„Nálunk a stressz volt a harmadik fél a kapcsolatban” - Anikó története

„Megcsaltam Andrást, ez tény” – kezdi Anikó. A szomorúságánál már csak a szeme alatti karikák és táskák nagyobbak. „Rengeteget sírtam, nem is tudom, hogy van-e még könnyem. Persze, hibáztam, nem akarom sajnáltatni magam, de azért jó, ha megismerik a történetemet az én szemszögemből is.” – Anikó történetét Kovács-Hain Zsuzsa jegyezte le.

„Andrással a kapcsolatunk sosem volt az a mindent elsöprő szerelem. Nem volt az ideálom, és én sem az övé, de jól megvoltunk, jó körülmények közt éltünk. Ő az építőiparban dolgozik, építészmérnök, én marketinggel foglalkozom, nem voltak soha anyagi gondjaink. Az elején azt hittem, ez elég ahhoz, hogy egy házasság jól működjön. Eleinte boldogok voltunk, minden jól ment. Az érdeklődési körünk megegyezett, sok közös barátunk volt. Ám sajnos, ahogy ez a rossz romantikus filmekben is lenni szokott, ez mind kevés volt ahhoz, hogy az érdeklődésünk fennmaradjon egymás iránt.

András rengeteget dolgozott, alig voltunk együtt. Folyamatosan építkezéseken volt, nagyon sok házat tervezett a házasságunk három éve alatt. Azt mondta, megfelelő egzisztenciát akar teremteni, hogy végre gyerekünk lehessen. Én még nem szerettem volna gyereket, hiszen a munkámban a legjobb helyen voltam, a legjobb időben, minden szuper volt körülöttem. Szerettem volna még egy kicsit élvezni az életet Andrással. Lehet, hogy sokan elítélnek most, de nem éreztem magam elég érettnek. Ez is, és az András munkahelyén folyamatosan jelen lévő stressz is feszültséget hozott a kapcsolatunkba. A házasságunk hamar a tönk szélére sodródott. Legalábbis én így éreztem. Ahányszor szóba hoztam a problémát, András terelt, és a beszélgetés vége mindig szexbe torkollt. Ez az egy dolog volt, ami tényleg működött köztünk. Ha veszekedtünk valamin, biztos, hogy ezzel akarta helyrehozni. Ha hülyeséget csinált, szex volt a válasz. Azonban egyre inkább azt vettem észre, hogy már pótcselekvéssé válik ez az egész. András egyre nehezebben jutott el az erekcióhoz, és nem is tartott ki az együttlét végéig, így rend szerint elmaradt az orgazmus. Az eszébe sem jutott, hogy máshogy is kielégíthetne, így én is hoppon maradtam. Kezdtem bezárkózni, és egyre kevésbé akartam lefeküdni vele. Ő is ritkábban hozta fel a dolgot, mert zavarta, hogy sokszor, egyre többször kudarcot vall. Nem akart róla beszélni, és ez még jobban eltávolított egymástól minket. Már alig beszélgettünk, nemhogy akármi mást csináltunk volna.

Egy céges bulin ismertem meg Dénest. Felüdülés volt számomra ez a férfi. Olyan volt, mint egy tiszta patak. Sokat nevettünk, és még innunk sem kellett ahhoz, hogy nagyon jól érezzük magunkat. Szeretett volna még találkozni. Nem mondtam nemet, és innen már csak sodródtam. Az otthoni stresszből Dénes lakásába menekültem, amikor csak tehettem. Ő egyedülálló volt, én András felesége, de valahogy már nem éreztem úgy, hogy hozzá tartozom. Dénesé voltam. A lelkem biztosan. Ő nem akart megváltoztatni, csak azt a nőt akarta, aki valójában voltam, vagyok. András pedig még többet dolgozott. Egyre többet és többet. Megállíthatatlan volt, és egyre elviselhetetlenebb is. Alig vártam azokat a napokat, amikor végre Dénessel lehettem. A munkámat is képes voltam háttérbe szorítani miatta, annyira jó volt vele lenni. Tudtam, hogy hamarosan döntenem kell. Vagy András, és az élet, amit teremtettünk, vagy Dénes, és a bizonytalan, ám szerelemmel teli jövő. Tegye mindenki a szívére a kezét! Mit választanátok? Kit választanátok? Az életünk egyszeri és megismételhetetlen. Nem élhetünk újra, még egyszer.

