Kétszáz év alatt a férfitest látványos átalakuláson ment keresztül. Ami a 19. században még tekintélyt és jólétet jelentett – a pocak és a testes alkat –, az ma már inkább edzőtermi bérletért kiált. A hangsúly áttevődött a feszes izmokra, a magasabb testalkatra és a sportos megjelenésre. És nem, ez nem csupán divat, a háttérben komoly gazdasági, egészségügyi és evolúciós folyamatok dolgoznak.
A 19. században a testes férfi egyértelmű státuszszimbólum volt. A széles derék és a gömbölyded has azt üzente: „megengedhetem magamnak a bőséges étkezést”. Egy olyan korban, amikor az élelmiszerhez jutás sokak számára bizonytalan volt, ez komoly előnynek számított.
Aztán jött a 20. század, és vele együtt a mozi. A filmvásznon már nem a pocakos úr aratott sikert, hanem a karcsúbb, atletikusabb férfi. Elég csak a klasszikus hollywoodi hősökre gondolni, mint Laurence Olivier, a Tarzant alakító Johnny Weismüller, vagy a későbbi ikonokra, például Paul Newman és Sean Connery. Az akciófilmek korszakában pedig az izomzat még hangsúlyosabb lett – ennek egyik legismertebb arca Arnold Schwarzenegger. A század végére az ideál egyértelműen a magas, izmos, sportos férfi lett. Az edzőtermek elterjedése és a testépítés tömegessé válása csak tovább erősítette ezt a trendet.
A nemzetközi adatbázisok – köztük a WHO nyilvántartásai – alapján készült elemzések szerint az elmúlt évszázadban a férfiak testmagassága és testsúlya gyorsabban nőtt, mint a nőké.
A kutatók mindezt az emberi fejlődési indexhez (HDI) viszonyították, amely a várható élettartam, az iskolázottság és az egy főre jutó jövedelem alapján méri egy ország fejlettségét. A kép elég egyértelmű. Ahol javul az életszínvonal, ott nő az átlagos testmagasság és testsúly is – és ez a változás a férfiaknál erőteljesebb.
Az Egyesült Királyságban az elmúlt több mint száz évben folyamatosan javult az emberi fejlődési mutató, és ezzel párhuzamosan az átlagmagasság is nőtt. A nők néhány százalékkal lettek magasabbak, a férfiak növekedése viszont ennek közel a duplája volt. Vagyis nemcsak globálisan, hanem országon belül is látszik, hogy a férfitest érzékenyebben reagál a javuló környezeti és gazdasági feltételekre.
Ha még messzebbre nézünk vissza, kiderül, hogy Európában az átlagos testmagasság évszázadokon át viszonylag stabil volt, nagyjából 170 centiméter körül mozgott. Az ipari forradalom után viszont minden felgyorsult. A technológiai fejlődés megindult, stabilabb lett az élelmiszer-ellátás, fejlődött az orvostudomány. Ennek eredményeként a 20–21. század fordulóján született férfiak akár 8–10 centiméterrel is magasabbak lehetnek, mint a száz évvel korábbi felmenőik. Persze a genetika továbbra is kulcsszerepet játszik – nem lett mindenkiből kosárlabdázó alkat –, de a környezet hatása egyértelmű.
A 19. században a túlsúly még a jólét jele volt. Ma inkább egészségügyi kockázatként tekintünk rá, sokféle betegség kiindulópontjának véljük. A modern férfiideál az alacsony testzsírszázalékot és a látványosan definiált izomzatot részesíti előnyben. Érdekes ellentmondás, hogy a magasabb testalkat bizonyos társadalmi előnyökkel járhat – például statisztikailag gyakran magasabb jövedelemmel társul. Ugyanakkor egyes kutatások szerint a magasabb emberek bizonyos daganattípusokra hajlamosabbak lehetnek, részben a nagyobb sejtszám miatt. Vagyis ami az egyik oldalon előny, a másikon kockázat is lehet.
A gazdasági és egészségügyi tényezők mellett az evolúciós pszichológia is beleszól a történetbe. A darwini értelemben vett nemi szelekció szerint a fizikai erő és a testmagasság olyan tulajdonságok, amelyek a túlélési és szaporodási sikerhez kapcsolódhatnak. Több vizsgálat szerint a nők átlagosan előnyben részesítik a náluk magasabb partnereket, míg a férfiaknál kevésbé meghatározó a magasságbeli különbség. A magas, izmos testalkat így nemcsak esztétikai kérdés, hanem egyfajta tudattalan jelzés is lehet az egészségre és fizikai rátermettségre.
