Nárcizmus testközelből – Zoltán története

Nárcizmus testközelből

Egy kvázi boldog párkapcsolatban éltem, bár a szex kissé lapos volt már. A beszélgetéseink tartották életben, de már nem volt az igazi. Ezért volt könnyű kilépnem belőle, amikor találkoztam vele… a nővel. Zoltán történetét Komáromi Csenge jegyezte le.

Egy szórakozóhelyen láttam meg először, ahol a haverom szülinapját ünnepeltük. Ő is egy baráti társasággal volt. Egyből feltűnt. Gyönyörűnek láttam. Már attól lelkiismeret-furdalásom lett, hogy állandóan bámultam. Persze, nem tartott sokáig, amíg észrevette, hogy nézem. Odajött, és megkérdezte, mit bámulok. Itt kezdődött minden. A hatalmába kerültem, és nagyon nehezen tudtam kiszabadulni.

Elhagytam a nőt, akivel együtt éltem. Ennek anyám örült, mert utálta. Boldog volt, hogy végre találtam valaki mást, aki ki tud rángatni a (szerinte) depressziómból. Összeköltöztünk a lakásába, és fél év múlva összeházasodtunk. Anyám a legjobb barátnője lett, ez még ekkor nem zavart. A házasságkötést követő hetekben valami megváltozott. Folyton lerázott, mindig jobb dolga akadt, mint velem lenni. A szexről ne is beszéljünk, szinte már nem is volt köztünk semmi. Mindig kitalált valamit, és amikor lefeküdtünk, abban sem volt semmi felemelő. Otthon, a főzésen kívül mindent én csináltam. Az összes házimunkát rám hagyta, és persze elvárta, hogy agybe-főbe dicsérjem, ha mégis csinált valamit. 10-12 órát dolgoztam minden nap, próbáltam szinten tartani a lakást, bevásárolni, és mindenben helyt állni. Ő nem sokat csinált azon kívül, hogy sokat dolgozott, mert imádta a munkáját.

De én odavoltam érte. Annyira szerettem, ahogy még senkit életemben. Lassan, de biztosan süllyedtem egyre mélyebbre. A lelkem mélyén éreztem, hogy a részéről már nincs semmi, vagy talán nem is volt. Az érzelmei kizárólag önmaga felé irányultak. Sokat voltam egyedül. Mindig utazott valahova – üzleti ügyben. Természetesen eleinte nem gyanakodtam, de nemrég egy egész hétre Párizsba ment egy konferenciára. Tudtam, hogy nem ez az igazság. Amíg távol volt, egyre jobban éreztem, hogy nem volt ez igazi kapcsolat, nem volt igazi házasság. Használt engem, miközben én az életemet is odaadtam volna, annyira szerettem. Ez a gondolat egyszerre volt dühítő és nagyon elszomorító.

Amikor már a bankszámlámon egy fillér sem volt, mert mindet elköltötte, rájöttem, hogy nem hagyhatom, hogy így teljen el az életemből még akár egy perc is. Dühös voltam, és tudtam, hogy nem maradhatok. Összepakoltam, és egy szállodába mentem. Tudtam, hogy csak drasztikusan zárhatom le ezt az egész rémálmot. Ki kellett zárnom az érzéseimet, ami eleinte nagyon nehéz volt. Amikor rájött, hogy nem várom haza, felhívta anyámat, és előadta neki a nagyhalált. Elsírta, hogy mennyire szeret, és csak velem tud létezni, és hasonlók. Anyámnak persze csak ennyi kellett, nyomban a védelmébe vette. Én voltam a hibás mindenért. Biztos, hogy valamit nem jól csináltam. Anyám csak ezeket szajkózta. Most már zavart az a nagyon jó barátság, ami kialakult köztük, mert anyámat is ugyanúgy képes volt elvakítani, ahogy engem. Anyámnak kellett választania, mert én nem akartam ebben a csapdában élni tovább. Sajnos ő csak jóval később jött rá arra, hogy a házastársam nem az, akinek gondolta. És ez neki is rengeteg pénzébe került.

