Te milyen nőre vágysz?

Te milyen nőre vágysz?

Olyanra, aki nem tudja magát szépnek látni? Aki képtelen elfogadni önmagát? Aki önostorozással oldja a feszültséget, ami felgyűlt benne? Vagy olyan nőt tudnál magad mellett, aki képes meglátni a tükörképe mögött rejtőző, valódi énjét, és azt el is fogadja?

A nők nincsenek elkényeztetve manapság – saját maguk által. Nem dicsérik, hanem ostorozzák önmagukat minden nap. Addig mondogatják önmaguknak a negatív kritikát, míg tényleg elhiszik, és onnantól kezdve senki nem tudja őket meggyőzni az ellenkezőjéről. Nyilván nem minden nő ilyen, de a többség igen.

A nők nem a férfiaknak akarnak tetszeni, hanem más nőket akarnak felülmúlni. Ha ez – szerintük – nem sikerül, akkor jöhet bármilyen férfi, akkor sem tudja felemelni őket a padlóról, ahová megváltották az éves bérletüket. Nincs az a bók, az a kedveskedés, ami egy férfit feljebb tenne egy nő szemében, mint a többi nőt, aki ítélkezik felette. Régen még a bókoknak súlya volt. A nők szerették hallgatni a férfiak dicsérő szavait, adtak a véleményükre, és elfogadták, hogy nem lehetnek egyen-nők. Ma mindenki tömeg akar lenni. Beolvadni, észrevétlen maradni, mégis, titkon, a lelke mélyén jobb lenni, mint más nők. De mi az a jobb? Kinek jobb? Mert erről a férfiakat senki nem kérdezte meg. A férfiak körül csupa önbizalom-hiányos, sokszor testképzavarral élő nő van, akik már-már képtelenek a társas kapcsolatokra, ugyanis nem hiszik el, hogy megérdemlik azt.

Boldogtalanságra ítélve

Szörnyű kimondani, de a nők boldogtalanságra ítélik saját magukat. Vetélytársnak látnak minden más nőt. Az élet jó oldala számukra csupán illúzió, amit az álmaikban élnek meg. Pszichológushoz járnak, neki festik le azt az életet, amit élni szeretnének, de valójában csak ellene tesznek ennek az életnek. Bezárkóznak, nem adnak esélyt önmaguknak a kitörésre. Fellángolnak, sokszor úgy érzik, sikerülhet, de mindig ők maguk fújnak visszavonulót az utolsó pillanatban.

Mit tehet a férfi?

Próbálhat felkarolni egy nőt. Eldöntheti, hogy segíti azt, hogy az a nő rájöjjön, mennyire értékes, mennyire fontos. Hogy ő egy másik ember boldogságának forrás lehet, csak el kell hinnie. Mert ez nem megy úgy, hogy csak a férfi akarja. Nehéz út ez, de igenis be kell vállalni, ha akarod őt. Neked kell vele elhitetned, hogy lehetséges az az élet, amit elképzelt… hogy csak egy karnyújtásnyira van, nem az álmaiban, hanem benne és benned. Neked kell elkergetned a múltja árnyait, a régi csalódásait. Neked kell felfognod a még el nem sírt könnyeit. Neked kell a karodban tartanod őt, hogy végre bízhasson másokban és önmagában is. Hogy higgyen… másokban és önmagában is.

Te milyen nőre vágysz? Olyanra, akit szerethetsz, aki hagyja, hogy szeresd, igaz?


Tarjáni Rita

Te milyen nőre vágysz?

Te milyen nőre vágysz?

Olyanra, aki nem tudja magát szépnek látni? Aki képtelen elfogadni önmagát? Aki önostorozással oldja a feszültséget, ami felgyűlt benne? Vagy olyan nőt tudnál magad mellett, aki képes meglátni a tükörképe mögött rejtőző, valódi énjét, és azt el is fogadja?

A nők nincsenek elkényeztetve manapság – saját maguk által. Nem dicsérik, hanem ostorozzák önmagukat minden nap. Addig mondogatják önmaguknak a negatív kritikát, míg tényleg elhiszik, és onnantól kezdve senki nem tudja őket meggyőzni az ellenkezőjéről. Nyilván nem minden nő ilyen, de a többség igen.