A férfiak testalkatának változása tehát jóval több mint divathullám. Benne van a gazdasági fejlődés, a táplálkozás javulása, az orvostudomány előrelépése, a kulturális elvárások és a párválasztási preferenciák összjátéka is.
A 19. századi pocakos úriembertől a 21. századi, edzőteremben formált atlétáig vezető út nem egyik napról a másikra alakult ki. Két évszázad társadalmi, gazdasági és evolúciós változásai rajzolták át a férfitestet. Látványosabban, mint azt elsőre gondolnánk.
Ligeti Anna
Forrás:
https://elifesciences.org/articles/13410
https://hdr.undp.org/data-center/human-development-index#/indicies/HDI
Kétszáz év alatt a férfitest látványos átalakuláson ment keresztül. Ami a 19. században még tekintélyt és jólétet jelentett – a pocak és a testes alkat –, az ma már inkább edzőtermi bérletért kiált. A hangsúly áttevődött a feszes izmokra, a magasabb testalkatra és a sportos megjelenésre. És nem, ez nem csupán divat, a háttérben komoly gazdasági, egészségügyi és evolúciós folyamatok dolgoznak.
A 19. században a testes férfi egyértelmű státuszszimbólum volt. A széles derék és a gömbölyded has azt üzente: „megengedhetem magamnak a bőséges étkezést”. Egy olyan korban, amikor az élelmiszerhez jutás sokak számára bizonytalan volt, ez komoly előnynek számított.
Aztán jött a 20. század, és vele együtt a mozi. A filmvásznon már nem a pocakos úr aratott sikert, hanem a karcsúbb, atletikusabb férfi. Elég csak a klasszikus hollywoodi hősökre gondolni, mint Laurence Olivier, a Tarzant alakító Johnny Weismüller, vagy a későbbi ikonokra, például Paul Newman és Sean Connery. Az akciófilmek korszakában pedig az izomzat még hangsúlyosabb lett – ennek egyik legismertebb arca Arnold Schwarzenegger. A század végére az ideál egyértelműen a magas, izmos, sportos férfi lett. Az edzőtermek elterjedése és a testépítés tömegessé válása csak tovább erősítette ezt a trendet.
A nemzetközi adatbázisok – köztük a WHO nyilvántartásai – alapján készült elemzések szerint az elmúlt évszázadban a férfiak testmagassága és testsúlya gyorsabban nőtt, mint a nőké.
A kutatók mindezt az emberi fejlődési indexhez (HDI) viszonyították, amely a várható élettartam, az iskolázottság és az egy főre jutó jövedelem alapján méri egy ország fejlettségét. A kép elég egyértelmű. Ahol javul az életszínvonal, ott nő az átlagos testmagasság és testsúly is – és ez a változás a férfiaknál erőteljesebb.
Az Egyesült Királyságban az elmúlt több mint száz évben folyamatosan javult az emberi fejlődési mutató, és ezzel párhuzamosan az átlagmagasság is nőtt. A nők néhány százalékkal lettek magasabbak, a férfiak növekedése viszont ennek közel a duplája volt. Vagyis nemcsak globálisan, hanem országon belül is látszik, hogy a férfitest érzékenyebben reagál a javuló környezeti és gazdasági feltételekre.
Ha még messzebbre nézünk vissza, kiderül, hogy Európában az átlagos testmagasság évszázadokon át viszonylag stabil volt, nagyjából 170 centiméter körül mozgott. Az ipari forradalom után viszont minden felgyorsult. A technológiai fejlődés megindult, stabilabb lett az élelmiszer-ellátás, fejlődött az orvostudomány. Ennek eredményeként a 20–21. század fordulóján született férfiak akár 8–10 centiméterrel is magasabbak lehetnek, mint a száz évvel korábbi felmenőik. Persze a genetika továbbra is kulcsszerepet játszik – nem lett mindenkiből kosárlabdázó alkat –, de a környezet hatása egyértelmű.
