A 19-20. századi udvarlás és szerelem egészen más volt, mint manapság. Más helyet foglaltak el a nők, mint ma, és más volt a férfiak felé tanúsított elvárás is. Hogy mennyit és miben változott az udvarlás, arról Frank Róbert tanácsadó szakpszichológussal beszélgettünk.

Fontos, hogy régen nem volt a nőknek szavazójoguk. Ez igencsak meghatározta a helyüket a társadalomban, illetve a férfiakhoz viszonyítva is – mondja Frank Róbert. Egyszerűen mások voltak a szerepek, mint ma, más volt a viszonyulás a nőkhöz. Volt egy bevett szabályrendszer, amit követni kellett. Megvolt az, hogy hogyan illik csinálni a dolgokat, sokkal kötöttebbek voltak a szabályok. Mára a társadalmi osztályok és a nemi szerepek is elmosódtak. Megjelentek az egyéni igények. A klasszikus értelemben vett udvarlás mára már szinte teljesen eltűnt.

Ma mennyire jellemző, hogy a szülők beleszólnak a párválasztásba? Létezik ez még?

Persze, létezik. Az már azonban más kérdés, hogy a fiatalok beavatják-e a szülőket. Van egy családi norma, amit a családok követnek. Az természetes, hogy a szülő a legjobbat akarja a gyerekének, így a párválasztás terén is az a szándéka, hogy a szerinte legjobb irányba terelje a fiatalt. A ’70-es évekbeli hippimozgalom idején a szerelem került előtérbe, nem a vagyon számított, mint azelőtt. Az volt a lényeg, hogy a két fiatal szeresse egymást, a többi lényegtelen volt. Ma a vagyon elsődleges. Ez volt a 20. század elején is, csak kicsit más formában. Ebből ered sok családi ellentét, az anyósproblémák. Ma a kötődés is sokkal erősebb. Régen engedték a gyerekeket, fiatalokat, ma ez kevésbé jellemző, jobban féltik őket a szülők. A fiatalok persze próbálnak kitörni ebből. A szülőkben bizonytalanság van sok mindennel kapcsolatban, ezért a családba, a gyermekeikbe kapaszkodnak.

Ma is randevúznak, vagy ez a szokás mára teljesen eltűnt?

A randevúval kapcsolatban van egy bizonytalanság a fiatalokban. Kerülni akarják a kudarcot. Ez persze sokszor nem sikerül. Ennek a bizonytalanságnak az árnyékában 5-6 kapcsolatot futtatnak egyszerre. A legkevésbé kényelmetlent, a legkevésbé „kudarcgyanús” kapcsolatot választják, és az sem túl biztos sokszor. Az önértékelés zavarai miatt van, hogy nem igazán mernek klasszikus értelemben randevúzni. Az online térnek hihetetlen jelentősége lett, hiszen az egy kényelmes terep. A személyes találkozásokkor mindennek nagyobb súlya van. Régen minden sokkal lassúbb volt. A szerelmesek leveleztek. Egy-egy levél eljuttatása hosszú időbe, hetekbe telt. A levelek után személyesen találkoztak, aztán megint leveleztek, ha úgy hozta a sors. Ma minden sokkal gyorsabb, elkopott a szavak jelentősége. Ma már elég egy emoji, amivel ki lehet bújni a felelősség alól, nyomatékot lehet adni a messengeren leírt mondanivalónak. 

Hol ismerkedtek egykor, és mi ma az ismerkedés színtere?

Régen voltak bálok, táncház, ahol nem lehetett elbújni, fel kellett vállalni önmagukat. Ma is vannak táncos helyek, ahol ezt meg lehet tenni. Szoktam is javasolni zárkózott pácienseknek, hogy menjenek el megnézni egy salsa klubot. Ez sok mindenre rádöbbenti őket saját magukkal kapcsolatban is. Azért ma nem az a jellemző, hogy salsázás közben ismerkednek a fiatalok. Online randiappokon, közösségi oldalakon zajlik inkább az ismerkedés.

Mennyire dominált a testiség egykor, és ma mi a helyzet?

Régen is nagy szerepe volt, csak nem beszéltek róla ennyit, mint ma. Ami elsőre megfogja a másikat, az a külső. Az emberek vizuálisak. Szépségideálok mindig voltak és ma is vannak, ezekhez ragaszkodnak. A divat, az öltözködés, a hajviselet, a kinézet régen is fontos volt, ma pedig pláne. Régebben talán a titokzatosság volt lényeges, ez ma már nem annyira van jelen ismerkedéskor.

Kovács-Hain Zsuzsa