A szerelem kiszámíthatatlan dolog, sosem tudhatjuk, hogy kivel hoz össze a sors. A saját bőrömön kellett megtapasztalnom, hogy milyen egy ember, aki csak önmagát szereti. Minden tette csak azért volt, hogy ő boldog legyen. Nárcisz nem csak férfi lehet. A feleségem megkeserítette az életem, és nagyon sokáig tartott, míg ezt egyáltalán felfogtam. A szerelmem olyan erős volt iránta, hogy lehet, nem is akartam megérteni, mi is zajlik valójában. Hálás vagyok a sorsnak, amiért kilábaltam ebből, és megtaláltam újra önmagam.


Komáromi Csenge

Nárcizmus testközelből – Zoltán története

Nárcizmus testközelből

Egy kvázi boldog párkapcsolatban éltem, bár a szex kissé lapos volt már. A beszélgetéseink tartották életben, de már nem volt az igazi. Ezért volt könnyű kilépnem belőle, amikor találkoztam vele… a nővel. Zoltán történetét Komáromi Csenge jegyezte le.

Egy szórakozóhelyen láttam meg először, ahol a haverom szülinapját ünnepeltük. Ő is egy baráti társasággal volt. Egyből feltűnt. Gyönyörűnek láttam. Már attól lelkiismeret-furdalásom lett, hogy állandóan bámultam. Persze, nem tartott sokáig, amíg észrevette, hogy nézem. Odajött, és megkérdezte, mit bámulok. Itt kezdődött minden. A hatalmába kerültem, és nagyon nehezen tudtam kiszabadulni.

Elhagytam a nőt, akivel együtt éltem. Ennek anyám örült, mert utálta. Boldog volt, hogy végre találtam valaki mást, aki ki tud rángatni a (szerinte) depressziómból. Összeköltöztünk a lakásába, és fél év múlva összeházasodtunk. Anyám a legjobb barátnője lett, ez még ekkor nem zavart. A házasságkötést követő hetekben valami megváltozott. Folyton lerázott, mindig jobb dolga akadt, mint velem lenni. A szexről ne is beszéljünk, szinte már nem is volt köztünk semmi. Mindig kitalált valamit, és amikor lefeküdtünk, abban sem volt semmi felemelő. Otthon, a főzésen kívül mindent én csináltam. Az összes házimunkát rám hagyta, és persze elvárta, hogy agybe-főbe dicsérjem, ha mégis csinált valamit. 10-12 órát dolgoztam minden nap, próbáltam szinten tartani a lakást, bevásárolni, és mindenben helyt állni. Ő nem sokat csinált azon kívül, hogy sokat dolgozott, mert imádta a munkáját.

De én odavoltam érte. Annyira szerettem, ahogy még senkit életemben. Lassan, de biztosan süllyedtem egyre mélyebbre. A lelkem mélyén éreztem, hogy a részéről már nincs semmi, vagy talán nem is volt. Az érzelmei kizárólag önmaga felé irányultak. Sokat voltam egyedül. Mindig utazott valahova – üzleti ügyben. Természetesen eleinte nem gyanakodtam, de nemrég egy egész hétre Párizsba ment egy konferenciára. Tudtam, hogy nem ez az igazság. Amíg távol volt, egyre jobban éreztem, hogy nem volt ez igazi kapcsolat, nem volt igazi házasság. Használt engem, miközben én az életemet is odaadtam volna, annyira szerettem. Ez a gondolat egyszerre volt dühítő és nagyon elszomorító.

