Nem minden szerelem, ami annak látszik

Nem minden szerelem, ami annak látszik

A barátnőm, Éva, 32 éves. Szingli (szerintem megrögzött egyedülálló). Gyönyörű, sugárzó nő, akinek valahogy minden jól áll, ha smink van rajta az is, ha nincs, az is, ha csíkos a pólója, az is, ha pöttyös, az is. Szóval jól áll neki az élet. Sikeres a munkájában, azt csinálja, amit szeret. Rengeteg ember veszi körül, mindig nagy társasággal jár nyaralni.

Ám Éva életében valami mégsem stimmel. Erre az egyik közös, csajos esténken jöttem rá, amikor pár barátnővel elmentünk szórakozni, táncolni egyet. Éva megint iszonyú dögös volt, jól állt neki a kis fekete ruha, amit a születésnapjára kapott a csajoktól. Mindenki hüledezett, hogy de jól néz ki, ő mosolyogva fogadta a gratulációkat és mindenkihez volt egy-két kedves szava.

Az egész valahogy nagyon felületes volt. Azt láttam rajta, hogy nem igazán akar itt lenni, nem akarja ezeket az embereket maga körül, és nem akar Éva lenni. Ahogy ültünk a pohár rozénk mellett, láttam, hogy gyakran csak bámul maga elé, a társalgás fonalát nem is követi, nem érdeklik a lányok szokásos sztorijai férjekről, gyerekről, pasiról, szeretőről, a pletykák a régi osztálytárs elhízásáról. 

Talán erre mondják, hogy kiégett… nem tudom. Másnap délután felhívtam. Úgy éreztem, nekem sem örül, de ráerőltettem magam. Megbeszéltük, hogy átmegyek hozzá. vittem egy üveg bort, és közöltem, hogy ott alszom, van időnk, beszéljen.

- Mi hiányzik? – kérdeztem. Láttam rajta, hogy nem szívesen beszél róla, nem akarja, hogy az álarc mögé lássak, hogy törékenynek mutassa magát. Pedig az volt. 

- Minden egy bulin kezdődött. – kezdett bele a történetbe végre, és töltött egy-egy pohár bort. – Annyira tudtam, hogy történni fog valami, hogy nem is akartam elmenni, végül mégis… Ott volt András. Eddig még soha nem találkoztunk, a házigazda unokabátyja volt. Elsőre éreztem, hogy valahogy forr közöttünk a levegő. Szerintem ő is így volt ezzel, mert nem telt el fél óra, és odajött. Nem a szokványos, csajozós dumával, hanem nagyon vicces és eredeti volt. Egy óra múlva már a taxiban ültünk, és hozzám tartottunk. Nem mondom, hogy soha nem csináltam ilyet ezelőtt, de most valahogy úgy éreztem, hogy talán András kicsit más. Hogy nem kell reggel kínos csendben felkelnünk, és készülődni… Ahogy megérkeztünk, minden olyan volt, ahogy annak lenni kell, ha érted, mire gondolok.

- Értem. – feleltem, és alig vártam, hogy folytassa.