Dénest választom. Önző vagyok. Boldog akarok lenni. Tudom, hogy Andrással sok mindent elrontottunk, de úgy érzem, nem kizárólag az én hibám. Nálunk a stressz volt a harmadik fél a kapcsolatban. Remélem, neki is lesz esélye a boldogságra, mert igazán megérdemli.”

 

Kovács-Hain Zsuzsa

„Nálunk a stressz volt a harmadik fél a kapcsolatban” - Anikó története

„Megcsaltam Andrást, ez tény” – kezdi Anikó. A szomorúságánál már csak a szeme alatti karikák és táskák nagyobbak. „Rengeteget sírtam, nem is tudom, hogy van-e még könnyem. Persze, hibáztam, nem akarom sajnáltatni magam, de azért jó, ha megismerik a történetemet az én szemszögemből is.” – Anikó történetét Kovács-Hain Zsuzsa jegyezte le.

„Andrással a kapcsolatunk sosem volt az a mindent elsöprő szerelem. Nem volt az ideálom, és én sem az övé, de jól megvoltunk, jó körülmények közt éltünk. Ő az építőiparban dolgozik, építészmérnök, én marketinggel foglalkozom, nem voltak soha anyagi gondjaink. Az elején azt hittem, ez elég ahhoz, hogy egy házasság jól működjön. Eleinte boldogok voltunk, minden jól ment. Az érdeklődési körünk megegyezett, sok közös barátunk volt. Ám sajnos, ahogy ez a rossz romantikus filmekben is lenni szokott, ez mind kevés volt ahhoz, hogy az érdeklődésünk fennmaradjon egymás iránt.

András rengeteget dolgozott, alig voltunk együtt. Folyamatosan építkezéseken volt, nagyon sok házat tervezett a házasságunk három éve alatt. Azt mondta, megfelelő egzisztenciát akar teremteni, hogy végre gyerekünk lehessen. Én még nem szerettem volna gyereket, hiszen a munkámban a legjobb helyen voltam, a legjobb időben, minden szuper volt körülöttem. Szerettem volna még egy kicsit élvezni az életet Andrással. Lehet, hogy sokan elítélnek most, de nem éreztem magam elég érettnek. Ez is, és az András munkahelyén folyamatosan jelen lévő stressz is feszültséget hozott a kapcsolatunkba. A házasságunk hamar a tönk szélére sodródott. Legalábbis én így éreztem. Ahányszor szóba hoztam a problémát, András terelt, és a beszélgetés vége mindig szexbe torkollt. Ez az egy dolog volt, ami tényleg működött köztünk. Ha veszekedtünk valamin, biztos, hogy ezzel akarta helyrehozni. Ha hülyeséget csinált, szex volt a válasz. Azonban egyre inkább azt vettem észre, hogy már pótcselekvéssé válik ez az egész. András egyre nehezebben jutott el az erekcióhoz, és nem is tartott ki az együttlét végéig, így rend szerint elmaradt az orgazmus. Az eszébe sem jutott, hogy máshogy is kielégíthetne, így én is hoppon maradtam. Kezdtem bezárkózni, és egyre kevésbé akartam lefeküdni vele. Ő is ritkábban hozta fel a dolgot, mert zavarta, hogy sokszor, egyre többször kudarcot vall. Nem akart róla beszélni, és ez még jobban eltávolított egymástól minket. Már alig beszélgettünk, nemhogy akármi mást csináltunk volna.

