Szeret a férjem?

Szeret a férjem?

Anna 20 éve van együtt a férjével, Andrással. Nagyon szeretik egymást. Elmondása szerint az övék szerelem volt első látásra. Amikor leültünk beszélgetni, egyszer csak előkerültek Anna vívódásai. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi együtt töltött idő után kérdéses lehet számára, hogy a férje szereti-e.

Annyira rohanunk állandóan – kezdi Anna – hogy sokszor nem is gondolkodunk, nem is vesszük észre az apróságokat. A férjem például ma egy nagy csokor virággal állított haza, amelyben 20 szál virág van. Azt sem tudtam, hogy mi az alkalom, amire kapom. Pedig ma nőnap van, és ő ezzel akart köszönetet mondani nekem. Ilyenkor ostorozom magam egy darabig, aztán persze elcsitul a bűntudatom. Sokszor eszembe jut, hogy mennyire természetesnek vesszük azt, hogy a társunk mellettünk van. Pedig ez nem is olyan egyértelmű.

Még ilyen hosszú idő után is jöhet valaki, akibe beleszeret, akiért jobban, hangosabban dobog majd a szíve. Amikor ilyen gondolataim támadnak, nagyon elszomorodom, pedig tudom, hogy szó nélkül elengedném. Hogy miért? Szerintem egy szerelem addig él igazán, amíg mindkét fél fülig benne van. Ha az egyikük már egy pillanatra is megszűnik érezni a másik iránt ezt a felemelő érzést, akkor annak a kapcsolatnak ott és akkor vége van. Abban a pillanatban. Nem hiszek abban, hogy azok a kapcsolatok jól alakulnak, ahol kihunyt a szerelem. Nem hiszek abban, hogy két ember tud szerelem nélkül együtt lenni hosszú távon. Valahogy nem tudom elképzelni.

Az én olvasatomban a házasság szerelmen alapul, nem lehet érzelmek nélkül valódi társaknak lenni. És ez néha megrémít. Mi lesz, ha András egyszer csak már nem érzi? Ha már nem szeret?

Minden nap együtt fekszünk le, átöleljük egymást, vagy csak megfogjuk egymás kezét, és úgy alszunk el. Sokszor még órákig beszélgetünk elalvás előtt. Érzem, hogy szeret, de kezd már nagyon természetes lenni, hogy így érez. Néha törnek rám ezek a vívódások, és akkor nagyon nehezen szabadulok tőlük.

Már Andrásnak is beszéltem erről. Megkérdeztem, hogy ő szokott-e hasonlókat érezni. Kiderült, hogy őt is ugyanúgy foglalkoztatja, hogy én vajon meddig fogom szeretni. Abban is egyetértettünk, hogy az emberek nem élhetnek társas kapcsolatban szerelem nélkül. Az mindig kell. Kell a szexhez, kell ahhoz, hogy úgy nézzünk egymásra öregen, betegen, meghízva, lefogyva, ahogy az első napon. A szerelem nem érzés, hanem állapot, ami valószínűleg – ha az ember szerencsés – a sírig tart.

Anna és András az én szememben mindig is a tökéletes pár megtestesítői voltak, erre kiderül, hogy még ők is vívódnak, nem biztosak 100 százalékig az érzéseikben. Azaz abban biztosak, csak a párjuk érzéseiben nem. Rájöttem, hogy bennünket, szerelmeseket az éltet, hogy a szerelmünket nap mint nap elkápráztassuk azzal, hogy figyelünk rá, fontos nekünk, adunk magunkból. Cserébe pedig nem várunk viszonzást, csak azt, hogy ő is szeressen, és ha már mégsem érzi, mondja el őszintén. Nincs rosszabb a szerelem nélküli élettársi kapcsolatnál. Létezik persze ilyesfajta együttélés is, de az nem szerelem – mondja Anna. És ebben igazán egyetértettünk.

 

Ligeti Anna

 

 

Szeret a férjem?

Szeret a férjem?

Anna 20 éve van együtt a férjével, Andrással. Nagyon szeretik egymást. Elmondása szerint az övék szerelem volt első látásra. Amikor leültünk beszélgetni, egyszer csak előkerültek Anna vívódásai. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi együtt töltött idő után kérdéses lehet számára, hogy a férje szereti-e.

Annyira rohanunk állandóan – kezdi Anna – hogy sokszor nem is gondolkodunk, nem is vesszük észre az apróságokat. A férjem például ma egy nagy csokor virággal állított haza, amelyben 20 szál virág van. Azt sem tudtam, hogy mi az alkalom, amire kapom. Pedig ma nőnap van, és ő ezzel akart köszönetet mondani nekem. Ilyenkor ostorozom magam egy darabig, aztán persze elcsitul a bűntudatom. Sokszor eszembe jut, hogy mennyire természetesnek vesszük azt, hogy a társunk mellettünk van. Pedig ez nem is olyan egyértelmű.