- Sajnos azonban egy kis idő múlva előbújt belőle a vadállat. Elkezdett fura dolgokat kérni tőlem. Olyanokat, amilyeneket nem akartam megtenni. Jobbnak láttam, ha megkérem, hogy menjen el. Nem sokat kellett kérlelni. Két nap múlva azonban csörgött a telefonom. András volt az. Kérte, hogy találkozzunk, szeretne bocsánatot kérni. Belementem, de nem akartam, hogy a lakásomra jöjjön. Féltem tőle. És akkor kellett volna megállnom, de mégsem tettem. Elmentem a találkozóra. Egy nagy csokor virággal várt. Ismét az a srác volt, aki a bulin odajött hozzám. Tudod rólam, hogy nem vagyok egy ellágyulós típus, de András valahogy kihozta belőlem a legrosszabbat ezen a téren. Megint a lakásomon kötöttünk ki. Ezúttal azonban szenvedélyes szeretkezés lett a dologból. Olyan volt, mint még soha életemben. Két hét csoda következett. Ilyen jól még senkivel nem éreztem magam. Mindent együtt csináltunk. A belső hangom azonban folyamatosan zakatolt, hogy nem oké valami. Sajnos ismét nem tévedett az a bizonyos hang. Két hét után mintha elvágták volna. Egy őrült lett belőle. Olyan szexuális kérései voltak, amelyeket nem tudtam teljesíteni. Egyik nap egy másik lánnyal jött fel, hogy jó lenne együtt, hárman, és hogy ő rendszeresen szokott ilyet. Nem vagyok prűd, de Andrásba beleszerettem, így ez egyáltalán nem fért bele. Ordítozni kezdtem, hogy takarodjanak. Ekkor már vadul csókolóztak a kanapén. Egyszerűen undorítónak találtam az egészet. Kiabáltam, hogy takarodjanak, még a szomszéd srác is átjött a zajra. Szerencsére. Kitessékelte őket a lakásból. Azóta úgy élek, mint egy zombi. Semmihez és senkihez nincs kedvem. De most ez jól esett. Ki kellett beszélnem magam egy jóbarátnak.

- Nem semmi történet. Mikor volt ez? És hogy nem vettük észre, hogy mi történt veled?

- Én nem akartam, hogy bármit is megtudjatok, de mostanra már akkora volt rajtam a nyomás, hogy el kellett mondanom valakinek. Azt hiszem, egy ideig rá sem bírok nézni senkire.

Éva története nem egyedi eset. Sajnos nagyon sok nő esik csapdába egy-egy átmulatott éjszaka után, vagy dől be valakinek a két szép szeméért. Sokan elkeseredetten próbálnak párt találni, szükségük van egy társra, aki megérti őket, egy barátra, egy szeretőre. Sokszor félnek, vagy szégyellnek a csalódásról beszélni, pedig általában csak ez segít. Ha te is hasonló helyzetben vagy, vagy ismersz valakit, aki pont ezen megy át, ne félj segítséget kérni vagy nyújtani. 

 
Ligeti Anna

Nem minden szerelem, ami annak látszik

Nem minden szerelem, ami annak látszik

A barátnőm, Éva, 32 éves. Szingli (szerintem megrögzött egyedülálló). Gyönyörű, sugárzó nő, akinek valahogy minden jól áll, ha smink van rajta az is, ha nincs, az is, ha csíkos a pólója, az is, ha pöttyös, az is. Szóval jól áll neki az élet. Sikeres a munkájában, azt csinálja, amit szeret. Rengeteg ember veszi körül, mindig nagy társasággal jár nyaralni.

Ám Éva életében valami mégsem stimmel. Erre az egyik közös, csajos esténken jöttem rá, amikor pár barátnővel elmentünk szórakozni, táncolni egyet. Éva megint iszonyú dögös volt, jól állt neki a kis fekete ruha, amit a születésnapjára kapott a csajoktól. Mindenki hüledezett, hogy de jól néz ki, ő mosolyogva fogadta a gratulációkat és mindenkihez volt egy-két kedves szava.

Az egész valahogy nagyon felületes volt. Azt láttam rajta, hogy nem igazán akar itt lenni, nem akarja ezeket az embereket maga körül, és nem akar Éva lenni. Ahogy ültünk a pohár rozénk mellett, láttam, hogy gyakran csak bámul maga elé, a társalgás fonalát nem is követi, nem érdeklik a lányok szokásos sztorijai férjekről, gyerekről, pasiról, szeretőről, a pletykák a régi osztálytárs elhízásáról. 

Talán erre mondják, hogy kiégett… nem tudom. Másnap délután felhívtam. Úgy éreztem, nekem sem örül, de ráerőltettem magam. Megbeszéltük, hogy átmegyek hozzá. vittem egy üveg bort, és közöltem, hogy ott alszom, van időnk, beszéljen.

- Mi hiányzik? – kérdeztem. Láttam rajta, hogy nem szívesen beszél róla, nem akarja, hogy az álarc mögé lássak, hogy törékenynek mutassa magát. Pedig az volt. 