Egy céges bulin ismertem meg Dénest. Felüdülés volt számomra ez a férfi. Olyan volt, mint egy tiszta patak. Sokat nevettünk, és még innunk sem kellett ahhoz, hogy nagyon jól érezzük magunkat. Szeretett volna még találkozni. Nem mondtam nemet, és innen már csak sodródtam. Az otthoni stresszből Dénes lakásába menekültem, amikor csak tehettem. Ő egyedülálló volt, én András felesége, de valahogy már nem éreztem úgy, hogy hozzá tartozom. Dénesé voltam. A lelkem biztosan. Ő nem akart megváltoztatni, csak azt a nőt akarta, aki valójában voltam, vagyok. András pedig még többet dolgozott. Egyre többet és többet. Megállíthatatlan volt, és egyre elviselhetetlenebb is. Alig vártam azokat a napokat, amikor végre Dénessel lehettem. A munkámat is képes voltam háttérbe szorítani miatta, annyira jó volt vele lenni. Tudtam, hogy hamarosan döntenem kell. Vagy András, és az élet, amit teremtettünk, vagy Dénes, és a bizonytalan, ám szerelemmel teli jövő. Tegye mindenki a szívére a kezét! Mit választanátok? Kit választanátok? Az életünk egyszeri és megismételhetetlen. Nem élhetünk újra, még egyszer.

Dénest választom. Önző vagyok. Boldog akarok lenni. Tudom, hogy Andrással sok mindent elrontottunk, de úgy érzem, nem kizárólag az én hibám. Nálunk a stressz volt a harmadik fél a kapcsolatban. Remélem, neki is lesz esélye a boldogságra, mert igazán megérdemli.”

 

Kovács-Hain Zsuzsa

„Nálunk a stressz volt a harmadik fél a kapcsolatban” - Anikó története

„Megcsaltam Andrást, ez tény” – kezdi Anikó. A szomorúságánál már csak a szeme alatti karikák és táskák nagyobbak. „Rengeteget sírtam, nem is tudom, hogy van-e még könnyem. Persze, hibáztam, nem akarom sajnáltatni magam, de azért jó, ha megismerik a történetemet az én szemszögemből is.” – Anikó történetét Kovács-Hain Zsuzsa jegyezte le.

„Andrással a kapcsolatunk sosem volt az a mindent elsöprő szerelem. Nem volt az ideálom, és én sem az övé, de jól megvoltunk, jó körülmények közt éltünk. Ő az építőiparban dolgozik, építészmérnök, én marketinggel foglalkozom, nem voltak soha anyagi gondjaink. Az elején azt hittem, ez elég ahhoz, hogy egy házasság jól működjön. Eleinte boldogok voltunk, minden jól ment. Az érdeklődési körünk megegyezett, sok közös barátunk volt. Ám sajnos, ahogy ez a rossz romantikus filmekben is lenni szokott, ez mind kevés volt ahhoz, hogy az érdeklődésünk fennmaradjon egymás iránt.

András rengeteget dolgozott, alig voltunk együtt. Folyamatosan építkezéseken volt, nagyon sok házat tervezett a házasságunk három éve alatt. Azt mondta, megfelelő egzisztenciát akar teremteni, hogy végre gyerekünk lehessen. Én még nem szerettem volna gyereket, hiszen a munkámban a legjobb helyen voltam, a legjobb időben, minden szuper volt körülöttem. Szerettem volna még egy kicsit élvezni az életet Andrással. Lehet, hogy sokan elítélnek most, de nem éreztem magam elég érettnek. Ez is, és az András munkahelyén folyamatosan jelen lévő stressz is feszültséget hozott a kapcsolatunkba. A házasságunk hamar a tönk szélére sodródott. Legalábbis én így éreztem. Ahányszor szóba hoztam a problémát, András terelt, és a beszélgetés vége mindig szexbe torkollt. Ez az egy dolog volt, ami tényleg működött köztünk. Ha veszekedtünk valamin, biztos, hogy ezzel akarta helyrehozni. Ha hülyeséget csinált, szex volt a válasz. Azonban egyre inkább azt vettem észre, hogy már pótcselekvéssé válik ez az egész. András egyre nehezebben jutott el az erekcióhoz, és nem is tartott ki az együttlét végéig, így rend szerint elmaradt az orgazmus. Az eszébe sem jutott, hogy máshogy is kielégíthetne, így én is hoppon maradtam. Kezdtem bezárkózni, és egyre kevésbé akartam lefeküdni vele. Ő is ritkábban hozta fel a dolgot, mert zavarta, hogy sokszor, egyre többször kudarcot vall. Nem akart róla beszélni, és ez még jobban eltávolított egymástól minket. Már alig beszélgettünk, nemhogy akármi mást csináltunk volna.

