Hanna szomorú arcú lány, egy kósza félmosollyal a szája szélén. Viszonylag sokat tudok az életéről, mert gyermekkorunk óta barátnők vagyunk. Öt éve ment férjhez Zsolthoz, aki nagyon szereti őt, Hanna mégis válni akar.

Hanna általában boldognak látszott. Kívülről. A szülei és az anyósáék folyton arról áradoztak, milyen szuper kapcsolatban élnek Hannáék, és Hanna milyen szerencsés, hogy kifogta Zsoltit. A barátnőm azonban nem volt boldog. Gyötrődött egy olyan helyzetben, amibe saját akaratából került. Szabadulni szeretett volna ebből a házasságból, de támogatásra volt szüksége ahhoz, hogy fel tudja dolgozni azt, ami majd vár rá. Tudta, hogy nehéz lesz megmagyaráznia a szüleinek és az anyósáéknak is, valamint az összes barátjuknak, hogy miért döntött így. Mindenki tudni akarja majd, hogy miért rúg fel egy ilyen csodálatos házasságot.

Nem működött sem a testi, sem a lelki kapcsolat

Hanna nem akart arról beszélni, hogy a házasságában soha nem volt tökéletes a szex, Zsolti két éve nem is nyúlt hozzá. A házasságuk elején, amikor mindennek a legboldogabbnak kellene lennie, akkor sem működött. Zsolti sosem tudott nyíltan beszélni a szexualitásról, és ennek a gyermekkorában kellett keresni a gyökereit. Hanna tanácstalan volt. Házasságuk elején még bízott abban, hogy Zsolt levetkőzi majd a gátlásait. Azonban ennek sosem jött el az ideje. A szülei olyan kapcsolatban éltek, ahol az érintés, a szeretet kimutatása tabunak számított. Sosem mutatták ki az érzelmeiket, legyenek azok pozitívak vagy negatívak. Nagyon fiatalon és tapasztalatok híján házasodtak össze. Nem volt bennük igazi szülői ösztön, és nem is alakult ki az a feltétel nélküli szeretet, ami a szülő-gyermek kapcsolathoz elengedhetetlen. Az anya és az apa sorozatos lelki kudarcot vallott Zsolt és a bátyja, István nevelésekor. A fiúk megértő szülők nélkül cseperedtek fel, és ez kihatott mindkettőjük későbbi, felnőtt életére.
Zsolt bátyja már elvált, az ő felesége sem bírta a szeretetlenséget. Mert ez az volt. Hanna is ettől szenvedett. Nem csak a szexualitás teljes hiánya fájt – a testének, hanem az intimitás hiánya is fájt a lelkének. És talán ez sokkal jobban. Fogalma sem volt, miért választott maga mellé egy olyan társat, akivel igazán nem működik sem a szexualitás, sem a párkapcsolat lelki oldala.

Az alma nem esett messze a fájától

Zsolt pont úgy viselkedett a házasságban, ahogy otthon látta. Semmiben nem volt igazán Hanna társa. A barátnőm bármit is talált ki, akármilyen tervvel is állt elő a jövőjükről, Zsolt nem volt benne partner – akárcsak az apja az anyja mellett. Hanna fuldoklott, szeretett volna igazi társat, de egyre inkább az apósát látta Zsoltban. Ez egyre inkább félelemmel töltötte el a jövőt illetően. Ezért döntött a válás mellett. Zsoltnál sosem működött a szex igazán. Voltak testi vágyai, de amikor oda került a sor, csak gyorsan túl akart lenni rajta. Hanna tudta, hogy Zsolt előző kapcsolata is zátonyra futott, és most elzárkózott.

Hanna viszont szeretett volna élni, szeretett volna szeretve lenni és viszont szeretni valakit testileg, és lelkileg is. Egy esélyt akart csak. Egy olyan esélyt, amiben megtalálhatja a boldogságot, ami mindenkinek jár. De vannak, akik akarják ezt a boldogságot, mások – mint Zsolt – félnek, és elutasítják. Hanna a válással kaphat csak új esélyt, megküzdött hát…

Ligeti Anna