- Minden egy bulin kezdődött. – kezdett bele a történetbe végre, és töltött egy-egy pohár bort. – Annyira tudtam, hogy történni fog valami, hogy nem is akartam elmenni, végül mégis… Ott volt András. Eddig még soha nem találkoztunk, a házigazda unokabátyja volt. Elsőre éreztem, hogy valahogy forr közöttünk a levegő. Szerintem ő is így volt ezzel, mert nem telt el fél óra, és odajött. Nem a szokványos, csajozós dumával, hanem nagyon vicces és eredeti volt. Egy óra múlva már a taxiban ültünk, és hozzám tartottunk. Nem mondom, hogy soha nem csináltam ilyet ezelőtt, de most valahogy úgy éreztem, hogy talán András kicsit más. Hogy nem kell reggel kínos csendben felkelnünk, és készülődni… Ahogy megérkeztünk, minden olyan volt, ahogy annak lenni kell, ha érted, mire gondolok.

- Értem. – feleltem, és alig vártam, hogy folytassa.

- Sajnos azonban egy kis idő múlva előbújt belőle a vadállat. Elkezdett fura dolgokat kérni tőlem. Olyanokat, amilyeneket nem akartam megtenni. Jobbnak láttam, ha megkérem, hogy menjen el. Nem sokat kellett kérlelni. Két nap múlva azonban csörgött a telefonom. András volt az. Kérte, hogy találkozzunk, szeretne bocsánatot kérni. Belementem, de nem akartam, hogy a lakásomra jöjjön. Féltem tőle. És akkor kellett volna megállnom, de mégsem tettem. Elmentem a találkozóra. Egy nagy csokor virággal várt. Ismét az a srác volt, aki a bulin odajött hozzám. Tudod rólam, hogy nem vagyok egy ellágyulós típus, de András valahogy kihozta belőlem a legrosszabbat ezen a téren. Megint a lakásomon kötöttünk ki. Ezúttal azonban szenvedélyes szeretkezés lett a dologból. Olyan volt, mint még soha életemben. Két hét csoda következett. Ilyen jól még senkivel nem éreztem magam. Mindent együtt csináltunk. A belső hangom azonban folyamatosan zakatolt, hogy nem oké valami. Sajnos ismét nem tévedett az a bizonyos hang. Két hét után mintha elvágták volna. Egy őrült lett belőle. Olyan szexuális kérései voltak, amelyeket nem tudtam teljesíteni. Egyik nap egy másik lánnyal jött fel, hogy jó lenne együtt, hárman, és hogy ő rendszeresen szokott ilyet. Nem vagyok prűd, de Andrásba beleszerettem, így ez egyáltalán nem fért bele. Ordítozni kezdtem, hogy takarodjanak. Ekkor már vadul csókolóztak a kanapén. Egyszerűen undorítónak találtam az egészet. Kiabáltam, hogy takarodjanak, még a szomszéd srác is átjött a zajra. Szerencsére. Kitessékelte őket a lakásból. Azóta úgy élek, mint egy zombi. Semmihez és senkihez nincs kedvem. De most ez jól esett. Ki kellett beszélnem magam egy jóbarátnak.

- Nem semmi történet. Mikor volt ez? És hogy nem vettük észre, hogy mi történt veled?

- Én nem akartam, hogy bármit is megtudjatok, de mostanra már akkora volt rajtam a nyomás, hogy el kellett mondanom valakinek. Azt hiszem, egy ideig rá sem bírok nézni senkire.

Éva története nem egyedi eset. Sajnos nagyon sok nő esik csapdába egy-egy átmulatott éjszaka után, vagy dől be valakinek a két szép szeméért. Sokan elkeseredetten próbálnak párt találni, szükségük van egy társra, aki megérti őket, egy barátra, egy szeretőre. Sokszor félnek, vagy szégyellnek a csalódásról beszélni, pedig általában csak ez segít. Ha te is hasonló helyzetben vagy, vagy ismersz valakit, aki pont ezen megy át, ne félj segítséget kérni vagy nyújtani. 