A nők nem a férfiaknak akarnak tetszeni, hanem más nőket akarnak felülmúlni. Ha ez – szerintük – nem sikerül, akkor jöhet bármilyen férfi, akkor sem tudja felemelni őket a padlóról, ahová megváltották az éves bérletüket. Nincs az a bók, az a kedveskedés, ami egy férfit feljebb tenne egy nő szemében, mint a többi nőt, aki ítélkezik felette. Régen még a bókoknak súlya volt. A nők szerették hallgatni a férfiak dicsérő szavait, adtak a véleményükre, és elfogadták, hogy nem lehetnek egyen-nők. Ma mindenki tömeg akar lenni. Beolvadni, észrevétlen maradni, mégis, titkon, a lelke mélyén jobb lenni, mint más nők. De mi az a jobb? Kinek jobb? Mert erről a férfiakat senki nem kérdezte meg. A férfiak körül csupa önbizalom-hiányos, sokszor testképzavarral élő nő van, akik már-már képtelenek a társas kapcsolatokra, ugyanis nem hiszik el, hogy megérdemlik azt.

Boldogtalanságra ítélve

Szörnyű kimondani, de a nők boldogtalanságra ítélik saját magukat. Vetélytársnak látnak minden más nőt. Az élet jó oldala számukra csupán illúzió, amit az álmaikban élnek meg. Pszichológushoz járnak, neki festik le azt az életet, amit élni szeretnének, de valójában csak ellene tesznek ennek az életnek. Bezárkóznak, nem adnak esélyt önmaguknak a kitörésre. Fellángolnak, sokszor úgy érzik, sikerülhet, de mindig ők maguk fújnak visszavonulót az utolsó pillanatban.

Mit tehet a férfi?

Próbálhat felkarolni egy nőt. Eldöntheti, hogy segíti azt, hogy az a nő rájöjjön, mennyire értékes, mennyire fontos. Hogy ő egy másik ember boldogságának forrás lehet, csak el kell hinnie. Mert ez nem megy úgy, hogy csak a férfi akarja. Nehéz út ez, de igenis be kell vállalni, ha akarod őt. Neked kell vele elhitetned, hogy lehetséges az az élet, amit elképzelt… hogy csak egy karnyújtásnyira van, nem az álmaiban, hanem benne és benned. Neked kell elkergetned a múltja árnyait, a régi csalódásait. Neked kell felfognod a még el nem sírt könnyeit. Neked kell a karodban tartanod őt, hogy végre bízhasson másokban és önmagában is. Hogy higgyen… másokban és önmagában is.

Te milyen nőre vágysz? Olyanra, akit szerethetsz, aki hagyja, hogy szeresd, igaz?


Tarjáni Rita

Te milyen nőre vágysz?

Te milyen nőre vágysz?

Olyanra, aki nem tudja magát szépnek látni? Aki képtelen elfogadni önmagát? Aki önostorozással oldja a feszültséget, ami felgyűlt benne? Vagy olyan nőt tudnál magad mellett, aki képes meglátni a tükörképe mögött rejtőző, valódi énjét, és azt el is fogadja?

A nők nincsenek elkényeztetve manapság – saját maguk által. Nem dicsérik, hanem ostorozzák önmagukat minden nap. Addig mondogatják önmaguknak a negatív kritikát, míg tényleg elhiszik, és onnantól kezdve senki nem tudja őket meggyőzni az ellenkezőjéről. Nyilván nem minden nő ilyen, de a többség igen.

A nők nem a férfiaknak akarnak tetszeni, hanem más nőket akarnak felülmúlni. Ha ez – szerintük – nem sikerül, akkor jöhet bármilyen férfi, akkor sem tudja felemelni őket a padlóról, ahová megváltották az éves bérletüket. Nincs az a bók, az a kedveskedés, ami egy férfit feljebb tenne egy nő szemében, mint a többi nőt, aki ítélkezik felette. Régen még a bókoknak súlya volt. A nők szerették hallgatni a férfiak dicsérő szavait, adtak a véleményükre, és elfogadták, hogy nem lehetnek egyen-nők. Ma mindenki tömeg akar lenni. Beolvadni, észrevétlen maradni, mégis, titkon, a lelke mélyén jobb lenni, mint más nők. De mi az a jobb? Kinek jobb? Mert erről a férfiakat senki nem kérdezte meg. A férfiak körül csupa önbizalom-hiányos, sokszor testképzavarral élő nő van, akik már-már képtelenek a társas kapcsolatokra, ugyanis nem hiszik el, hogy megérdemlik azt.