Még ilyen hosszú idő után is jöhet valaki, akibe beleszeret, akiért jobban, hangosabban dobog majd a szíve. Amikor ilyen gondolataim támadnak, nagyon elszomorodom, pedig tudom, hogy szó nélkül elengedném. Hogy miért? Szerintem egy szerelem addig él igazán, amíg mindkét fél fülig benne van. Ha az egyikük már egy pillanatra is megszűnik érezni a másik iránt ezt a felemelő érzést, akkor annak a kapcsolatnak ott és akkor vége van. Abban a pillanatban. Nem hiszek abban, hogy azok a kapcsolatok jól alakulnak, ahol kihunyt a szerelem. Nem hiszek abban, hogy két ember tud szerelem nélkül együtt lenni hosszú távon. Valahogy nem tudom elképzelni.

Az én olvasatomban a házasság szerelmen alapul, nem lehet érzelmek nélkül valódi társaknak lenni. És ez néha megrémít. Mi lesz, ha András egyszer csak már nem érzi? Ha már nem szeret?

Minden nap együtt fekszünk le, átöleljük egymást, vagy csak megfogjuk egymás kezét, és úgy alszunk el. Sokszor még órákig beszélgetünk elalvás előtt. Érzem, hogy szeret, de kezd már nagyon természetes lenni, hogy így érez. Néha törnek rám ezek a vívódások, és akkor nagyon nehezen szabadulok tőlük.

Már Andrásnak is beszéltem erről. Megkérdeztem, hogy ő szokott-e hasonlókat érezni. Kiderült, hogy őt is ugyanúgy foglalkoztatja, hogy én vajon meddig fogom szeretni. Abban is egyetértettünk, hogy az emberek nem élhetnek társas kapcsolatban szerelem nélkül. Az mindig kell. Kell a szexhez, kell ahhoz, hogy úgy nézzünk egymásra öregen, betegen, meghízva, lefogyva, ahogy az első napon. A szerelem nem érzés, hanem állapot, ami valószínűleg – ha az ember szerencsés – a sírig tart.

Anna és András az én szememben mindig is a tökéletes pár megtestesítői voltak, erre kiderül, hogy még ők is vívódnak, nem biztosak 100 százalékig az érzéseikben. Azaz abban biztosak, csak a párjuk érzéseiben nem. Rájöttem, hogy bennünket, szerelmeseket az éltet, hogy a szerelmünket nap mint nap elkápráztassuk azzal, hogy figyelünk rá, fontos nekünk, adunk magunkból. Cserébe pedig nem várunk viszonzást, csak azt, hogy ő is szeressen, és ha már mégsem érzi, mondja el őszintén. Nincs rosszabb a szerelem nélküli élettársi kapcsolatnál. Létezik persze ilyesfajta együttélés is, de az nem szerelem – mondja Anna. És ebben igazán egyetértettünk.

 

Ligeti Anna

 

 

Szeret a férjem?

Szeret a férjem?

Anna 20 éve van együtt a férjével, Andrással. Nagyon szeretik egymást. Elmondása szerint az övék szerelem volt első látásra. Amikor leültünk beszélgetni, egyszer csak előkerültek Anna vívódásai. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi együtt töltött idő után kérdéses lehet számára, hogy a férje szereti-e.

Annyira rohanunk állandóan – kezdi Anna – hogy sokszor nem is gondolkodunk, nem is vesszük észre az apróságokat. A férjem például ma egy nagy csokor virággal állított haza, amelyben 20 szál virág van. Azt sem tudtam, hogy mi az alkalom, amire kapom. Pedig ma nőnap van, és ő ezzel akart köszönetet mondani nekem. Ilyenkor ostorozom magam egy darabig, aztán persze elcsitul a bűntudatom. Sokszor eszembe jut, hogy mennyire természetesnek vesszük azt, hogy a társunk mellettünk van. Pedig ez nem is olyan egyértelmű.

Még ilyen hosszú idő után is jöhet valaki, akibe beleszeret, akiért jobban, hangosabban dobog majd a szíve. Amikor ilyen gondolataim támadnak, nagyon elszomorodom, pedig tudom, hogy szó nélkül elengedném. Hogy miért? Szerintem egy szerelem addig él igazán, amíg mindkét fél fülig benne van. Ha az egyikük már egy pillanatra is megszűnik érezni a másik iránt ezt a felemelő érzést, akkor annak a kapcsolatnak ott és akkor vége van. Abban a pillanatban. Nem hiszek abban, hogy azok a kapcsolatok jól alakulnak, ahol kihunyt a szerelem. Nem hiszek abban, hogy két ember tud szerelem nélkül együtt lenni hosszú távon. Valahogy nem tudom elképzelni.