A 19. században a túlsúly még a jólét jele volt. Ma inkább egészségügyi kockázatként tekintünk rá, sokféle betegség kiindulópontjának véljük. A modern férfiideál az alacsony testzsírszázalékot és a látványosan definiált izomzatot részesíti előnyben. Érdekes ellentmondás, hogy a magasabb testalkat bizonyos társadalmi előnyökkel járhat – például statisztikailag gyakran magasabb jövedelemmel társul. Ugyanakkor egyes kutatások szerint a magasabb emberek bizonyos daganattípusokra hajlamosabbak lehetnek, részben a nagyobb sejtszám miatt. Vagyis ami az egyik oldalon előny, a másikon kockázat is lehet.
A gazdasági és egészségügyi tényezők mellett az evolúciós pszichológia is beleszól a történetbe. A darwini értelemben vett nemi szelekció szerint a fizikai erő és a testmagasság olyan tulajdonságok, amelyek a túlélési és szaporodási sikerhez kapcsolódhatnak. Több vizsgálat szerint a nők átlagosan előnyben részesítik a náluk magasabb partnereket, míg a férfiaknál kevésbé meghatározó a magasságbeli különbség. A magas, izmos testalkat így nemcsak esztétikai kérdés, hanem egyfajta tudattalan jelzés is lehet az egészségre és fizikai rátermettségre.
A férfiak testalkatának változása tehát jóval több mint divathullám. Benne van a gazdasági fejlődés, a táplálkozás javulása, az orvostudomány előrelépése, a kulturális elvárások és a párválasztási preferenciák összjátéka is.
A 19. századi pocakos úriembertől a 21. századi, edzőteremben formált atlétáig vezető út nem egyik napról a másikra alakult ki. Két évszázad társadalmi, gazdasági és evolúciós változásai rajzolták át a férfitestet. Látványosabban, mint azt elsőre gondolnánk.
Ligeti Anna
Forrás:
https://elifesciences.org/articles/13410
https://hdr.undp.org/data-center/human-development-index#/indicies/HDI
Kétszáz év alatt a férfitest látványos átalakuláson ment keresztül. Ami a 19. században még tekintélyt és jólétet jelentett – a pocak és a testes alkat –, az ma már inkább edzőtermi bérletért kiált. A hangsúly áttevődött a feszes izmokra, a magasabb testalkatra és a sportos megjelenésre. És nem, ez nem csupán divat, a háttérben komoly gazdasági, egészségügyi és evolúciós folyamatok dolgoznak.
A 19. században a testes férfi egyértelmű státuszszimbólum volt. A széles derék és a gömbölyded has azt üzente: „megengedhetem magamnak a bőséges étkezést”. Egy olyan korban, amikor az élelmiszerhez jutás sokak számára bizonytalan volt, ez komoly előnynek számított.
Aztán jött a 20. század, és vele együtt a mozi. A filmvásznon már nem a pocakos úr aratott sikert, hanem a karcsúbb, atletikusabb férfi. Elég csak a klasszikus hollywoodi hősökre gondolni, mint Laurence Olivier, a Tarzant alakító Johnny Weismüller, vagy a későbbi ikonokra, például Paul Newman és Sean Connery. Az akciófilmek korszakában pedig az izomzat még hangsúlyosabb lett – ennek egyik legismertebb arca Arnold Schwarzenegger. A század végére az ideál egyértelműen a magas, izmos, sportos férfi lett. Az edzőtermek elterjedése és a testépítés tömegessé válása csak tovább erősítette ezt a trendet.
A nemzetközi adatbázisok – köztük a WHO nyilvántartásai – alapján készült elemzések szerint az elmúlt évszázadban a férfiak testmagassága és testsúlya gyorsabban nőtt, mint a nőké.
A kutatók mindezt az emberi fejlődési indexhez (HDI) viszonyították, amely a várható élettartam, az iskolázottság és az egy főre jutó jövedelem alapján méri egy ország fejlettségét. A kép elég egyértelmű. Ahol javul az életszínvonal, ott nő az átlagos testmagasság és testsúly is – és ez a változás a férfiaknál erőteljesebb.
Az Egyesült Királyságban az elmúlt több mint száz évben folyamatosan javult az emberi fejlődési mutató, és ezzel párhuzamosan az átlagmagasság is nőtt. A nők néhány százalékkal lettek magasabbak, a férfiak növekedése viszont ennek közel a duplája volt. Vagyis nemcsak globálisan, hanem országon belül is látszik, hogy a férfitest érzékenyebben reagál a javuló környezeti és gazdasági feltételekre.
