Tény, hogy sem a férfiaknak, sem a nőknek nem mindig azonos szinten van a szexuális vágyuk. Azt valaminek vagy valakinek ki kell váltania. Bebizonyították, hogy vannak nemi különbségek a szexuális vágy kialakulásában és megélésében is. De vajon a vágy csökkenésében és a szexuális kudarcokban mekkora szerepe van a külső elvárásoknak?

Gyakori elvárások

Ugye, sokszor botránkozunk meg még ma is azon, hogy egy nő nyíltan felvállalja a szexuális vágyát? Ez nem megszokott dolog, bár talán már pozitív irányba történt egy kis elmozdulás. Egy nő ne nagyon beszéljen a szexualitásról, hiszen az nem igazán illik egy nőnek. A női nemhez és szerephez az évszázadok, évezredek során szinte hozzátapadt a tisztaság, a szűziesség sztereotípiája, és ennek történelmi, kulturális és vallási okai is vannak. Ennek megfelelően a női vágy sokkal rejtettebb, összetettebb, mint a férfiak esetében. A nőknél nagyon fontos, hogy milyen élethelyzetben, milyen érzelmi helyzetben vannak épp, milyen az a folyamat, ami elvezet végül a szexuális együttléthez.

A férfiak tekintetében elvárás, hogy mindig képesek legyenek a szexre, mindig vágyjanak rá, mindig akarják. Ezt szoktuk meg, azt gondoljuk, ennek így kell lennie. Alapvető szükségletnek gondoljuk a szexet a férfiak esetében. Egy férfi máshogy éli meg az érzelmeit. Ez pedig sokféle szexuális probléma okozója lehet. A teljesítés kényszere minden férfinál felütheti a fejét az elvárások miatt. A merevedési zavaroknak egyik oka ez a hiedelem, ami rendkívül romboló hatású lelkileg is. Ez mindkét nem számára nehéz téma, mert a nő is megélheti kudarcként a szexuális problémát, a merevedési zavart, hiszen saját magát okolhatja miatta, ez pedig szorongáshoz vezethet mindkét nemnél.  

Kémia és kommunikáció

Az egymásra találás egy új kapcsolatban rendkívül szenvedélyes lehet. Ebben az izgalom is a tetőfokán van. Ezekben a kapcsolatokban is előfordulhat szexuális probléma, de nagyon ritka. Ilyen helyzetből is eljuthat két ember a rutinig, az unalomig, ami viszont megöli a kémiát is, ami jól működött. Ha érzelmileg nincs rendben a kapcsolat, a felek nem tudják kifejezni az érzelmeiket, nem tudják azokat megbeszélni, akkor egy idő után a kémia kevés lesz.

Egyenrangú felek?

A régmúltban a nő a férfi tulajdonaként nem rendelkezett semmivel, az volt a dolga, hogy a férfit kiszolgálja. A férfiakban kialakult egy természetes dominancia. Ma már a nőknek sokkal több a társadalom által elfogadott szerepük egy kapcsolatot tekintve. Ma már többet kezdeményeznek a nők, már a régi vadász szerep nem kifejezetten a férfi nemhez kapcsolódik. Természetesen ebben vannak generációk közti különbségek. Egy 50-es nő esetében biztosan sokkal ritkább a kezdeményezőkészség, mint egy 20-as éveiben lévő nőnél. Ez valahol nevelés kérdése is, hiszen sokszor azt visszük tovább, amit a felmenőinktől láttunk. Nagyon határozott személyiségnek kell lenni ahhoz, hogy fel merjük és fel tudjuk vállalni a valódi érzelmeinket, vágyainkat.

Nem kell, hogy elvárás legyen, hogy egy férfi mindent meg tudjon szerelni otthon, ismerje az összes focicsapatot, a nő pedig tudjon főzni és sírjon a filmeken. Már az elfogadás irányába tartunk ebben is. Sokkal jobban elfogadjuk azt, ha egy férfi és egy nő nem feltétlenül tölti be a klasszikus szerepeket.

A szexre vetítve is nagyon érdekes ez. A nő is nyugodtan kezdeményezheti a szexuális együttlétet, nem kell mindig a férfi legyen a nyitó fél. Ezzel kapcsolatban azonban még kissé megszokáshoz, szerepekhez, elképzelésekhez kötjük a szexuális kapcsolatokat, ami nem mindig fut együtt a valódi vággyal.

Szorongás és bűntudat – a vágy gyilkosai

Tipikus érzés a szexualitással kapcsolatban a szégyen… Vajon kifejezhető-e az, amire vágyunk? Ha ez szégyennel jár, hogy erről beszéljünk, az nagyon nehéz, rossz irányba viheti a kapcsolatot. A vágy sokszor bűntudattal is jár, emellett pedig akár szorongással. A férfiaknál ez teljesítményszorongásban csúcsosodik ki: merevedést kell produkálni. A nőknél az okoz teljesítményszorongást, hogy orgazmust kell produkálni. A fáradtság szintén lehet a vágy gyilkosa. Sokszor nem jön össze az együttlét, mert már olyan fáradtak vagyunk, hogy nincs erőnk a másikkal kapcsolódni.

Minden emberi kapcsolódásban nagyon fontos az őszinte kommunikáció, az, hogy felvállaljuk az érzéseinket, hogy ki tudjuk mondani, mi az, amire vágyunk. Ma már a társadalom jóval elnézőbb, mint akár néhány évtizeddel ezelőtt, minden az elfogadás irányába halad, ami feltétlenül pozitív változás.

Ligeti Anna