránc megjelent már, szerencsés genetika ide vagy oda.

Elfogadtam a testem, és rájöttem, hogy nagyon sokat számít a megítélésemben, abban, hogy az emberek elfogadjanak az öltözködés. Sokan azt mondják, hogy nem érdekes, mit viselünk, csak kényelmes legyen, és érezzük jól magunkat benne. Ez azért kevés.

Mit tehetsz, hogy a kisugárzásod pozitív legyen, és te magad valóban fiatalnak érezd magad?

1.   Találd meg a saját stílusod!

Az én kedvenc ruházatom farmer, póló és tornacipő. No, de ezt nem vehetem fel minden alkalomra, és valahogy furcsán is néznek rám, ha ezt a kombót viselem, Ez mondjuk engem annyira nem érdekel, hiszen a stílusomnak része ez is, ahogy a kifinomultan elegáns holmik is, amelyek jól kombinálhatók. Ha nem tudod, milyen színek állnak jól, milyen stílusú ruhák lennének neked igazán jók, kérd ki szakember tanácsát. Én például sosem választottam volna magamnak piros vagy pink felsőt, mégis egy színtanácsadó rávilágított, ez a nekem való. Megismertem önmagam, a testem, az összes hibám és minden adottságom. Ennek megfelelően öltözöm, és persze a kedvenc színeimet is megtanultam viselni. A zöldek, a barnák és a fekete elengedhetetlenek a mindennapjaimban, ahogy a kék néhány sötétebb árnyalata is. A sárga viszont nem az én színem.

2.   Fogadd el, hogy nem vagy már tinédzser!

Az életünk szerepekből, feladatokból áll. Gyerekek vagyunk, tinik, valaki barátnői, feleségek, anyák. Negyvenen túl azonban mindemellett felnőttek vagyunk. Ezt azért nem könnyű elfogadni, de túl kell tennünk magunkat rajta. Hogy miért? Ismered azt a kifejezést, hogy antikbakfis? Nem egy mai szó, érdekesen hangzik. Azt jelenti, hogy egy felnőtt nő egy olyan szerepben maradt, ami már nem neki való. Olyan ruhákat hord, amelyek boldogult lánykorában voltak rá jók, ma már azonban inkább nevetségesen festenek rajta. Ahogy a viselkedése is megmosolyogtató, hiszen úgy próbál fiatal maradni, hogy azt az attitűdöt ölti magára, ami egy tinédzser lányra lehet jellemző. Ez kifelé nem harmonikus személyiség látszatát kelti, és ha így viselkedsz, nem teszel jó benyomást, inkább kinevetnek a hátad mögött.

3.   Értékeld és találd meg önmagad!

Régebben egy negyvenes nő már öregnek számított. A 40 felettiek leírták saját magukat. Nemrégiben azonban rájöttünk arra, hogy az érettség igenis stílusos, és igen egyedi. Nincs hát szükséged arra, hogy eljátszd egy fiatal szerepét, ha fiatalos maradhatsz. Értékeld önmagad minden egyes nap! Fedezd fel a rejtett értékeid, amelyek fiatalon még nem voltak a sajátjaid. Érezd, hogy milyen jó dolog az élettapasztalat, és milyen sokat taníthatsz a fiatalabb generációknak.

Találd meg azokat a dolgokat, amelyek örömmel töltenek el. Lehet, hogy épp most találsz valami új hobbit, ami kielégít, szebbé teszi a napjaid. Az önkeresés egy folyamat, amit nem szabad siettetni, mert ez a siettetés is öregít, szánalmas benyomást kelt. Most már fogadd el, hogy magadra is szánhatsz időt, hiszen a család, a gyerekek már nem igényelnek téged 100%-ban. Maradj nyugodt, légy kiegyensúlyozott, tartsd meg a méltóságod és az önbecsülésed. Ne feledd, nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos – az élet minden területén.

4.   Ne korlátozd feleslegesen magad!

Ez egy nagyon fontos dolog! Minél több korlátot és tiltást fogalmazol meg önmagaddal szemben, az életed annál nehezebbé válik. Igaz ez a testmozgásra, a táplálkozásra, vagy bármi másra. Semmit sem kell, mindent szabad, de a saját lehetőségeiden belül maradva, hogy elegánsan tehesd. Fogadd el önmagad, fogadd el a korod, és ezt mindenki észre fogja venni.

Kovács-Hain Zsuzsa