Ha még messzebbre nézünk vissza, kiderül, hogy Európában az átlagos testmagasság évszázadokon át viszonylag stabil volt, nagyjából 170 centiméter körül mozgott. Az ipari forradalom után viszont minden felgyorsult. A technológiai fejlődés megindult, stabilabb lett az élelmiszer-ellátás, fejlődött az orvostudomány. Ennek eredményeként a 20–21. század fordulóján született férfiak akár 8–10 centiméterrel is magasabbak lehetnek, mint a száz évvel korábbi felmenőik. Persze a genetika továbbra is kulcsszerepet játszik – nem lett mindenkiből kosárlabdázó alkat –, de a környezet hatása egyértelmű.
A 19. században a túlsúly még a jólét jele volt. Ma inkább egészségügyi kockázatként tekintünk rá, sokféle betegség kiindulópontjának véljük. A modern férfiideál az alacsony testzsírszázalékot és a látványosan definiált izomzatot részesíti előnyben. Érdekes ellentmondás, hogy a magasabb testalkat bizonyos társadalmi előnyökkel járhat – például statisztikailag gyakran magasabb jövedelemmel társul. Ugyanakkor egyes kutatások szerint a magasabb emberek bizonyos daganattípusokra hajlamosabbak lehetnek, részben a nagyobb sejtszám miatt. Vagyis ami az egyik oldalon előny, a másikon kockázat is lehet.
A gazdasági és egészségügyi tényezők mellett az evolúciós pszichológia is beleszól a történetbe. A darwini értelemben vett nemi szelekció szerint a fizikai erő és a testmagasság olyan tulajdonságok, amelyek a túlélési és szaporodási sikerhez kapcsolódhatnak. Több vizsgálat szerint a nők átlagosan előnyben részesítik a náluk magasabb partnereket, míg a férfiaknál kevésbé meghatározó a magasságbeli különbség. A magas, izmos testalkat így nemcsak esztétikai kérdés, hanem egyfajta tudattalan jelzés is lehet az egészségre és fizikai rátermettségre.
A férfiak testalkatának változása tehát jóval több mint divathullám. Benne van a gazdasági fejlődés, a táplálkozás javulása, az orvostudomány előrelépése, a kulturális elvárások és a párválasztási preferenciák összjátéka is.
A 19. századi pocakos úriembertől a 21. századi, edzőteremben formált atlétáig vezető út nem egyik napról a másikra alakult ki. Két évszázad társadalmi, gazdasági és evolúciós változásai rajzolták át a férfitestet. Látványosabban, mint azt elsőre gondolnánk.
Ligeti Anna
Forrás:
https://elifesciences.org/articles/13410
https://hdr.undp.org/data-center/human-development-index#/indicies/HDI
Az Online Urológiai Rendelés egy olyan fórum, ahol, anonimitásod megőrizve, bátran kérdezhetsz urológus szakértőinktől.
Az A-FÉRFI weboldalt a Richter Gedeon Nyrt. üzemelteti. A portál szerkesztését és karbantartását a HealthLinePR-Med Kommunikációs Ügynökség végzi a Richter Gedeon Nyrt. megbízásából.
Portál üzemeltetője
Richter Gedeon Nyrt.
Székhely: 1103 Budapest, Gyömrői út 19-21.
Cg.: 01-10-040944 (Cégbíróság: Fővárosi Bíróság)
Adószám: 10484878-2-44
Portál szerkesztője, karbantartója
HealthLinePR-Med Kommunikációs Ügynökség
Székhely: 1037 Budapest, Montevideo utca 7.
Email: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Főszerkesztő: Örkényi Gabriella
Szerkesztőségi főmunkatárs: Kovács –Hain Zsuzsanna
Munkatársak:
Balogh Ferenc, Dr. Jármi Hilda, Földi Miklós,
Frank Róbert, Haris Éva, Molnár Miklós, Serbán Richárd,
Szarvas Zoltán, Tóth Anna, Vémi Zoltán
Kapcsolat:
Richter Gedeon Nyrt. – kapcsolatért kattintson
Hatóság: OGYÉI
A weboldal urológiai szakmai tartalmát lektorálta: Dr. Lőrincz László urológus szakorvos
Képek forrása: 123RF Hungary, Freepik Company
Amennyiben egy gyógyszerrel kapcsolatban mellékhatást vagy minőségi reklamációt szeretne bejelenteni, a következő lehetőségek bármelyikén megteheti:
Tel: +36 1 505 7032
Vagy az alábbi felületen:
https://www.gedeonrichter.com//hu-hu/kapcsolat
illetve a következő e-mail-címek bármelyikén:
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.