Amikor már a bankszámlámon egy fillér sem volt, mert mindet elköltötte, rájöttem, hogy nem hagyhatom, hogy így teljen el az életemből még akár egy perc is. Dühös voltam, és tudtam, hogy nem maradhatok. Összepakoltam, és egy szállodába mentem. Tudtam, hogy csak drasztikusan zárhatom le ezt az egész rémálmot. Ki kellett zárnom az érzéseimet, ami eleinte nagyon nehéz volt. Amikor rájött, hogy nem várom haza, felhívta anyámat, és előadta neki a nagyhalált. Elsírta, hogy mennyire szeret, és csak velem tud létezni, és hasonlók. Anyámnak persze csak ennyi kellett, nyomban a védelmébe vette. Én voltam a hibás mindenért. Biztos, hogy valamit nem jól csináltam. Anyám csak ezeket szajkózta. Most már zavart az a nagyon jó barátság, ami kialakult köztük, mert anyámat is ugyanúgy képes volt elvakítani, ahogy engem. Anyámnak kellett választania, mert én nem akartam ebben a csapdában élni tovább. Sajnos ő csak jóval később jött rá arra, hogy a házastársam nem az, akinek gondolta. És ez neki is rengeteg pénzébe került.

A szerelem kiszámíthatatlan dolog, sosem tudhatjuk, hogy kivel hoz össze a sors. A saját bőrömön kellett megtapasztalnom, hogy milyen egy ember, aki csak önmagát szereti. Minden tette csak azért volt, hogy ő boldog legyen. Nárcisz nem csak férfi lehet. A feleségem megkeserítette az életem, és nagyon sokáig tartott, míg ezt egyáltalán felfogtam. A szerelmem olyan erős volt iránta, hogy lehet, nem is akartam megérteni, mi is zajlik valójában. Hálás vagyok a sorsnak, amiért kilábaltam ebből, és megtaláltam újra önmagam.


Komáromi Csenge

Nárcizmus testközelből – Zoltán története

Nárcizmus testközelből

Egy kvázi boldog párkapcsolatban éltem, bár a szex kissé lapos volt már. A beszélgetéseink tartották életben, de már nem volt az igazi. Ezért volt könnyű kilépnem belőle, amikor találkoztam vele… a nővel. Zoltán történetét Komáromi Csenge jegyezte le.

Egy szórakozóhelyen láttam meg először, ahol a haverom szülinapját ünnepeltük. Ő is egy baráti társasággal volt. Egyből feltűnt. Gyönyörűnek láttam. Már attól lelkiismeret-furdalásom lett, hogy állandóan bámultam. Persze, nem tartott sokáig, amíg észrevette, hogy nézem. Odajött, és megkérdezte, mit bámulok. Itt kezdődött minden. A hatalmába kerültem, és nagyon nehezen tudtam kiszabadulni.

Elhagytam a nőt, akivel együtt éltem. Ennek anyám örült, mert utálta. Boldog volt, hogy végre találtam valaki mást, aki ki tud rángatni a (szerinte) depressziómból. Összeköltöztünk a lakásába, és fél év múlva összeházasodtunk. Anyám a legjobb barátnője lett, ez még ekkor nem zavart. A házasságkötést követő hetekben valami megváltozott. Folyton lerázott, mindig jobb dolga akadt, mint velem lenni. A szexről ne is beszéljünk, szinte már nem is volt köztünk semmi. Mindig kitalált valamit, és amikor lefeküdtünk, abban sem volt semmi felemelő. Otthon, a főzésen kívül mindent én csináltam. Az összes házimunkát rám hagyta, és persze elvárta, hogy agybe-főbe dicsérjem, ha mégis csinált valamit. 10-12 órát dolgoztam minden nap, próbáltam szinten tartani a lakást, bevásárolni, és mindenben helyt állni. Ő nem sokat csinált azon kívül, hogy sokat dolgozott, mert imádta a munkáját.

De én odavoltam érte. Annyira szerettem, ahogy még senkit életemben. Lassan, de biztosan süllyedtem egyre mélyebbre. A lelkem mélyén éreztem, hogy a részéről már nincs semmi, vagy talán nem is volt. Az érzelmei kizárólag önmaga felé irányultak. Sokat voltam egyedül. Mindig utazott valahova – üzleti ügyben. Természetesen eleinte nem gyanakodtam, de nemrég egy egész hétre Párizsba ment egy konferenciára. Tudtam, hogy nem ez az igazság. Amíg távol volt, egyre jobban éreztem, hogy nem volt ez igazi kapcsolat, nem volt igazi házasság. Használt engem, miközben én az életemet is odaadtam volna, annyira szerettem. Ez a gondolat egyszerre volt dühítő és nagyon elszomorító.

