Mindig is kíváncsi voltam arra, hogyan lehet valaki úgy jelen egy férfi életében, hogy közben pontosan tudja: nem ő az első. Én aligha lennék képes erre. Számomra egy kapcsolatban nehezen lenne elfogadható, hogy csak bizonyos napokon, néhány órára, titokban jut hely nekem a másik életében. Mégis vannak nők, akik képesek ezt a helyzetet elfogadni, sőt, egy ideig kifejezetten jól érzik magukat benne.

De vajon miért? Mi az, ami miatt valaki beéri egy részleges kapcsolattal? A kíváncsiságom arra ösztönzött, hogy olyan nőkkel beszélgessek, akik kerültek már szeretői szerepbe. A történeteikből pedig kiderült, hogy korántsem lehet egyetlen személyiségtípussal elintézni ezt a kérdést. Van, aki nem akar hagyományos párkapcsolatot, más az érzéseibe kapaszkodik, megint más pedig hosszú ideig abban bízik, hogy egyszer majd őt választják.

Van, akinek éppen a szabadság miatt vonzó

Elsőre talán furcsa, de akadnak olyan nők, akik számára egy foglalt férfival való kapcsolat nem feltétlenül jelent szenvedést. Sőt, bizonyos élethelyzetekben éppen az tetszik benne, hogy nem kell a hagyományos párkapcsolatok minden terhével együtt élniük. Nincs közös háztartás, nincs napi elszámolás, és nem kell minden szabad percet egymáshoz igazítani. A kapcsolat akkor történik, amikor mindkettőjüknek megfelel, a többi időben pedig mindenki éli a saját életét. Ez addig működhet könnyedén, amíg valóban egyik fél sem akar többet. Amikor azonban az érzelmek elmélyülnek, a korábban kényelmes határok már egészen mást jelenthetnek.

Van, aki végre fontosnak és kívánatosnak érzi magát

Más nőknél nem is feltétlenül maga a férfi az elsődleges vonzerő, hanem az érzés, amit mellette átélnek. Jólesik, hogy valaki figyel rájuk, keresi a társaságukat, kíváncsi rájuk, és újra nőként tekint rájuk. Különösen erős lehet ez akkor, ha valaki egy hosszú, érzelmileg sivár kapcsolatból érkezik, vagy éppen egy olyan időszakot él át, amikor kevés visszajelzést kap arról, hogy értékes és vonzó. Ilyenkor a szeretői kapcsolat könnyen sokkal többet jelenthet egyszerű kalandnál. A nő nemcsak egy férfit kap, hanem azt az érzést is, hogy valaki számára különleges. És néha éppen ezt a legnehezebb elengedni.

Van, aki tényleg elhiszi, hogy egyszer majd őt választják

Talán a leggyakoribb történetek egyike, amikor a férfi azt mondja: otthon már régóta nem működik semmi, a kapcsolatuk tulajdonképpen véget ért, csak még nem tudja, hogyan lépjen ki belőle. A másik fél pedig vár. Vár arra, hogy eljöjjön a megfelelő pillanat, hogy a férfi rendezze az életét, hogy végre ne kelljen titokban találkozniuk. Közben pedig minden közös pillanat megerősítésnek tűnhet: ha ennyire szeret, biztosan csak idő kérdése, hogy engem válasszon. Csakhogy a várakozásnak nincs mindig vége. És miközben a nő egy közös jövőben reménykedik, könnyen lehet, hogy a férfi számára éppen ez a felállás megfelelő.

Van, aki nem akart szerető lenni, csak beleszeretett

Talán őket a legnehezebb kívülről megérteni. Nem kerestek foglalt férfit, nem akartak titkos kapcsolatot, és eszük ágában sem volt más életébe belépni. Egyszerűen csak találkoztak valakivel, kialakult a vonzalom, aztán az érzelmek gyorsabban haladtak, mint ahogy a józan ész követni tudta volna. Mire kiderült, hogy a férfinak párja vagy felesége van, már túl sokat jelentett ahhoz, hogy könnyű legyen kiszállni. Ilyenkor már nem arról szól a történet, hogy valaki milyen „szeretőtípus”, hanem arról, hogy mit kezd egy olyan szerelemmel, amely eleve bonyolult helyzetbe érkezett.

És van, aki pontosan tudja, mit vállal

Nem minden szerető várja azt, hogy egyszer feleség legyen. Vannak nők, akik tudatosan választanak olyan kapcsolatot, amelynek megvannak a maga korlátai, és nem is akarnak többet annál, amit a másik adni tud. Nem keresnek közös otthont, nem terveznek együtt hosszú távra, és nem szeretnék, ha a férfi felforgatná miattuk az egész életét. Számukra ez egy különálló kapcsolat, amelynek pontosan ismerik a szabályait. Persze az érzelmek itt is felülírhatják az eredeti elképzeléseket. Amit az elején még könnyűnek gondolunk, később sokkal többet jelenthet, mint amire számítottunk.

Talán nincs is olyan, hogy „szeretőtípus”

A beszélgetések után én sem tudtam egyetlen kategóriába sorolni ezeket a nőket. Nem voltak egyformák, és nem ugyanazt keresték. Volt, aki a szabadságot szerette a kapcsolatban, volt, akinek a figyelem hiányzott az életéből, más pedig egyszerűen beleszeretett egy olyan férfiba, aki nem volt szabad. Talán ezért sem érdemes túl könnyen címkézni őket. Egy szeretői kapcsolat mögött ugyanúgy lehet magány, kíváncsiság, szerelem, önbizalomhiány, szabadságvágy vagy egyszerűen egy rossz időzítés. És talán a legérdekesebb kérdés nem is az, hogy milyen nő lesz szerető, hanem az, hogy miért tud valaki hosszabb ideig boldogulni egy olyan kapcsolatban, amelyben mindig marad egy üres hely. Mert lehet, hogy kívülről csak azt látjuk: egy nő beéri a kevéssel. Belülről azonban lehet, hogy egészen mást él meg. És ezt talán csak az érti igazán, aki már volt olyan helyzetben, amikor nem azt kapta a szerelemtől, amire vágyott – mégis nehezen tudott lemondani róla.

Kovács-Hain Zsuzsa