Amikor szerelembe esünk, nem tudunk gondolkodni. Legalábbis nekem nagyon nehezen ment mindig. Állandóan szerelmes voltam, így nemigazán hoztam józan döntéseket érzelmi ügyekben. A szív és az ész örökké harcban állt bennem, de ezzel nem vagyok egyedül.

Hallgass a józan eszedre! – mondta mindig anyám, amikor érzelmi örvénybe keveredtem. Én soha, de soha nem hallgattam a józan eszemre. Minden egyes szerelmet úgy éltem meg, hogy száz pokol tüzét álltam ki, ugyanakkor hét mennyország minden áldását tapasztaltam meg. Fent és lent – mindig szívvel döntöttem.

Már az első szerelmem miatt is teljesen eláztattam a párnám, annyira sírtam, hogy ő nem viszonozza az érzéseimet. Tizenhárom éves voltam. Ilyenkor az ember egyáltalán nem gondolkodik, nem igaz? Nyilván, ha ésszel végiggondoltam volna a dolgot, egy könnycseppet sem ejtek (egyetlen férfiért sem). Ezután még nagyon sokszor sírtam végig éjszakákat, keseregve rossz sorsomon, már, ami a szerelmi életemet illeti.

Persze kitartó várakozással és "szívmunkával" eljött értem is a hercegem. Boldog párkapcsolat, majd házasság lett a vége. Semmit sem bánok. Nem bánom, hogy a szívemre hallgattam, nem az eszemre.

Mit nyerhettem volna, ha hallgatok az eszemre?

Azt hiszem, semmit. Nem lettem volna attól boldogabb, hogy szerelmi ügyekben minden lépésemet megtervezem, átgondolom. Ezzel megszűnt volna az a spontaneitás, ami az izgalmat mint egy fűszert adja hozzá az élethez. Lehet, hogy némi tervezéssel kiszámíthatóbb lett volna minden. De akkor hova tűntek volna azok a hirtelen elkapott naplementék, a kis véletlenek (amikről persze mindenki azt mondja, hogy nincsenek, de vannak), a vitáink, amelyek előre vittek mindig? És mi történt volna a gyorsan meghozott döntésekkel?

A szerelemmel kapcsolatban soha nem egyszerű döntést hozni, és nem is vagyok biztos benne, hogy kell. A szívnek nem lehet parancsolni, vagy, ha akarsz, szinte biztos, hogy boldogtalan leszel. Persze, előfordulhat, hogy a szerelmed nem kompatibilis az akkori életeddel, de minden mást könnyebb megváltoztatni, mint a szív szavát. A történelem is milliószor bizonyította már ezt.

Bárhogy van is, elhiheted, hogy szerelmi ügyekben az ész nem lehet nyerő a szív felett. Ám azt is tudomásul kell venni, hogy ész nélkül sem szabad belevágni semmibe, hiszen úgy sok-sok csalódás érhet. Az egész életben egy borotvaélen balanszírozunk, és ha nem hozunk jó döntést, ami az adott pillanatban helyes – nem csak ésszel és nem csak szívvel –, akkor a boldogsághoz vezető út nehezebb lesz.

Tisztán látszik, hogy szív és ész közt nem érdemes választani, ám az sem jó, ha hagyod, hogy harcoljanak egymással. A szerelemnek nem tudsz parancsolni, de érdemes a jövődre is gondolnod.

Kovács-Hain Zsuzsa