Boldogtalanságra ítélve

Szörnyű kimondani, de a nők boldogtalanságra ítélik saját magukat. Vetélytársnak látnak minden más nőt. Az élet jó oldala számukra csupán illúzió, amit az álmaikban élnek meg. Pszichológushoz járnak, neki festik le azt az életet, amit élni szeretnének, de valójában csak ellene tesznek ennek az életnek. Bezárkóznak, nem adnak esélyt önmaguknak a kitörésre. Fellángolnak, sokszor úgy érzik, sikerülhet, de mindig ők maguk fújnak visszavonulót az utolsó pillanatban.

Mit tehet a férfi?

Próbálhat felkarolni egy nőt. Eldöntheti, hogy segíti azt, hogy az a nő rájöjjön, mennyire értékes, mennyire fontos. Hogy ő egy másik ember boldogságának forrás lehet, csak el kell hinnie. Mert ez nem megy úgy, hogy csak a férfi akarja. Nehéz út ez, de igenis be kell vállalni, ha akarod őt. Neked kell vele elhitetned, hogy lehetséges az az élet, amit elképzelt… hogy csak egy karnyújtásnyira van, nem az álmaiban, hanem benne és benned. Neked kell elkergetned a múltja árnyait, a régi csalódásait. Neked kell felfognod a még el nem sírt könnyeit. Neked kell a karodban tartanod őt, hogy végre bízhasson másokban és önmagában is. Hogy higgyen… másokban és önmagában is.

Te milyen nőre vágysz? Olyanra, akit szerethetsz, aki hagyja, hogy szeresd, igaz?


Tarjáni Rita


Sokfélét hallasz a férfiproblémákról?
Szeretnél végre tisztán látni?

Az Online Urológiai Rendelés egy olyan fórum, ahol, anonimitásod megőrizve, bátran kérdezhetsz urológus szakértőinktől. 

Kapcsolatok

  • impresszum

    Impresszum


    Az A-FÉRFI weboldalt a Richter Gedeon Nyrt. üzemelteti. A portál szerkesztését és karbantartását a HealthLinePR-Med Kommunikációs Ügynökség végzi a Richter Gedeon Nyrt. megbízásából.

    Portál üzemeltetője
    Richter Gedeon Nyrt.
    Székhely: 1103 Budapest, Gyömrői út 19-21.
    Cg.: 01-10-040944 (Cégbíróság: Fővárosi Bíróság)
    Adószám: 10484878-2-44

    Portál szerkesztője, karbantartója
    HealthLinePR-Med Kommunikációs Ügynökség
    Székhely: 1037 Budapest, Montevideo utca 7.
    Email: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

    Főszerkesztő: Örkényi Gabriella
    Szerkesztőségi főmunkatárs: Kovács –Hain Zsuzsanna
    Munkatársak:
    Balogh Ferenc, Dr. Jármi Hilda, Földi Miklós,
    Frank Róbert, Haris Éva, Kapuvári Tamás, Molnár Miklós, Serbán Richárd,
    Szarvas Zoltán, Tóth Anna, Vémi Zoltán


    Kapcsolat:
    Richter Gedeon Nyrt. – kapcsolatért kattintson


    Hatóság: OGYÉI
     

Online rendelés

  • mellékhatás bejelentés

    Mellékhatás bejelentés

     

    Amennyiben egy gyógyszerrel kapcsolatban mellékhatást vagy minőségi reklamációt szeretne bejelenteni, a következő lehetőségek bármelyikén megteheti:

    az alábbi felületen:

    https://www.richter.hu/hu-HU/kapcsolat/Pages/Mellekhatasbejelentes.aspx

    illetve a következő e-mail-címek bármelyikén:
    Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
    Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

kövess minket