Amikor már a bankszámlámon egy fillér sem volt, mert mindet elköltötte, rájöttem, hogy nem hagyhatom, hogy így teljen el az életemből még akár egy perc is. Dühös voltam, és tudtam, hogy nem maradhatok. Összepakoltam, és egy szállodába mentem. Tudtam, hogy csak drasztikusan zárhatom le ezt az egész rémálmot. Ki kellett zárnom az érzéseimet, ami eleinte nagyon nehéz volt. Amikor rájött, hogy nem várom haza, felhívta anyámat, és előadta neki a nagyhalált. Elsírta, hogy mennyire szeret, és csak velem tud létezni, és hasonlók. Anyámnak persze csak ennyi kellett, nyomban a védelmébe vette. Én voltam a hibás mindenért. Biztos, hogy valamit nem jól csináltam. Anyám csak ezeket szajkózta. Most már zavart az a nagyon jó barátság, ami kialakult köztük, mert anyámat is ugyanúgy képes volt elvakítani, ahogy engem. Anyámnak kellett választania, mert én nem akartam ebben a csapdában élni tovább. Sajnos ő csak jóval később jött rá arra, hogy a házastársam nem az, akinek gondolta. És ez neki is rengeteg pénzébe került.

A szerelem kiszámíthatatlan dolog, sosem tudhatjuk, hogy kivel hoz össze a sors. A saját bőrömön kellett megtapasztalnom, hogy milyen egy ember, aki csak önmagát szereti. Minden tette csak azért volt, hogy ő boldog legyen. Nárcisz nem csak férfi lehet. A feleségem megkeserítette az életem, és nagyon sokáig tartott, míg ezt egyáltalán felfogtam. A szerelmem olyan erős volt iránta, hogy lehet, nem is akartam megérteni, mi is zajlik valójában. Hálás vagyok a sorsnak, amiért kilábaltam ebből, és megtaláltam újra önmagam.


Komáromi Csenge


Sokfélét hallasz a férfiproblémákról?
Szeretnél végre tisztán látni?

Az Online Urológiai Rendelés egy olyan fórum, ahol, anonimitásod megőrizve, bátran kérdezhetsz urológus szakértőinktől. 

Kapcsolatok

  • impresszum

    Impresszum


    Az A-FÉRFI weboldalt a Richter Gedeon Nyrt. üzemelteti. A portál szerkesztését és karbantartását a HealthLinePR-Med Kommunikációs Ügynökség végzi a Richter Gedeon Nyrt. megbízásából.

    Portál üzemeltetője
    Richter Gedeon Nyrt.
    Székhely: 1103 Budapest, Gyömrői út 19-21.
    Cg.: 01-10-040944 (Cégbíróság: Fővárosi Bíróság)
    Adószám: 10484878-2-44

    Portál szerkesztője, karbantartója
    HealthLinePR-Med Kommunikációs Ügynökség
    Székhely: 1037 Budapest, Montevideo utca 7.
    Email: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

    Főszerkesztő: Örkényi Gabriella
    Szerkesztőségi főmunkatárs: Kovács –Hain Zsuzsanna
    Munkatársak:
    Balogh Ferenc, Dr. Jármi Hilda, Földi Miklós,
    Frank Róbert, Haris Éva, Kapuvári Tamás, Molnár Miklós, Serbán Richárd,
    Szarvas Zoltán, Tóth Anna, Vémi Zoltán


    Kapcsolat:
    Richter Gedeon Nyrt. – kapcsolatért kattintson


    Hatóság: OGYÉI
     

Online rendelés

  • mellékhatás bejelentés

    Mellékhatás bejelentés

     

    Amennyiben egy gyógyszerrel kapcsolatban mellékhatást vagy minőségi reklamációt szeretne bejelenteni, a következő lehetőségek bármelyikén megteheti:

    az alábbi felületen:

    https://www.richter.hu/hu-HU/kapcsolat/Pages/Mellekhatasbejelentes.aspx

    illetve a következő e-mail-címek bármelyikén:
    Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
    Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

kövess minket