Elismerés és dicséret nélkül leélni egy életet nagyon nehéz. Igaz, hogy sokan úgy vélik, a mindennapi cselekedetekért nem jár semmilyen visszajelzés, hiszen azok természetes dolgok, ám egy-egy apró köszönöm, vagy szeretlek mégiscsak csodákra lehet képes. Lia történetét Komáromi Csenge jegyezte le.

Vannak emberek, akik ajándékokat szeretnek kapni, ettől boldogok, másoknak arra van szükségük, hogy a párjuk sok-sok időt töltsön velük, megint mások a szívességek mércéjével mérik a kapcsolatukat.

Nekem két szeretetnyelvem van, az elismerő szavak és az érintés. Ez így, együtt elég szerencsétlen kombináció. Jó lenne, ha csak az egyik lenne, de nekem mindkettőre szükségem van a boldogsághoz. Jól esik, ha kapok egy kis biztatást. Ilyenkor vágtára ösztönzöm az összes lovam, és megyek, addig megyek, amíg bírok. De mostanra megértettem, hogy ha a férjemmel maradok, ebben nem lesz részem. Ő egyszerűen nem ilyen. Nem adja ki és nem is mutatja ki az érzéseit. Évek óta élek így, sok-sok éve.

Esténként álmodom egy életről, amiben én vagyok valakié. Szeret, és sokszor átölel. Mindennapjaink része az intimitás és azok a tevékenységek, amelyeket csak úgy, természetesen teszünk, nem olyan természetesek. Megköszönjük egymásnak ezeket. Ő megköszöni, hogy kimostam az ingjeit, én megköszönöm, hogy olyan szépen lenyírta a füvet. Nem teszünk egymásnak szemrehányást semmiért, mert tudjuk, mindenkinek lehet rossz napja. Ez egy álom… És a férfi benne, nem a férjem, hanem valaki más, akiről nem tudom, hogy létezik-e.

Sosem volt ilyesmiben részem, és eleinte nem is tudtam, hogy miért nem érzem jól magam a bőrömben, miért nem érzem jól magam a kapcsolatomban, majd a házasságomban. Nem tudtam, miért nem ad elég örömöt a gyereknevelés, és miért jelent csak pillanatnyi örömöt a szex. Nem az kell, hogy folyton köszöngesse a párom, ha teszek valamit érte. Arra van szükségem, hogy érezzem, hogy jó neki, hogy megtettem azt a valamit, és úgy érzi, mondania kell valamit, vagy tennie kell valamit, hogy kinyilatkoztassa ezt felém.

A szeretet számomra a legfontosabb érték. Mindent meghatároz. Azt, amit teszek, azt, ahogy teszem és aki felé megteszem. Ugyanezt szeretném én is valakitől. Tudom, hogy ha maradok ebben a kapcsolatban, sok esélyem nincs arra, hogy boldog legyek. Ugyanakkor a mérleg másik serpenyőjében ott vannak a gyerekeim, akiknek az élete a legfontosabb nekem. Hogy döntök jól? Az biztos, hogy szeretet nélkül nem élhetek. Egyetlen ember sem élhet szeretet nélkül.

Mindjárt itt a karácsony. Elképzelni sem tudom, hányadik éve öltök magamra egy szerepet ilyenkor. Olyan jó lenne, ha nem kéne játszani, őszinte lehetnék végre. Valakivel, aki óv és szeret. Akinek adhatok, de viszont ad ő is. Olyan ember közelségére vágyom, aki szintén energiát fektet a kapcsolatunkba. Nem tudom, meddig bírom, de ahogy jön az ünnep, egyre rosszabb. Kilátástalan. Boldogtalan. Elveszett.

Bízom benne, hogy egyszer lesz elég erőm elmondani neki, hogy már nem érzem ugyanazt, mint régen. Talán nem ma és nem holnap, de egyszer elé állok, és elmondom, hogy egykor szerettem, de érzések nélkül maradtam.

Komáromi Csenge