A hallgatás nem mindig utal bölcsességre, és nem is eredményezi azt. Lili házassága zátonyra futott azért, mert hallgatott, mert nem tudta, hogyan beszéljen a szexről, hogyan nyíljon meg a saját férjének.

A történetét Ligeti Anna jegyezte le.

„Nemrég rájöttem valamire. Az egész házasságom a butaságom miatt futott zátonyra. Azért, mert beletörődtem. Beletörődtem abba, hogy meghíztam, elfogadtam azt, hogy a férjem is pocakot eresztett, minden jó volt úgy, ahogy volt. Beletörődtem, hogy csak úgy elevickélek a jó meleg tavacskában, aminek az életemnek kellene lennie.

Nem voltak nagy gondjaink, legalábbis azt hittük. Minden alapszinten működött. Olyanok voltunk, mint egy számítógép, aminek mindig frissítésre van szüksége, de a felhasználó nem telepíti. Éltünk, együtt, de mégsem házastársakként. A szexuális életünk a padlón volt. Havonta úgy kétszer szexeltünk a férjemmel, és az is inkább csak azért volt, hogy legyen. Semmi különös élvezetet nem jelentett már évek óta.

Lehet, hogy ez az én hibám. Sosem beszéltem a szexről szívesen. Senkivel. Sem a férjemmel, sem a barátnőimmel, de még az anyukámmal sem. A szüleim sem beszéltek velem erről soha. Még egymáshoz sem értek a jelenlétemben.

Lehet, hogy ennek is köszönhető, hogy az igazán szenvedélyes szexről fogalmam sincs, sosem volt részem benne. Beletörődtem, hogy így is jó nekem. Nem mondtam el a férjemnek, hogy mit szeretnék, mert azt gondoltam, ez elég. A romantikus vágyaimat kiéltem a filmekben, amelyekben a szex mindent elsöprő élmény. Soha nem szóltam neki, mert nem akartam, hogy úgy érezze, rám nem érdemes időt pazarolni. Nem akartam megbántani. Nem akartam, hogy elmenjen az önbizalma, vagy valami olyasmire gondoljon, ami meg sem történt. És ezzel saját magam alatt vágtam a fát.

Áldozat voltam – a saját magam áldozata

Áldozatnak gondoltam magam, holott szerettem a férjem. De ez az egész rossz taktika volt. A férjem nem hülye, érezte, hogy nem élvezem, csak túlélem a szexet. Sosem kérdeztem, hogy ő mire vágyik, arról sem beszéltem, nekem miért nem jó az, ahogy ő csinálja. Egyre kevesebb és kevesebb volt a közös szexuális élmény, és minden alkalommal elmaradt, amire vágytam.

Nem tudom, miért olyan nehéz ez most. Nem tudom, hogyan beszéljek erről a férjemmel, de valahogy meg kell lennie ennek a beszélgetésnek. Bizonyára kínos lesz és szánalmas is, de tudnom kell, ő mit gondol. Mert nem elég jó a látszatboldogság, nem elég jó, ha csak túl akarjuk élni. A szerelem pedig önmagában nem elég, erre mi vagyunk a bizonyíték.

Nem akarok többé egy helyben toporogni, ki akarok törni, és végre élvezni azt az életet, amit kaptam. Ehhez persze kell a férjem is, de amíg nem vesz tudomást az egészről, addig én sem remélhetem, hogy valami megváltozik. A saját esetlenségem áldozata lettem, és a férjem is, ha jól meggondolom. Az ő hibája az volt, hogy nem akart tudomást venni arról, problémáink vannak. Az élet nagyon rövid ahhoz, hogy csak úgy beletörődjünk és ne legyenek céljaink."

Ligeti Anna