Az én olvasatomban a házasság szerelmen alapul, nem lehet érzelmek nélkül valódi társaknak lenni. És ez néha megrémít. Mi lesz, ha András egyszer csak már nem érzi? Ha már nem szeret?

Minden nap együtt fekszünk le, átöleljük egymást, vagy csak megfogjuk egymás kezét, és úgy alszunk el. Sokszor még órákig beszélgetünk elalvás előtt. Érzem, hogy szeret, de kezd már nagyon természetes lenni, hogy így érez. Néha törnek rám ezek a vívódások, és akkor nagyon nehezen szabadulok tőlük.

Már Andrásnak is beszéltem erről. Megkérdeztem, hogy ő szokott-e hasonlókat érezni. Kiderült, hogy őt is ugyanúgy foglalkoztatja, hogy én vajon meddig fogom szeretni. Abban is egyetértettünk, hogy az emberek nem élhetnek társas kapcsolatban szerelem nélkül. Az mindig kell. Kell a szexhez, kell ahhoz, hogy úgy nézzünk egymásra öregen, betegen, meghízva, lefogyva, ahogy az első napon. A szerelem nem érzés, hanem állapot, ami valószínűleg – ha az ember szerencsés – a sírig tart.

Anna és András az én szememben mindig is a tökéletes pár megtestesítői voltak, erre kiderül, hogy még ők is vívódnak, nem biztosak 100 százalékig az érzéseikben. Azaz abban biztosak, csak a párjuk érzéseiben nem. Rájöttem, hogy bennünket, szerelmeseket az éltet, hogy a szerelmünket nap mint nap elkápráztassuk azzal, hogy figyelünk rá, fontos nekünk, adunk magunkból. Cserébe pedig nem várunk viszonzást, csak azt, hogy ő is szeressen, és ha már mégsem érzi, mondja el őszintén. Nincs rosszabb a szerelem nélküli élettársi kapcsolatnál. Létezik persze ilyesfajta együttélés is, de az nem szerelem – mondja Anna. És ebben igazán egyetértettünk.

 

Ligeti Anna

 

 


Sokfélét hallasz a férfiproblémákról?
Szeretnél végre tisztán látni?

Az Online Urológiai Rendelés egy olyan fórum, ahol, anonimitásod megőrizve, bátran kérdezhetsz urológus szakértőinktől. 

Kapcsolatok

  • impresszum

    Impresszum


    Az A-FÉRFI weboldalt a Richter Gedeon Nyrt. üzemelteti. A portál szerkesztését és karbantartását a HealthLinePR-Med Kommunikációs Ügynökség végzi a Richter Gedeon Nyrt. megbízásából.

    Portál üzemeltetője
    Richter Gedeon Nyrt.
    Székhely: 1103 Budapest, Gyömrői út 19-21.
    Cg.: 01-10-040944 (Cégbíróság: Fővárosi Bíróság)
    Adószám: 10484878-2-44

    Portál szerkesztője, karbantartója
    HealthLinePR-Med Kommunikációs Ügynökség
    Székhely: 1037 Budapest, Montevideo utca 7.
    Email: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

    Főszerkesztő: Örkényi Gabriella
    Szerkesztőségi főmunkatárs: Kovács –Hain Zsuzsanna
    Munkatársak:
    Balogh Ferenc, Dr. Jármi Hilda, Földi Miklós,
    Frank Róbert, Haris Éva, Molnár Miklós, Serbán Richárd,
    Szarvas Zoltán, Tóth Anna, Vémi Zoltán

    Kapcsolat:
    Richter Gedeon Nyrt. – kapcsolatért kattintson

    Hatóság: OGYÉI

    A weboldal urológiai szakmai tartalmát lektorálta: Dr. Lőrincz László urológus szakorvos

    Képek forrása: 123RF Hungary, Freepik Company

Online rendelés

  • mellékhatás bejelentés

    Amennyiben egy gyógyszerrel kapcsolatban mellékhatást vagy minőségi reklamációt szeretne bejelenteni, a következő lehetőségek bármelyikén megteheti:

    Tel: +36 1 505 7032

    Vagy az alábbi felületen:

    https://www.gedeonrichter.com//hu-hu/kapcsolat

    illetve a következő e-mail-címek bármelyikén:
    Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
    Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

kövess minket