„Tíz év házasság, tizenkilenc év szerelem, két gyerek, rengeteg öröm, sok sírás, még több szeretet. Ezek vagyunk mi, együtt. Soha nem mondtam el, hogy miért mentem hozzád. Nem azért, mert ennek így kellett lennie, és nem is azért, mert a szüleink már nagyon szerették volna.

Emlékszel az első randinkra? Furcsa érzések keringtek bennem, de azt rögtön tudtam, hogy nem vagy szokványos srác. 19 évesek voltunk, semmi tapasztalat, csak óriási érzések. Senki sem hitte el, hogy létezik első látásra szerelem. Pedig létezik.

Rengeteg idő telt el a házasságkötésünkig, és senki nem értette, hogy miért vártunk ennyi évet. De ez miattam volt. Szükségem volt a tapasztalataimra, hogy egyszer elmondhassam, miért vagy számomra annyira különleges.

Szeretem, hogy figyelsz rám, nem mondod, hogy jó a hajam, amikor szörnyű. Magadtól is kiveszed a szatyrot a kezemből, amikor hazaérek a vásárlásból. Szeretem, hogy imádod a gyerekeket, és szeretsz velük lenni, így ha nekem egy kis énidő kell, tudom, hogy nincs gond, csinálhatom, amit csak szeretnék. Szeretem, hogy támogatsz engem, segítesz, hogy előrébb jussak. Régimódi vagy, és ilyen férfi már nagyon kevés van. Kinyitod az ajtót, ha be akarunk menni valahova, de pontosan tudod, hogy az étteremben neked kell előre menned. Tudod, hogy a marhahúshoz a legjobb a vörösbor, de te rozét rendelsz, mert azt is tudod, hogy én azt szeretem.

Tudod, hogy elég erős vagyok bármihez, de azt is tudod, hogy mikor kell mellettem lenned, mert látod, amikor már kezdek besokallni. Szeretem, hogy képes vagy barbizni a lányokkal, vagy fodrászosat játszani.

Szeretem, ahogy csitítod őket szombat reggel, hogy anya hadd aludjon még egy kicsit (pedig neked is szükséged lenne rá).

Szeretem azt a féloldalas mosolyt az arcodon és azt, hogy szavak nélkül is tudod, mire gondolok. Hihetetlen érzés, amikor karácsonykor azt kapom ajándékba, amire egész évben vágytam. Hogy honnan tudod? Fogalmam sincs. Figyelsz rám…

Szeretem, amikor megnézünk egy filmet együtt és utána még órákig tudunk beszélni róla. Szeretem, hogy nem gondoljuk ugyanazt mindenről, de tudunk vitázni. Szeretem, hogy megtanultál kertészkedni, és olyan környezetet alkottál körénk, amiben öröm létezni.

Elmondhatatlan érzés, hogy tudom, a közeledben biztonságban vagyok, nem érhet baj. Szeretem, hogy mindent meg tudsz szerelni, ami elromlik, nem okoz gondot a terasz burkolása, egy szoba kifestése, vagy egy fa hintaágy sem. Kreatív vagy, és megvalósító, inspiráló és alkotó. Remélem, hogy a lányok is ilyenek lesznek.

Szeretem, amikor reggel álmosan rám nézel, és azt mondod: Szeretlek. Mert nem szégyelled ezt kimondani. Szeretem, hogy nem szórod feleslegesen a bókokat, de amikor szükség van rá, dicsérsz, akár másoknak vagy mások előtt is. Melletted értékesnek érzem magam, elhiszem, hogy bármire képes vagyok. Azt hiszem, nem is kell ennél több egy embernek. De igen, mégis kell. A remény, hogy életem végéig mellettem maradsz, és olyan csöpögősen, romantikusan együtt fogunk megöregedni. Igen, kell az, hogy példát mutass a lányoknak, hogy milyen egy férj, vagyis milyennek kéne lennie. Kell az, hogy általad tanulják meg, hogy milyen egy igazi férfi, és milyen, amikor egy nő nőnek érzi magát mellette. Segítened kell, hogy ne adják alább, hogy jól válasszanak, és ettől boldogok legyenek. Igen, azt hiszem, ennyi kell egy embernek. Ennyi kell nekem.

És köszönöm, hogy férfi vagy, mindig, minden pillanatban. Köszönöm, hogy akkor is képes vagy szeretni engem, ha én már reményemet vesztettem. Köszönöm, hogy teljessé teszel engem. Köszönöm, hogy nem akartál és nem is akarsz megváltoztatni, de gyengéden megmutatod a helyes irányt. Köszönöm, hogy mindig érezhetem, hogy szeretsz, mert ez nagyon fontos nekem.

Remélem, hogy mindig szerethetlek, legalább annyira, mint most.”

Kovács-Hain Zsuzsa