Egy céges bulin ismertem meg Dénest. Felüdülés volt számomra ez a férfi. Olyan volt, mint egy tiszta patak. Sokat nevettünk, és még innunk sem kellett ahhoz, hogy nagyon jól érezzük magunkat. Szeretett volna még találkozni. Nem mondtam nemet, és innen már csak sodródtam. Az otthoni stresszből Dénes lakásába menekültem, amikor csak tehettem. Ő egyedülálló volt, én András felesége, de valahogy már nem éreztem úgy, hogy hozzá tartozom. Dénesé voltam. A lelkem biztosan. Ő nem akart megváltoztatni, csak azt a nőt akarta, aki valójában voltam, vagyok. András pedig még többet dolgozott. Egyre többet és többet. Megállíthatatlan volt, és egyre elviselhetetlenebb is. Alig vártam azokat a napokat, amikor végre Dénessel lehettem. A munkámat is képes voltam háttérbe szorítani miatta, annyira jó volt vele lenni. Tudtam, hogy hamarosan döntenem kell. Vagy András, és az élet, amit teremtettünk, vagy Dénes, és a bizonytalan, ám szerelemmel teli jövő. Tegye mindenki a szívére a kezét! Mit választanátok? Kit választanátok? Az életünk egyszeri és megismételhetetlen. Nem élhetünk újra, még egyszer.

Dénest választom. Önző vagyok. Boldog akarok lenni. Tudom, hogy Andrással sok mindent elrontottunk, de úgy érzem, nem kizárólag az én hibám. Nálunk a stressz volt a harmadik fél a kapcsolatban. Remélem, neki is lesz esélye a boldogságra, mert igazán megérdemli.”

 

Kovács-Hain Zsuzsa


Sokfélét hallasz a férfiproblémákról?
Szeretnél végre tisztán látni?

Az Online Urológiai Rendelés egy olyan fórum, ahol, anonimitásod megőrizve, bátran kérdezhetsz urológus szakértőinktől. 

Kapcsolatok

  • impresszum

    Impresszum


    Az A-FÉRFI weboldalt a Richter Gedeon Nyrt. üzemelteti. A portál szerkesztését és karbantartását a HealthLinePR-Med Kommunikációs Ügynökség végzi a Richter Gedeon Nyrt. megbízásából.

    Portál üzemeltetője
    Richter Gedeon Nyrt.
    Székhely: 1103 Budapest, Gyömrői út 19-21.
    Cg.: 01-10-040944 (Cégbíróság: Fővárosi Bíróság)
    Adószám: 10484878-2-44

    Portál szerkesztője, karbantartója
    HealthLinePR-Med Kommunikációs Ügynökség
    Székhely: 1037 Budapest, Montevideo utca 7.
    Email: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

    Főszerkesztő: Örkényi Gabriella
    Szerkesztőségi főmunkatárs: Kovács –Hain Zsuzsanna
    Munkatársak:
    Balogh Ferenc, Dr. Jármi Hilda, Földi Miklós,
    Frank Róbert, Haris Éva, Kapuvári Tamás, Molnár Miklós, Serbán Richárd,
    Szarvas Zoltán, Tóth Anna, Vémi Zoltán

    Kapcsolat:
    Richter Gedeon Nyrt. – kapcsolatért kattintson

    Hatóság: OGYÉI

    A weboldal urológiai szakmai tartalmát lektorálta: Dr. Lőrincz László urológus szakorvos


     

Online rendelés

  • mellékhatás bejelentés

    Amennyiben egy gyógyszerrel kapcsolatban mellékhatást vagy minőségi reklamációt szeretne bejelenteni, a következő lehetőségek bármelyikén megteheti:

    Tel: +36 1 505 7032

    Vagy az alábbi felületen:

    https://www.gedeonrichter.com//hu-hu/kapcsolat

    illetve a következő e-mail-címek bármelyikén:
    Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
    Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

kövess minket