 
Ligeti Anna

Nem minden szerelem, ami annak látszik

Nem minden szerelem, ami annak látszik

A barátnőm, Éva, 32 éves. Szingli (szerintem megrögzött egyedülálló). Gyönyörű, sugárzó nő, akinek valahogy minden jól áll, ha smink van rajta az is, ha nincs, az is, ha csíkos a pólója, az is, ha pöttyös, az is. Szóval jól áll neki az élet. Sikeres a munkájában, azt csinálja, amit szeret. Rengeteg ember veszi körül, mindig nagy társasággal jár nyaralni.

Ám Éva életében valami mégsem stimmel. Erre az egyik közös, csajos esténken jöttem rá, amikor pár barátnővel elmentünk szórakozni, táncolni egyet. Éva megint iszonyú dögös volt, jól állt neki a kis fekete ruha, amit a születésnapjára kapott a csajoktól. Mindenki hüledezett, hogy de jól néz ki, ő mosolyogva fogadta a gratulációkat és mindenkihez volt egy-két kedves szava.

Az egész valahogy nagyon felületes volt. Azt láttam rajta, hogy nem igazán akar itt lenni, nem akarja ezeket az embereket maga körül, és nem akar Éva lenni. Ahogy ültünk a pohár rozénk mellett, láttam, hogy gyakran csak bámul maga elé, a társalgás fonalát nem is követi, nem érdeklik a lányok szokásos sztorijai férjekről, gyerekről, pasiról, szeretőről, a pletykák a régi osztálytárs elhízásáról. 

Talán erre mondják, hogy kiégett… nem tudom. Másnap délután felhívtam. Úgy éreztem, nekem sem örül, de ráerőltettem magam. Megbeszéltük, hogy átmegyek hozzá. vittem egy üveg bort, és közöltem, hogy ott alszom, van időnk, beszéljen.

- Mi hiányzik? – kérdeztem. Láttam rajta, hogy nem szívesen beszél róla, nem akarja, hogy az álarc mögé lássak, hogy törékenynek mutassa magát. Pedig az volt. 

- Minden egy bulin kezdődött. – kezdett bele a történetbe végre, és töltött egy-egy pohár bort. – Annyira tudtam, hogy történni fog valami, hogy nem is akartam elmenni, végül mégis… Ott volt András. Eddig még soha nem találkoztunk, a házigazda unokabátyja volt. Elsőre éreztem, hogy valahogy forr közöttünk a levegő. Szerintem ő is így volt ezzel, mert nem telt el fél óra, és odajött. Nem a szokványos, csajozós dumával, hanem nagyon vicces és eredeti volt. Egy óra múlva már a taxiban ültünk, és hozzám tartottunk. Nem mondom, hogy soha nem csináltam ilyet ezelőtt, de most valahogy úgy éreztem, hogy talán András kicsit más. Hogy nem kell reggel kínos csendben felkelnünk, és készülődni… Ahogy megérkeztünk, minden olyan volt, ahogy annak lenni kell, ha érted, mire gondolok.

- Értem. – feleltem, és alig vártam, hogy folytassa.

- Sajnos azonban egy kis idő múlva előbújt belőle a vadállat. Elkezdett fura dolgokat kérni tőlem. Olyanokat, amilyeneket nem akartam megtenni. Jobbnak láttam, ha megkérem, hogy menjen el. Nem sokat kellett kérlelni. Két nap múlva azonban csörgött a telefonom. András volt az. Kérte, hogy találkozzunk, szeretne bocsánatot kérni. Belementem, de nem akartam, hogy a lakásomra jöjjön. Féltem tőle. És akkor kellett volna megállnom, de mégsem tettem. Elmentem a találkozóra. Egy nagy csokor virággal várt. Ismét az a srác volt, aki a bulin odajött hozzám. Tudod rólam, hogy nem vagyok egy ellágyulós típus, de András valahogy kihozta belőlem a legrosszabbat ezen a téren. Megint a lakásomon kötöttünk ki. Ezúttal azonban szenvedélyes szeretkezés lett a dologból. Olyan volt, mint még soha életemben. Két hét csoda következett. Ilyen jól még senkivel nem éreztem magam. Mindent együtt csináltunk. A belső hangom azonban folyamatosan zakatolt, hogy nem oké valami. Sajnos ismét nem tévedett az a bizonyos hang. Két hét után mintha elvágták volna. Egy őrült lett belőle. Olyan szexuális kérései voltak, amelyeket nem tudtam teljesíteni. Egyik nap egy másik lánnyal jött fel, hogy jó lenne együtt, hárman, és hogy ő rendszeresen szokott ilyet. Nem vagyok prűd, de Andrásba beleszerettem, így ez egyáltalán nem fért bele. Ordítozni kezdtem, hogy takarodjanak. Ekkor már vadul csókolóztak a kanapén. Egyszerűen undorítónak találtam az egészet. Kiabáltam, hogy takarodjanak, még a szomszéd srác is átjött a zajra. Szerencsére. Kitessékelte őket a lakásból. Azóta úgy élek, mint egy zombi. Semmihez és senkihez nincs kedvem. De most ez jól esett. Ki kellett beszélnem magam egy jóbarátnak.

- Nem semmi történet. Mikor volt ez? És hogy nem vettük észre, hogy mi történt veled?

- Én nem akartam, hogy bármit is megtudjatok, de mostanra már akkora volt rajtam a nyomás, hogy el kellett mondanom valakinek. Azt hiszem, egy ideig rá sem bírok nézni senkire.

Éva története nem egyedi eset. Sajnos nagyon sok nő esik csapdába egy-egy átmulatott éjszaka után, vagy dől be valakinek a két szép szeméért. Sokan elkeseredetten próbálnak párt találni, szükségük van egy társra, aki megérti őket, egy barátra, egy szeretőre. Sokszor félnek, vagy szégyellnek a csalódásról beszélni, pedig általában csak ez segít. Ha te is hasonló helyzetben vagy, vagy ismersz valakit, aki pont ezen megy át, ne félj segítséget kérni vagy nyújtani. 

 
Ligeti Anna


Sokfélét hallasz a férfiproblémákról?
Szeretnél végre tisztán látni?

Az Online Urológiai Rendelés egy olyan fórum, ahol, anonimitásod megőrizve, bátran kérdezhetsz urológus szakértőinktől. 

Kapcsolatok

  • impresszum

    Impresszum


    Az A-FÉRFI weboldalt a Richter Gedeon Nyrt. üzemelteti. A portál szerkesztését és karbantartását a HealthLinePR-Med Kommunikációs Ügynökség végzi a Richter Gedeon Nyrt. megbízásából.

    Portál üzemeltetője
    Richter Gedeon Nyrt.
    Székhely: 1103 Budapest, Gyömrői út 19-21.
    Cg.: 01-10-040944 (Cégbíróság: Fővárosi Bíróság)
    Adószám: 10484878-2-44

    Portál szerkesztője, karbantartója
    HealthLinePR-Med Kommunikációs Ügynökség
    Székhely: 1037 Budapest, Montevideo utca 7.
    Email: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

    Főszerkesztő: Örkényi Gabriella
    Szerkesztőségi főmunkatárs: Kovács –Hain Zsuzsanna
    Munkatársak:
    Balogh Ferenc, Dr. Jármi Hilda, Földi Miklós,
    Frank Róbert, Haris Éva, Kapuvári Tamás, Molnár Miklós, Serbán Richárd,
    Szarvas Zoltán, Tóth Anna, Vémi Zoltán

    Kapcsolat:
    Richter Gedeon Nyrt. – kapcsolatért kattintson

    Hatóság: OGYÉI

    A weboldal urológiai szakmai tartalmát lektorálta: Dr. Veszprémi György urológus szakorvos


     

Online rendelés

  • mellékhatás bejelentés

    Amennyiben egy gyógyszerrel kapcsolatban mellékhatást vagy minőségi reklamációt szeretne bejelenteni, a következő lehetőségek bármelyikén megteheti:

    Tel: +36 1 505 7032

    Vagy az alábbi felületen:

    https://www.gedeonrichter.com//hu-hu/kapcsolat

    illetve a következő e-mail-címek bármelyikén:
    Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
    Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

kövess minket